Ugrás a tartalomhoz

René de Obaldia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
René de Obaldia
SzületettRené Maurice Claire de Obaldia[1]
1918. október 22.[2][3][4][5][6]
Brit Hongkong[1]
Elhunyt2022. január 27. (103 évesen)[7][1][8]
Párizs 9. kerülete[1]
ÁlneveMaurice Ygor
Állampolgárságafrancia
Házastársa
  • Diane de Obaldia
  • Mildred Clary (1960. december 23. – 2010)[9]
  • Colette Durand
Gyermekei
  • Claire de Obaldia
  • Gilles de Obaldia
  • Blaise de Obaldia
Foglalkozása
Tisztségeseat 22 of the Académie française (1999. június 24. – 2022. január 27.)
IskoláiLycée Condorcet
Kitüntetései
  • Croix de guerre 1939–1945
  • Grand prix du théâtre
  • Prix Décembre (1993)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1994. június 16.)[10]
  • Prix de la langue française (1996)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje (2004. május 14.)[11]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2018. december 31.)[12]
SírhelyeMontparnasse-i temető
René de Obaldia aláírása
René de Obaldia aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz René de Obaldia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Sírja a párizsi Montparnasse temetőben

René de Obaldia (Hongkong, 1918. október 22. – Párizs, 2022. január 27.) francia drámaíró és költő, akit 1999. június 24-én beválasztottak a Francia Akadémiába, amelynek 101, 102 és 103 évesen legidősebb tagja volt.

Élete

[szerkesztés]

José Domingo de Obaldíának, Panama második elnökének dédunokája volt. Párizsban nőtt fel, a Lycée Condorcet-ban tanult, mielőtt az 1940-es mozgósítás alatt besorozták volna katonának. Német fogságba esett, és a VIII-C Stalagba (Saganban működő fogolytábor) került. Ezután könnyebb munkára küldték Kransdyhernfurtba június 26-án, majd a sziléziai Aurasban(wd), egy erdő kiirtására vezényelték. E megpróbáltatások legrosszabb pillanataiban is megőrizte különleges humorérzékét. 1944-ben repatriálták.

Drámaírói pályafutását 1960-ban kezdte, köszönhetően Jacques Vilarnak, aki első nagy darabját, a Génousie-t bemutatta a Théâtre national populaire-ben. Ezt követte a Le Satyre de la Villette, André Barsacq-kal a Théâtre de l'Atelier-ben, egy vígjáték, amely irodalmi elődeihez, Jacques Audibertihez, Ionescóhoz és Becketthez méltónak sorolta. Több mint ötven éven keresztül ő volt a földkerekség egyik legtermékenyebb francia, valamint nemzetközileg leghíresebb drámaírója (28 nyelvre fordították le műveit).

A kritikusok csodálták Obaldia stílusának könnyedségét. Drámái mindig a jelenkor keretei között játszódnak, modern témákat érintenek, ezeket komikusan kezelve. A La Génousie-ban például a normál francia beszédet a genousianra cseréli, amely a fantázia, az álmok és a szerelem nyelve.

1985-ben elnyerte a Grand Prix du Théâtre de l'Académie Française díjat.

De Obaldia 2022. január 27-én hunyt el Párizsban, 103 évesen.[13][14]

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • 1949 Midi, poème
  • 1952 Les Richesses naturelles, récits-éclairs (Grasset)
  • 1955 Tamerlan des cœurs, roman (Grasset)
  • 1956 Fugue à Waterloo, récit (Grasset)
  • 1956 Le Graf Zeppelin ou La passion d’Émile, récit
  • 1959 Le Centenaire, roman (Grasset)
  • 1960 Génousie (T.N.P.) (Grasset)
  • 1961 Impromptus à loisir (Théâtre de Poche Montparnasse) (Grasset)
  • 1962 Le Damné (Prix Italia) (Grasset)
  • 1963 Le Satyre de la Villette (Théâtre de l'Atelier) (Grasset)
  • 1964 Les larmes de l’aveugle (Grasset)
  • 1964 Le Général inconnu (Théâtre de Lutèce) (Grasset)
  • 1965 Du vent dans les branches de sassafras (Théâtre Gramont) (Grasset)
  • 1965 Le Cosmonaute agricole (Biennale de Paris) (Grasset)
  • 1966 L’Air du large (Studio des Champs-Élysées) (Grasset)
  • 1966 Obaldia, «Humour secret », choix de textes. Préface by Jean-Louis Bory
  • 1967 Urbi et orbi
  • 1968 La Rue Obaldia (Théâtre de la Gaîté Montparnasse)
  • 1968 … Et la fin était le bang (Théâtre des Célestins à Lyon)
  • 1969 Les Innocentines, poèmes pour enfants et quelques adultes (Grasset)
  • 1971 La Baby-sitter (théâtre de l’Œuvre) (Grasset)
  • 1971 Deux femmes pour un fantôme (théâtre de l’Œuvre) (Grasset)
  • 1971 Le Banquet des méduses (Grasset)
  • 1972 Petite suite poétique résolument optimiste (Comédie-Française)
  • 1973 Underground établissement : Le Damné et Classe Terminale (Théâtre Saint-Roch, Chapelle du Calvaire)
  • 1975 Monsieur Klebs et Rosalie (Théâtre de l’Œuvre) (Grasset)
  • 1977 Spectacle Obaldia : Le Grand Vizir et Le Cosmonaute agricole (Théâtre du Marais)
  • 1977 Grasse matinée (Grasset)
  • 1979 Le Banquet des méduses (Théâtre Montansier, Versailles)
  • 1980 Soirée René de Obaldia (Centre Georges Pompidou)
  • 1980 L’obscur procès de Monsieur Ménard
  • 1980 Les Bons Bourgeois (Théâtre Hébertot) (Grasset)
  • 1981 Visages d’Obaldia (T.F.1)
  • 1984 La Jument du capitaine (Le Cherche-Midi)
  • 1986 Endives et miséricorde (Théâtre Mouffetard)
  • 1991 Grasse matinée (Théâtre du Marais)
  • 1991 Les Larmes de l’aveugle, Richesses naturelles (Théâtre Espace Acteur)
  • 1993 Les Innocentines (Théâtre 14) (Grasset)
  • 1993 Exobiographie, mémoires (Grasset)
  • 1996 Sur le ventre des veuves, recueil de poèmes
  • 1996 Soirée Obaldia - Théâtre Molière
  • 1999 Obaldiableries : Rappening, Pour ses beaux yeux, Entre chienne et loup (Théâtre 14)
  • 2001 Théâtre complet. Réunion en un seul volume des pièces précitées. (Grasset)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2022. március 12.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ GeneaStar
  6. ↑ Roglo
  7. ↑ https://www.lefigaro.fr/livres/mort-de-l-ecrivain-rene-de-obaldia-cent-ans-de-plenitude-20220127
  8. ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
  9. ↑ p23747.htm#i237461, 2020. augusztus 7.
  10. ↑ https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438, 2019. április 26.
  11. ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven), 2004. május 15. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
  12. ↑ Journal officiel de la République française (francia nyelven), 2019. január 1. (Hozzáférés: 2019. április 26.)
  13. ↑ „L'« immortel » René de Obaldia est mort à l'âge de 103 ans”, L'Obs, 2022. január 27. (Hozzáférés: 2022. január 27.) 
  14. ↑ „René de Obaldia, dramaturge et poète, est mort”, Le Monde, 2022. január 27. (Hozzáférés: 2022. január 27.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a René de Obaldia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Gérard-Denis Farcy (kiadó): EncyclObaldia. Petite encyclopédie portative du théâtre de René de Obaldia. J. M. Place, Paris, 1981.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=René_de_Obaldia&oldid=26766030”