Ugrás a tartalomhoz

Rembétiko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rembetika szócikkből átirányítva)
 Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a görög nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Rempétika
A Rembétiko az emberiség szellemi kulturális örökségének része.
Rembetes, 1933-ban a Piraeuszi Karaiskakiban
Rembetes, 1933-ban a Piraeuszi Karaiskakiban
Adatok
Ország Görögország
Felvétel éve2017
UNESCO azonosító
A Wikimédia Commons tartalmaz Rempétika témájú médiaállományokat.

A rembétiko (gyakran többes számban: rembétika; görög betűkkel: ρεμπέτικο, illetve ρεμπέτικα) görög városi zene, a görög népzenei hagyományokon nyugszik, és a 20. században Athénben, Pireuszban és Szalonikiben kialakult szubkultúrákban fejlődött ki. A rembétiko dalok tele vannak keserűséggel, fájdalommal, szenvedéllyel és csalódással. Szokták az amerikai blues műfajához is hasonlítani. Fénykorát az 1930–1950-es évekre tehetjük.

A rembétiko legismertebb zeneszerzői: Márkosz Vamvakárisz,[1] Mihálisz Jenícarisz és Vaszílisz Cicánisz.
A rembétiko legfontosabb dalai a következő csoportokba sorolhatók: Haszápikosz, Haszaposzérvikosz, Zeibékikosz, Karszilamász, Aptálikosz, Ciftetéli és Szirtosz. Sok rembétiko dalra táncolnak is.

Eredete

[szerkesztés]

A rembétiko Kis-Ázsiából ered, ahol a kávézók, a börtönök és az ópiumbarlangok zenéje volt. Különösen Szmirna zenészei voltak ismertek. A rembétikát kezdetben a csak a Pireuszban élő rembétesz és az 1922-es szmirnai és kisázsiai menekültek játszották. Később Görögország egyik legnépszerűbb zenei formájává vált.
1932-ben készítették az első felvételeket, 1936-tól, a Metaxász-diktatúra alatt pedig tiltották, ugyanis a korai rembétiko témája sokszor volt a hasis. 1947-ben aztán Mánosz Hadzidákisz népszerűvé tette a műfajt, ekkor újra engedélyezték.

Ilíasz Petrópulosz (Ηλίας Πετρόπουλος), aki a rembétiko történészeinek élvonalába tartozik, a következő három korszakra osztja fel a stílus kialakulását és fejlődését:

  • 1922–1932 – szmirnai gyökereiből kifejlődik a rembétiko,
  • 1932–1942 – klasszikus korszak,
  • 1942–1952 – a felfedezés, az elterjedés és az elfogadás időszaka.

Hangszerek

[szerkesztés]

A rembétiko legismertebb hangszere a buzuki, amely a lantra emlékeztet. Szintén szerepet kaphat a tamburin, a hegedű, a harmonika, a gitár, a tonbak, az ujjravaló cintányérok. Egyes régi felvételeken a rózsafüzérszerű gyöngysor pohárhoz koccantása is szerepet kap.

Rembétiko dalciklus – Míkisz Theodorákisz zenéje Jánisz Rícosz szövegére

[szerkesztés]

„A rembétiko egy forradalmi szöveg hordozójává válik. A Sirató, amit Bithikócisz énekel, a népi lélekkel együtt rezegve egyszerre jelképezi az 1936-os sztrájkolókat, az 1941-ben éhen haltakat, az 1944 megölteket és az 1948-ban elüldözötteket.”[2]

Rembetiko (film)

[szerkesztés]

Ez az 1983-ban készült film a műfaj megszületését, virágzását és tetszhalálát az ismert rembétiko énekesnő, Maríka Nínu életének bemutatásával. A filmet Kósztasz Férisz rendezte, és 1984-ben Berlinben az (Ezüst Medve díj a legjobb rendezőnek) kitüntetést kapta.

Híres előadók és szerzők

[szerkesztés]

Albumok, CD-k

[szerkesztés]
  • "To Cafe Aman tou Ferri live" és
  • "The HISTORY Of Rembetiko Music", Homer to Vamvakaris, a rembétiko zene története angol nyelven https://web.archive.org/web/20070509133559/http://www.victorymedia.org/
  • "Rembetika – Manges Passion Drugs Jail Desease Death / Songs of the Greek Underground 1925-1947", Trikont
  • "Michalis Jenitsaris – Saltadores", Trikont
  • "To rebetiko tragoudi stin Ameriki", FM Records 5201364706286, Kísérőkönyv: Kounades , Panagiotis, ed. 1993 "Booklet for the CD 1945-1960"

Irodalom

[szerkesztés]
  • "Rembetiko", Elias Petropoulos (fordítás német nyelvre: Maximilien Vogel), ISBN 3-930378-46-9 (német)
  • "Εις ανάμνησιν στιγμών ελκυστικών", Kounades Panagiotis, Athens, Katarti, 2000 (görög)
  • Damianakos Stathis, Κοινωνιολογία του Ρεμπέτικου 2nd Edition. Athens, Plethron, 2001
  • Gauntlett Stathis, Rebetika, Carmina Graeciae Recentoris. Athens, D. Harvey and Co., 1985
  • Hadjidakis Manos, Ερμηνεία και θέση του ρεμπέτικου τραγουδιού. 1949
  • Holst-Warhaft Gail, Road to Rembetika: Music of a Greek sub-culture, songs of love, sorrow and hashish, Archiválva 2007. szeptember 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Athens, Denise Harvey, 1989 ISBN 960-7120-07-8
  • Kotarides Nikos, Ρεμπέτες και ρεμπέτικο τραγούδι. Athens, Plethron, 1996
  • Kounades Panagiotis, Εις ανάμνησιν στιγμών ελκυστικών. Athens, Katarti, 2000
  • Petropoulos Elias, Ρεμπέτικα τραγούδια. Athens, 1968

Hallgassuk meg

[szerkesztés]

MP3 fájlok:

  • Zembekiko (Ζεϊμπέκικο: Zeibékiko – „Zeybek-tánc”)
  • Diazigio (Διαζύγιο: Diazíjo – „Elválás”)
  • Ta Matoklada Sou Lampoun (Τα ματόκλαδα σου λάμπουν: Ta matóklada szu lámbun – „A szempilláid ragyognak”)
  • Ta Paidia Tis Amynas (Τα παιδιά της άμυνας: Ta pediá tisz áminasz – „A sereg fiai”)
  • Saltadoros (Ο σαλταδόρος: O szaltadórosz)
  • Otan Kapnizi O Loulas (Όταν καπνίζει ο λουλάς: Ótan kapnízi o lulász – „Mikor a vízipipa füstölög”)
  • Na Pame Ya Ti Boula (Να πάμε για τη Βούλα: Na páme ja ti Vúla – „Vúlába menni” [?])
  • Pino Ke Metho (Πίνω και μεθώ: Píno ke métho – „Iszom és lerészegedem”)
  • Pente Manges Ston Pirea (Πέντε μάγκες στον Περαία: Pende mángesz szton Peréa – „Öt huligán[3] Peréában”)
  • Ma Einai ke Theos (Μα είναι και θεός: Ma íne ke theósz – „De van Isten is”)

Rembétiko felvételek listája

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A görög nevek átírásakor a Wikipédia megfelelő átírási irányelvei érvényesülnek.
  2. ↑ Guy Wagner: Mikis Theodorakis. Ein Leben für Griechenland. Ed.PHI Luxemburg, 1995
  3. ↑ μαγκας, tsz. μαγκες mangasz ill. mangesz a rembétiko stílushoz szorosan kötődő „nehézfiúk”
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rembétiko&oldid=26041481”