Ugrás a tartalomhoz

Reichsflugscheibe

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Képzeletbeli ábrázolás egy birodalmi repülőcsészealjról, ahogyan azt a közelmúltban Haunebu II néven ismerték el.

A Reichsflugscheibe egy kitalált, csészealj formájú repülő- és űrjármű, amely különféle mítoszokban, sci-fi történetekben és összeesküvés-elméletekben jelenik meg. Ezen elméletek szerint az eszközt a Német Birodalomban fejlesztették és tesztelték. Történelmi és technikai bizonyítékok nem támasztják alá a létezését. Ennek ellenére az áltudományos irodalomban időnként felbukkan, mint a „náci technológia” egy példája. Számos elnevezés alatt ismert, például Rundflugzeug (RFZ), Projekt Feuerball, Düsendiskus, Haunebu, Hauneburg-Gerät, Andromeda-Gerät, Repulsine (Repulsator/Forellenturbine), Flugkreisel, Kugelwaffe, Die Glocke vagy Vergeltungswaffe 7 (V 7).[1][2]

A fikció eredete

[szerkesztés]

Az első személy, aki nyilvánosan azt állította, hogy a második világháború idején részt vett egy német repülő csészealj fejlesztésében, Josef Jacob Johannes Starziczny (1898–?), a német Abwehr ügynöke volt, aki Niels Christian Christensen néven is ismert. Starziczny 1942. március 10-én Brazíliában egy kémhálózat vezetőjeként letartóztatásra került, és 30 év börtönbüntetésre ítélték.[3]

1948 novemberében a brazíliai Diario da Noite bulvárlapban megjelent cikksorozatban azt állította, hogy 1939 és 1940 között Hamburgban, a 10. hadsereg egyik laboratóriumában dolgozott egy repülő csészealj kifejlesztésén, Werner és Wichmann mérnökökkel együtt. Az általa leírt jármű helikopter és sugárhajtású repülő kombinációja volt. Starziczny, aki még mindig börtönben ült, felajánlotta a brazil kormánynak, hogy 400 000 cruzeiróért néhány hónapon belül megépíti ezt a repülő csészealjat. Az ajánlatot azonban láthatóan nem fogadták el, és Starziczny börtönben maradt. Állításait Brazílián kívül csak néhány amerikai újság közölte, európai lapokban nem jelent meg hasonló híradás.[4]

A csészealj alakú repülőeszközök fejlesztéséről szóló legenda 1950 márciusában jelent meg először, amikor három éve egyre több UFO-észlelésről szóló beszámoló terjedt. Az első ilyen történetet Rudolf Schriever német mérnök mesélte el a Der Spiegel magazinnak. Schriever állítása szerint 1942 és 1945 között egy korong alakú repülő eszköz, egy úgynevezett „repülő körhinta” tervein dolgozott. Elmondása szerint a terveket később ellopták.[5]

Ugyanebben az évben az olasz mérnök, Giuseppe Belluzzo azt állította, hogy Benito Mussolini alatt dolgozott hasonló eszközön. Belluzzo szerint a tervei szintén elvesztek. Állítása szerint Mussolini és Hitler 1942-től kezdődően repülő csészealjakat tesztelt.[6]

A legendát feltehetően a német fejlesztésű kör alakú repülőgépek prototípusai, például a Sack AS-6, valamint annak korábbi verziói is inspirálhatták. Ezek azonban soha nem bizonyultak sikeres repülőgépeknek.[7]

Találgatások a konstrukcióról

[szerkesztés]

A Reichsflugscheibének nemcsak a csészealj formájú felépítést tulajdonítják, hanem gyakran elképesztő repülési teljesítményt is, amely egy olyan fejlett, napjainkban is ismeretlen vagy titokban tartott technológián alapulna. A fizika, a fantázia és a hamisítványok közötti határvonal ezekben a történetekben gyakran elmosódik.[8]

A repülő csészealjakról szóló történetek időnként a titokzatos, azonosítatlan tengeralattjáró-tárgyakkal (USO, azaz Unidentified Submarine Objects) is összekapcsolódnak. Néhány elmélet szerint ezek a repülésre és merülésre is alkalmas járművek okozhatták az úgynevezett Bermuda-háromszög rejtélyes eseteit.[9]

Bizonyítékként általában kézzel rajzolt konstrukciós vázlatokat vagy homályos, fekete-fehér fényképeket mutatnak be, amelyek az interneten is széles körben terjednek. Az elbeszélések szerint a teljes dokumentációt a háború vége előtt megsemmisítették, vagy az szövetségesek vitték magukkal és tartják titokban.[10]

A Viktor Schauberger osztrák erdész és természetkutató által kidolgozott Repulsine vagy más néven Forellenturbine egy alternatív hajtási technológiát jelentett, amelynek állítólagos célja a gravitáció legyőzése volt az úgynevezett „szabad lebegés” révén. Schauberger a Mauthausen koncentrációs táborban is dolgozott ezen a projekten, de az eszköz működőképességét soha nem sikerült igazolni. A Repulsine-t gyakran említik a flugscheibék lehetséges hajtóműveként.[11]

A német mérnök Andreas Epp egy 2002-ben posztumusz kiadott művében azt állította, hogy a náci Németország csészealj alakú repülőgépei egy olyan hajtási koncepció továbbfejlesztésén alapultak, amelyet a Focke-Wulf Fw 61 kettős rotoros helikopterben sikeresen teszteltek. Ebből különböző kísérleti repülőeszközöket fejlesztettek, amelyek központi pilótafülkével és rotortárcsás rendszerrel rendelkeztek.[12]

Epp szerint Georg Klein főmérnök 1953-ban egy újságinterjúban arról számolt be, hogy 1945. február 14-én Prágában szemtanúja volt az első, ember által irányított flugscheibe tesztelésének. Az eszköz állítólag három perc alatt emelkedett 12 400 méteres magasságba, és elérte a 2200 km/h-s sebességet. Klein szerint 1944 végén három különböző konstrukciójú flugscheibe létezett Prágában, amelyeket a Vörös Hadsereg bevonulása előtt megsemmisítettek.[13]

Epp szerint a kör alakú repülőgépek egyik legnagyobb problémája a megfelelő irányíthatóság biztosítása volt, és ezzel kapcsolatban különös hangsúlyt fektetett a vezérlőrendszer nehézségeire.[14]

Fogadtatás

[szerkesztés]

Szélsőjobboldali körök

[szerkesztés]

A „náci csészealjak az antarktiszi jég alatt” mítoszának megalkotóiként három szerzőt tartanak számon. Az egykori SS-tag, Wilhelm Landig (1909–1997) 1971-től regényeiben olyan repülő csészealjakról írt, amelyekkel SS-tisztek Neuschwabenland (Új-Svábföld) területére menekültek, hogy folytassák harcukat a szabadkőművesség ellen.[15]

A német-kanadai Ernst Zündel, aki ,,holokauszttagadóként'' ismert, Christof Friedrich álnéven két könyvet írt a mítoszról, annak ellenére, hogy maga nem hitt benne​. Miguel Serrano, egy chilei diplomata szintén feldolgozta a repülő csészealjakról szóló legendát.

A mítoszt a szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet hívője, Axel Stoll is népszerűsítette különféle YouTube-videóksegítségévelítólagos német repülő csészealjakról szóló legelterjedtebb leírások a Tempelhofgesellschaft nevű titokzatos csoport kiadványain alapulnak, különösen az 1990-es évek elején megjelent Das Vril-Projekt című brosúrán, amelyet Ralf Ettl és Norbert Jürgen-Ratthofer osztrák szerzők készítettek . Az emlők jelentős mértékben hozzájárultak a szélsőjobboldali ufológia kialakulásához.

Az UFO-történetek rajzait és grafikáit gyakran használják az ilyen mítoszok alátámasztására. Ezek a képek sok esetben az 1980-as években Ettl Abraxas Videofilm Produktionsgesellschaft GmbH nevű cégén keresztül terjedtek el. Az illusztrációk erősen emlékeztetnek George Adamski klasszikus UFO-fotóira, és ma is uralják a német csészealjakat ábrázoló grafikákat. Az olyan elnevezések, mint Vril és Haunebu, Ettl és Jürgen-Ratthofer publikációiból származnak.[16]

Ezek az elméletek a legnagyobb népszerűséget Jan Udo Holey, alias Jan van Helsing írásain keresztül érték el.

Ufós összeesküvés-elméletek

[szerkesztés]

Az amerikai ufológusok és összeesküvés-elmélet hívők a 2000-es évek környékén vették át a náci UFO-król szóló mítoszt, és saját elképzeléseikkel ötvözték azt.

E szerint egy sokkal nagyobb összeesküvés létezik, amelyben „német-bajor fasiszták” és földönkívüliek közösen dolgoznak egy új világrend létrehozásán. Az új világrend célja egy „árja elit” hatalomra juttatása, amely az egész bolygót irányítaná. Az összeesküvés-elmélet szerint ennek érdekében a világ lakosságának egynegyedét kiirtanák, különösen zsidókat, afrikaiakat és más nem árjákat.

Néhány evangelikál keresztény integrálta ezt a teóriát saját végidő-szcenáriójába. E szerint az állítólagos földönkívüli támadások a Nagy Nyomorúság részét képezik, amely a Máté evangéliuma szerint Jézus Krisztus második eljövetelételőzi meg.[17]

Filmek

[szerkesztés]

A Reichsflugscheibék számos filmben és videojátékban megjelennek, különösen a retro sci-fi stílusú produkciókban.

A 2012-es Iron Sky című filmkomédiában náci tudósok és katonák repülő csészealjakkal menekülnek egy titkos sarkköri bázisról a Hold sötét oldalára, hogy ott készüljenek elő a Föld meghódítására.

Az Iron Sky inspirációjára készült a Nazi Sky – Die Rückkehr des Bösen című mockbuster, amely szintén a csészealjak segítségével történő világuralmi kísérletet dolgozza fel.[18]

A 2012-ben megjelent The 25th Reich ausztrál akcióvígjáték szintén hasonló témát érint.

A Wolfenstein II: The New Colossus című 2017-es first-person shooter videojátékban is megjelennek a náci repülő csészealjak, amelyek a náci technológiai mítosz részeként bukkannak fel a történetben.[19][20]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Reichsflugscheibe című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ GEP Gesellschaft zur Erforschung des UFO-Phänomens (2021. július 27.). „Die Genese des Reichsflugscheiben-Mythos (Teil 1)”. (Hozzáférés: 2025. január 16.) 
  2. ↑ GEP Gesellschaft zur Erforschung des UFO-Phänomens (2021. október 1.). „Die Genese des Reichsflugscheiben-Mythos (Teil 2): Vril & Haunebu”. (Hozzáférés: 2025. január 16.) 
  3. ↑ Christian Rabl: Das KZ-Aussenlager St. Aegyd am Neuwalde. 2008. ISBN 978-3-9502183-9-8 Hozzáférés: 2025. január 16.  
  4. ↑ The Earth vs. The Nazi Flying Saucers – Moon Bases, Space Wars and the Moon Hoax | Paranoia Magazine. web.archive.org, 2013. június 27. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  5. ↑ Saturday Night Uforia: The Tale Of The Nazi Saucer. www.saturdaynightuforia.com. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  6. ↑ IFO Picture Library - German flying discs in WW2?. www.laesieworks.com. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  7. ↑ German Disc Aircrafts - 1922-1945 and Beyond. www.bibliotecapleyades.net. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  8. ↑ DISC AIRCRAFT OF THE THIRD REICH (1922-1945 and BEYOND). discaircraft.greyfalcon.us. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  9. ↑ Mark Felton Productions (2021. június 17.). „Hitler's Flying Saucers - Fact or Fantasy?”. (Hozzáférés: 2025. január 16.) 
  10. ↑ Kevin D. Randle – Russ Estes: Spaceships of the visitors : an illustrated guide to alien spacecraft. Internet Archive. 2000. ISBN 978-0-684-85739-8 Hozzáférés: 2025. január 16.  
  11. ↑ BMW Flugelrad. discaircraft.greyfalcon.us. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  12. ↑ P, Marko: Heinkel-BMW Flying disc project (amerikai angol nyelven). Plane-Encyclopedia, 2023. április 1. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  13. ↑ Hitler's UFO Burlington UFO and Paranormal Research and Educational Center. www.burlingtonnews.net. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  14. ↑ Zündel's UFO Research. web.archive.org, 2008. augusztus 30. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  15. ↑ Holocaust denier Ernst Zündel's Flying Saucers Index. web.archive.org, 2019. október 22. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  16. ↑ Hitler's Stealth Fighter | Nazi Secret Weapons | National Geographic Channel. web.archive.org, 2010. február 26. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  17. ↑ ET Goin' Home Trophy in Medal of Honor: Frontline (angol nyelven). PlayStationTrophies.org, 2010. október 12. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  18. ↑ Eklat um Bausatz: Revell nimmt „Nazi-Ufo“ aus dem Verkauf (német nyelven). FAZ.NET, 2018. június 18. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  19. ↑ Wehner, Mike: Toymaker apologizes for selling model of fictional Nazi UFO (amerikai angol nyelven), 2018. június 26. (Hozzáférés: 2025. január 16.)
  20. ↑ Nazi Ufos | History of Technology | Christian Brandau. homepage.ruhr-uni-bochum.de. (Hozzáférés: 2025. január 16.)

Források

[szerkesztés]
  • Verga: Sie fliegen aber doch. 1950.  
  • Rodolpho Gauthier Cardoso dos Santos: Sie fliegen aber doch. 1950.  
  • Christian Rabl: Das KZ-Außenlager St. Aegyd am Neuwalde. 6 (hely nélkül): Bundesministerium für Inneres, Abt. IV/7. 2008. = Mauthausenstudien,  
  • J. Andreas Epp: Die Realität der Flugscheiben. Peiting: (kiadó nélkül). 2002.  
  • J. Andreas Epp: Die Realität der Flugscheiben. Peiting: (kiadó nélkül). 2002.  
  • Richard J. Evans: Das Dritte Reich und seine Verschwörungstheorien. Wer sie in die Welt gesetzt hat und wem sie nutzen. München: (kiadó nélkül). 2021.  
  • Dierk Spreen: Reichsflugscheiben und Wehrmachtsmythen: „Stahlfront“ – rechtsextreme Unterhaltung als Science Fiction? München: Heyne. 2009. 435. o. ISBN 978-3-453-52554-2  
  • Christoph Seidler: Preis für Gaga-Forschung. Wer ist der Doofste im ganzen Land?  
  • Julian Strube: Die Erfindung des esoterischen Nationalsozialismus im Zeichen der Schwarzen Sonne. 20 2012.  
  • Michael Barkun: A Culture of Conspiracy. Apocalyptic Visions in Contemporary America. 15 2nd Edition, revised edition. Berkeley, CA: University of California Press. 2013. = Comparative Studies in Religion and Society, ISBN 978-0-520-27682-6  
  • Erste »Flugscheibe« flog 1945 in Prag.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Reichsflugscheibe&oldid=27782324”