Ugrás a tartalomhoz

Rebecca Miller

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rebecca Miller
A Berlinalén 2023-ban
A Berlinalén 2023-ban
SzületettRebecca Augusta Miller
1962. szeptember 15. (62 éves)
Roxbury, Connecticut,  USA
Állampolgárságaamerikai[1][2]
Nemzetiségeamerikai
HázastársaDaniel Day-Lewis (1996. november 13. – )[3]
Gyermekeikét gyermek:
  • Ronan Day-Lewis
  • Cashel Day-Lewis
SzüleiInge Morath
Arthur Miller
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Open Palm Award (1995)
  • Independent Spirit John Cassavetes Award (2003)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rebecca Miller témájú médiaállományokat.

Rebecca Augusta Miller (Roxbury, 1962. szeptember 15. –) amerikai filmrendező és regényíró. Az Angela (1995), Personal Velocity: Three Portraits (2002), The Ballad of Jack and Rose (2005), The Private Lives of Pippa Lee (2009) és Maggie's Plan (2015) című filmjeiről, amelyeket ő írt és rendezett, valamint a The Private Lives of Pippa Lee és a Jacob's Folly című regényeiről ismert. Miller a Sundance Filmfesztivál zsűrijének nagydíját kapta a Personal Velocity című filmjéért, az Angela című filmjéért pedig a Gotham(wd) Független Filmdíjat az áttörést jelentő rendezői díjjal.

Rebecca Arthur Miller Pulitzer-díjas drámaíró és harmadik felesége, Inge Morath(wd) Magnum-fotós lánya.[4]

Fiatalkora és iskolái

[szerkesztés]

Miller a Connecticut állambeli Roxburyben született Arthur Miller drámaíró és az osztrák származású Inge Morath[4] fotográfus gyermekeként. Fiatalabb testvére, Daniel 1966-ban született. Apja zsidó volt,[5][6][7][8] míg anyja protestáns.[9][10][11] Gyermekkorában egy ideig saját elhatározásából katolikus vallást gyakorolt.[12][13] Anyai nagyszülei maguk is katolikusok voltak, akik áttértek a protestantizmusra.[14] Azt mondta, hogy „valahol a főiskola vége felé” már nem tartja magát kereszténynek.[15] Miller úgy emlékezett vissza Roxburyben töltött gyermekkorára, hogy művészek vették körül. Alexander Calder szobrász a szomszédja volt, akárcsak Martha Clarke(wd) koreográfus és a Pilobolus(wd) kísérleti tánccsoport tagjai.[16] A rajzolásban elmerülve Miller egy másik szomszédja, Philip Grausman(wd) szobrász oktatta.[17]

A Choate Rosemary Hall(wd) iskolába járt. 1980-ban a Yale Egyetemre került, ahol festészetet és irodalmat tanult. Naomi Wolf(wd), a feminista írónő volt a szobatársa.[18] Miller fapaneles triptichonokat készített, amelyeket a képi formák hibridjeiként jellemzett, és amelyeket például Paul Klee és egy 15. századi oltárkép ihletett. 1985-ben, a diploma megszerzése után ösztöndíjjal külföldre ment, a németországi Münchenbe.

1987-ben New Yorkban telepedett le, és a Leo Castelli Galériában, a Victoria Munroe Galériában, valamint Connecticutban mutatott be festményeket és szobrokat.[19] 1987-ben Miller filmet is tanult a The New Schoolban(wd). Arnold S. Eagle(wd) professzor, fotós és operatőr mentorálásával Miller nonverbális filmeket kezdett készíteni, amelyeket műveivel együtt állított ki.[12]

Pályája

[szerkesztés]

1988–1994

[szerkesztés]

1988-ban Miller megkapta Ánya szerepét Csehov Cseresznyéskertjének Peter Brook-féle feldolgozásában, ez volt az első színpadi szerepe. Ő alakította Lili szerepét Az amerikai tervben.[20][21][22][23] Miller mindvégig a független filmes/rendezői szerep felé húzott. Színészi karrierjét Alan Pakula, Paul Mazursky és Mike Nichols rendezőkkel kezdte. Ő játszotta a női főszerepet az NBC televíziós filmjében, a The Murder of Mary Phagan című filmben, és mellékszerepeket játszott játékfilmekben, többek között a Regarding Henry (1991), a Consenting Adults (1992) és a Wind (1992) című filmekben.

1991-ben Miller írta és rendezte a Florence című rövidfilmet Marcia Gay Harden színésznő főszereplésével, amely egy koraérett empatikus nőről szól, aki másoktól szerzi meg a tüneteket; végül „elkapja” a szomszéd amnéziáját, és elfelejti saját identitását.[24][25] A Florence felkeltette az Ensemble Theatre Cincinnati figyelmét, és Miller felkérést kapott Arthur Miller After the Fall (Bűnbeesés után) című darabjának felújítására. Nicole Burdette(wd) The Bluebird Special Came Through Here című darabját is ő rendezte.[26]

Miller regényíró, rendező, független filmes és a filmiparban dolgozó nők szószólója.[27][28][29] Szerepelt az IFC Films(wd) 2003-as In The Company of Women című dokumentumfilmjében,[30] amelyet Lesli Klainberg és Gini Reticker rendezett.[31]

1995–2009

[szerkesztés]

Miller 1995-ben írta és rendezte első filmjét, az Angela-t. A film a 10 éves Angela történetét meséli el, aki megpróbálja megtisztítani lelkét a bűntől, hogy meggyógyítsa elmebeteg édesanyját.[32][33] A filmet a Philadelphiai Világmozi Fesztiválon mutatták be, és a Sundance Filmfesztiválon is vetítették. Az Angeláért Miller megkapta az Independent Feature Project Open Palm-díját,[34] és a Sundance Filmfesztivál Filmmaker Trophy-t is a társaitól.[35] A film operatőrét, Ellen Kurast(wd) a Sundance és a Brüsszeli Nemzetközi Fantasy Filmfesztiválon is díjazták.[36][37]

Miller a Pippa Lee négy élete(wd) című film premierjén a 2009-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon

Miller nőkről szóló prózai portrékat tartalmazó gyűjteménye, a Personal Velocity elnyerte a The Washington Post 2001 legjobb könyvének járó díját. A Personal Velocity című könyvet Miller feldolgozta 2002-es, azonos című, díjnyertes játékfilmjéhez.[38][39] Három novellát dolgozott át három különböző, bár tematikailag egységes rövidfilm forgatókönyvévé, amelyeket aztán ő is rendezett.[40][38] Mindegyik film a személyes átalakulást vizsgálja az életet megváltoztató körülmények hatására.[41] Miller a költő Honor Moore-nak(wd) köszönheti, hogy segített „áthidalni a szakadékot a forgatókönyvek és a fikció írása között”.[42] A Personal Velocity: Three Portraits című filmet a Tribeca Filmfesztiválon(wd) és a High Falls Filmfesztiválon vetítették, és a filmet a United Artists forgalmazásában is sikeresen bemutatták.[43][44] A The New York Times kritikusai dicsérték, mint „egy tehetséges és rendkívül vizuális író munkáját”.[45] A Personal Velocity című filmjéért Miller 2002-ben elnyerte a Sundance Filmfesztivál zsűrijének nagydíját és az Independent Spirit John Cassavetes-díját, 2003-ban pedig a National Board of Review of Motion Pictures különdíját a kiváló filmkészítésért. Ellen Kuras(wd) operatőr a Sundance Filmfesztiválon elnyerte a Kiváló operatőr díjat.[46] A Personal Velocity: Three Portraits a New York-i Museum of Modern Art állandó gyűjteményének része.[47]

2003-ban írta és illusztrálta A Woman Who-t.[48] A könyv különböző jelenetekben ábrázolt nők képeinek gyűjteménye, amelyeket Miller csukott szemmel rajzolt. Miller írta a forgatókönyvet David Auburn Pulitzer-díjas színdarabjának, a Proofnak a 2005-ös filmadaptációjához.[49] A filmet John Madden rendezte, a főszerepekben Gwyneth Paltrow és Anthony Hopkins látható. Szintén 2005-ben Miller rendezte a The Ballad of Jack and Rose című filmjét, amelyben Daniel Day-Lewis, Camilla Belle és Catherine Keener játszik. A filmet Új-Skóciában és a Prince Edward-szigeten forgatták, és egy szövevényes, szomorú, felnőtté válásról szóló történet a 16 éves Rose-ról, aki elszigetelten nőtt fel az apjával.[50] A The Ballad of Jack and Rose című filmet a Woodstock Filmfesztiválon(wd) és a New York-i IFC Centerben(wd) vetítették.[51][36] A The Ballad of Jack and Rose című filmjéért Miller tiszteletbeli elismerést kapott az MTV 2010-es The Best Female Directors Who Should Have Won An Oscar című műsorában.[52]

2009-ben jelent meg Miller negyedik filmje, a Pippa Lee négy élete (The Private Lives of Pippa Lee), amely a 2002-ben megjelent azonos című regényének adaptációja.[53] A történet, amely árnyaltan mutatja be egy 50 éves nő alkalmazkodási reakcióját, amikor 80 éves férjével egy nyugdíjas közösségbe költözik, a főszereplő Pippa 1970-es évekbeli New York-i fiatalkorának szabados emlékei és jelenlegi élete között váltakozik.[54] Miller rendezte a sztárszereplőkkel teletűzdelt filmet, amelyben Robin Wright, Alan Arkin, Keanu Reeves, Winona Ryder és Julianne Moore is szerepel.[55][56] A Pippa Lee négy életét a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be, majd a Ryerson Egyetemen(wd), a Berlini Filmfesztiválon és a Hay Fesztiválon(wd) is vetítették.[57][58][59]

A 2009-es Kerry Filmfesztiválon Millert a Maureen O’Hara-díjjal tüntették ki, a filmművészetben elért eredményei elismeréseként.[60][61]

2013-tól napjainkig

[szerkesztés]

2013-ban Miller kiadta a Jacob's Folly-t[62][63] – egy összetett regényt egy 18. századi francia gereblyéről, aki a mai New Yorkban házilégyként reinkarnálódik, és képes belépni a többi szereplő tudatába és befolyásolni őket.[64][65][15][35] Maureen Corrigan(wd) kritikus így méltatta a művet: „Miller írói stílusa érzéki, és az egyes történetek bőségesen áradnak, kiterjednek és érzelmi hatást váltanak ki.”[66]

Miller forgatókönyvet írt egy neo-screwball[67] vígjátékhoz[68] Maggie's Plan címmel,[69][70] Karen Rinaldi(wd) eredeti története alapján. Miller 2015-ben rendezte az elsősorban Greenwich Village-ben forgatott[71] filmet.[72][73][74] A Maggie's Plan premierje a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon Special Presentations,[75] és nemzetközi vetítéseken is bemutatták: New York Filmfesztivál,[76] Montclair Filmfesztivál,[77] Berlini Filmfesztivál,[78][79] Dublini Nemzetközi Filmfesztivál,[80] San Francisco-i Nemzetközi Filmfesztivál,[81] USA Filmfesztivál/Angelika Film Center Dallas,[82] Denver Film Critics Society Women+Film Festival, Miami Nemzetközi Filmfesztivál és Sundance Filmfesztivál.[83] A Sony Pictures Classics forgalmazta a mozikban a Maggie's Plan-t.[84] Az ensemble szereplőgárdában Greta Gerwig, Julianne Moore, Ethan Hawke, Bill Hader és Maya Rudolph is szerepel.[85][86] A Vanity Fair(wd) kritikusa, Richard Lawson(wd) így méltatta a Maggie's Plan-t: „Okos, bolondos élvezet!”[87] A Maggie's Plan 2016-ban került a mozikba.[88]

2023-ban kiadta a She Came to Me című művét.[89]

Magánélete

[szerkesztés]
Rebecca Miller és férje, Daniel Day-Lewis a 80. Oscar-gálán 2008. február 24-én

Miller először az apja The Crucible című darabjának filmadaptációját bemutató vetítésen találkozott házastársával, Daniel Day-Lewis színésszel.[90][91] Miller és Day-Lewis 1996. november 13-án házasodott össze. Két közös fiuk van: Ronan (1998-ban született) és Cashel (2002-ben). Miller mostohaanyja Day-Lewis legidősebb fiának, Gabriel Kane Day-Lewisnek (1995), aki az Isabelle Adjanival való korábbi kapcsolatából származik.[92]

Filmek

[szerkesztés]
Év Cím Rendező Író Producer
1995 Angela Igen Igen
2002 Personal Velocity: Three Portraits Igen Igen
2005 The Ballad of Jack and Rose Igen Igen
Proof Igen
2009 The Private Lives of Pippa Lee Igen Igen
2015 Maggie's Plan Igen Igen Igen
2017 Arthur Miller: Writer Igen Igen
2023 She Came to Me Igen Igen Igen

Színészi szerepek

Év Cím Szerep Megjegyzés
1988 The Murder of Mary Phagan Lucille Frank 2 epizód
1989 Seven Minutes Anneliese
1991 Regarding Henry Linda
1992 Wind Abigail Weld
1992 Consenting Adults Kay Otis
1993 The Pickle Carrie
1993 The American Clock Edie Television movie
1994 Mrs. Parker and the Vicious Circle Neysa McMein(wd)
1994 Love Affair Receptionist
2017 The Meyerowitz Stories Loretta Shapiro

Díjak és elismerések

[szerkesztés]
Év Díj Kategória Cím Eredmény
1995 Sundance Film Festival Grand Jury Prize Angela jelölés
Filmmakers Trophy győztes
2002 Grand Jury Prize Personal Velocity: Three Portraits győztes
2003 Independent Spirit Award(wd) John Cassavetes Award győztes
2005 Deauville Film Festival(wd) Grand Special Prize The Ballad of Jack and Rose jelölés
2016 Edinburgh International Film Festival(wd) Audience Award Maggie's Plan jelölés
2019 News and Documentary Emmy Award(wd) Outstanding Arts & Culture Documentary Arthur Miller: Writer jelölés

Bibliográfia

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Pippa ​Lee négy élete (The private lives of Pippa Lee) – Palatinus, Budapest, 2009 · ISBN 9789632740362 · Fordította: Lukács Laura
  • Totál – (Total) Park, Budapest, 2024 · ISBN 9789633559826 · Fordította: Csonka Ágnes

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://www.aveleyman.com/FilmCredit.aspx?FilmID=902
  2. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  3. ↑ http://www.telegraph.co.uk/culture/film/oscars/9886193/Daniel-Day-Lewis-the-greatest-screen-actor-ever.html
  4. ↑ a b Ingeborg Hermine "Inge" Morath (1923. május 27. – 2002. január 30.) osztrák fotós.
  5. ↑ Tanenbaum, Kayla: Author Rebecca Miller Talks Male Perspective, Piecing Together a Novel, and Fly Sex in Jacob's Folly'. Glamour, 2013. március 11. [2018. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 8.)
  6. ↑ Miller, Gerri: Daughter Documents the Inner Arthur Miller. Jewish Journal, 2018. március 14. [2020. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 8.)
  7. ↑ Ratcliffe, Michael: Arthur Miller. The Guardian, 2005. február 12. [2012. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 8.)
  8. ↑ Kampel, Stewart: Q&A with Rebecca Miller. Hadassah Magazine, 2013. szeptember 19. [2020. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 8.)
  9. ↑ „Arthur Miller”. The Atheism Tapes. BBC.
  10. ↑ „Inge Morath obituary”, The Telegraph, 2002. február 1.. [2017. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  11. ↑ Jeffreys, Daniel: Who's taming whom?. The Independent, 1996. november 22. [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  12. ↑ a b Harrison, Rick. The Miller's Daughter. Independent Media Publications (2005. március 1.) 
  13. ↑ „Playwright's Daughter Searches for Peace”, Contra Costa Times, 1996. február 9.. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  14. ↑ Obituary: Inge Morath. The Telegraph , 2002. február 1.
  15. ↑ a b Schappell, Elissa: Rebecca Miller on Writing from a Man's Point of View, Finding Judaism's "Darker Side," and Exposing Her "Innermost Preoccupations" in Jacob's Folly'. Vanity Fair , 2013. április 11. [2022. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 15.)
  16. ↑ „Rebecca Miller's career is gaining some speed”, The Philadelphia Inquirer, 2002. december 11.. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  17. ↑ Lipton, Michael A.. Her Own Woman (1996. február 26.) 
  18. ↑ Collins, Lauren. Metamorphosis (2009. november 23.) 
  19. ↑ Morton, Samantha: The Creators: Rebecca Miller. Port Magazine , 2013. március 28. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
  20. ↑ Az Amerikai terv (The American Plan) Richard Greenberg(wd) darabja, amely 1990-ben az Off-Broadway-n(wd) és 2009-ben a Broadway-n(wd) is befutott.
  21. ↑ In the name of the daughter. Salon . Salon Media Group, Inc., 2005. március 26. [2020. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 27.)
  22. ↑ „Reviews/Film; Meeting the Neighbors Is a Very Big Mistake”, The New York Times, 1992. október 16.. [2019. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. február 8.) 
  23. ↑ Regarding Henry. Hollywood, California: Paramount Home Video (2007. február 3.). ISBN 978-0792190752 
  24. ↑ Warner, David. „Miller's Daughter”, Philadelphia City Paper, 1996. április 25.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  25. ↑ „Dream World : Actress And Director Rebecca Miller Brings Imagination To Life On Screen”, Chicago Tribune , 1995. május 28.. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  26. ↑ Biography: Nicole Burdette. PlayScripts . [2022. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  27. ↑ „The Women of Hollywood Speak Out”, The New York Times , 2015. november 20.. [2015. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. november 20.) 
  28. ↑ 100 Women Directors Hollywood Should Be Hiring. Vulture . New York Media, LLC, 2015. október 31. [2018. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 2.)
  29. ↑ Where are the Agents of Change?. MovieMaker . MovieMaker Magazine, 2015. július 20. [2020. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
  30. ↑ In The Company of Women. Films 42 . FF2 Media. [2004. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2004. március 15.)
  31. ↑ Film Theory: creating a cinematic grammar. New York: Columbia University Press (2014. február 3.). ISBN 9780231850605 
  32. ↑ Rebecca Miller. Coup pour couple (francia nyelven). Paris Match , 2016. április 27. [2016. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 27.)
  33. ↑ „Women on the Verge: Interview with Filmmaker Rebecca Miller”, The Austin Chronicle , 1996. február 23.. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  34. ↑ Indie Film Project names Miller Gotham Open Palm winner (1995. július 31.) 
  35. ↑ a b „Rebecca Miller”. Charlie Rose. PBS.
  36. ↑ a b Woodstock Film Festival and IFC Films Present Special Benefit Screening of Rebecca Miller's The Ballad of Jack and Rose Starring Daniel Day-Lewis. Woodstock Film Festival , 2005. február 16. [2006. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. február 16.)
  37. ↑ Director's Chair: Rebecca Miller. Female First , 2009. július 10. [2009. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 10.)
  38. ↑ a b „Film Review; Turning the Big Screen into the Small Screen”, The New York Times, 2002. november 22.. [2015. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2002. november 22.) 
  39. ↑ „Personal Velocity: Small wonders”, The Guardian , 2002. február 1.. [2022. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  40. ↑ Writing The Short Film, 3rd, Burlington, MA: Elsevier/Focal Press (2005. február 3.). ISBN 9781592783984 
  41. ↑ „The Quiet, Dynamic Force Of Velocity”, The Washington Post , 2002. december 6.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  42. ↑ Miller strips away the excess to achieve Personal Velocity'. Chicago Tribune , 2002. december 1. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  43. ↑ „TriBeCa Festival Celebrates Film And Resilience”, The New York Times, 2002. május 7.. [2021. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  44. ↑ „High Falls Festival Films”, Rochester City Newspaper, City Newspaper, 2002. október 23.. [2020. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  45. ↑ „The Film That Runs in the Family. Both Families, In Fact”, The New York Times , 2005. március 27.. [2021. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  46. ↑ „Personal Velocity is up to speed”, Pittsburgh Post-Gazette , 2003. február 14.. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  47. ↑ Rebecca Miller: Personal Velocity'. Museum of Modern Art . MoMA. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 3.)
  48. ↑ A Woman Who. Bloomsbury Publishing USA (2003. november 15.). ISBN 1582343535 
  49. ↑ Roger Ebert's four-star reviews, 1967-2007. Kansas City, Mo.: Andrews McMeel, 618. o. (2007. február 3.). ISBN 9780740771798 
  50. ↑ (2005. április 8.) „Movie Review: The Ballad of Jack and Rose”. The Harvard Crimson, Cambridge, MA, Kiadó: Harvard Crimson, Inc.. (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  51. ↑ A Rebecca Miller Weekend at IFC Center. AMC Networks , 2005. október 24. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  52. ↑ The Best Female Directors Who Should Have Won An Oscar. MTV News . MTV, 2010. március 9. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  53. ↑ „The Private Lives of Pippa Lee: a novel”. [2022. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  54. ↑ Rebecca Miller: Miller's Crossing. Directors Guild of America, 2009. szeptember 1. [2022. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  55. ↑ „In a Wife's Crème Brûlée, Visions of a Stormy Past”, The New York Times , 2009. november 26.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  56. ↑ Gritten, David: 'The Private Lives of Pippa Lee, review. The Telegraph , 2009. július 9. [2009. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  57. ↑ „In Toronto, Directing Is Clearly Women's Work”, The New York Times, 2009. szeptember 10.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  58. ↑ 'The Private Lives of Pippa Lee'. Berlinale . Berlinale 2009. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  59. ↑ Rebecca Miller Talks to Francine Stock: The Private Lives of Pippa Lee'. Hay Festival , 2009. május 24. [2022. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  60. ↑ „Miller to be honoured at film festival”, The Irish Times , 2009. augusztus 30.. [2020. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  61. ↑ Rebecca Miller To Receive Kerry Festival Honour. Irish Film and Television Network , 2009. szeptember 1. [2022. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  62. ↑ Book review: Jacob's Folly, By Rebecca Miller. The Independent , 2013. augusztus 19. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  63. ↑ „Fiction Chronicle Jacob's Folly, by Rebecca Miller, and More”, The New York Times , 2013. május 17.. [2021. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. február 8.) 
  64. ↑ „Rebecca Miller keeps her eye on the fly”, Los Angeles Times, 2013. február 28.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  65. ↑ Man Turned Fly Seeks Revenge for Bad Reincarnation. National Public Radio , 2013. március 1. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  66. ↑ „A Fiendish Fly Recalls Kafka In Jacob's Folly”, 2013. március 6.. [2020. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  67. ↑ A screwball comedy a romantikus vígjáték műfajának filmes alműfaja, amely a nagy gazdasági világválság idején vált népszerűvé, az 1930-as évek elejétől kezdve az 1950-es évek elejéig virágzott, és a hagyományos szerelmi történetet gúnyolja.
  68. ↑ „Director Rebecca Miller aims for the lighter side with Maggie's Plan”, The Los Angeles Times , 2016. május 14.. [2021. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  69. ↑ „Director Rebecca Miller: it's never been a more confusing time to be a woman”, The Guardian , 2015. szeptember 16.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  70. ↑ 'Maggie's Plan Director Rebecca Miller on Making a Screwball Rom-Com. Vogue , 2016. május 21. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  71. ↑ Rebecca Miller Hates the Word "Brunch" but Loves The Hills (2016. május 18.) 
  72. ↑ „Rebecca Miller Is Brainy, and Very, Very Funny”, The New York Times, 2016. április 29.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  73. ↑ Sundance Film Review: Maggie's Plan'. Variety , 2015. szeptember 12. [2016. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 25.)
  74. ↑ Sundance standouts you'll be hearing more about. Minneapolis Star Tribune , 2016. február 7. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 8.)
  75. ↑ „Toronto 2015: Ethan Hawke, Julianne Moore and Greta Gerwig on 'the female gaze' of Maggie's Plan”, Los Angeles Times, 2015. szeptember 13.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  76. ↑ Stars Come Out for the New York Film Festival. Eye For Film , 2015. szeptember 28. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  77. ↑ The Montclair Film Festival Announces 2016 Festival Program. Montclair Film Festival , 2016. április 5. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  78. ↑ Berlin: Ethan Hawke, Bill Hader Join Rebecca Miller's Maggie's Plan'. Variety, 2015. február 3. [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  79. ↑ 'Maggie's Plan review: "Excellently crafted and very funny.". The Hollywood News . Heathside Media, 2016. február 16. [2020. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  80. ↑ Much-changed Dublin festival reveals line-up. Screen Daily , 2016. január 28. [2023. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  81. ↑ 10 Picks for the San Francisco International Film Festival, Week One (April 21–27). SF Weekly , 2016. április 20. [2021. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  82. ↑ 'Maggie's Plan – Q & A with Filmmaker Rebecca Miller. Selig News , 2016. június 8. [2016. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  83. ↑ Joshua Marston, Whit Stillman, Taika Waititi Return to Sundance with Protagonist. Yahoo , 2015. december 11. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  84. ↑ „Sony Pictures Classics Buys Toronto Comedy Maggie's Plan (Exclusive)”, Variety, 2015. szeptember 24.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  85. ↑ The Cast of Rebecca Miller's Maggie's Plan on Real-Life and On-Screen Romances. The Wall Street Journal , 2016. április 27. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  86. ↑ „New York Film Festival: Five Questions for Rebecca Miller”, The New York Times, 2015. október 6.. [2022. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  87. ↑ Lawson, Richard. Julianne Moore Shows Off Her Delightful Comedy Chops in Maggie's Plan (2015. szeptember 13.) 
  88. ↑ With Maggie's Plan, Rebecca Miller hits a career peak. San Francisco Chronicle , 2016. május 26. [2021. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 19.)
  89. ↑ Ravindran, Manori: It's Hard to Get Personal Films Made': Rebecca Miller Makes Her Movie Comeback With 'She Came to Me,' Eight Years After 'Maggie's Plan (amerikai angol nyelven). Variety , 2023. február 16. (Hozzáférés: 2023. augusztus 15.)
  90. ↑ „Rebecca Miller: Intimate relations”, The Independent, 2005. április 5.. [2013. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. március 26.) 
  91. ↑ Dicker, Ron. „A Deliberate Actor Makes Right Calls”, Hartford Courant, 2008. január 13.. [2021. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. június 19.) 
  92. ↑ Rebecca Miller interview: The Private Lives of Pippa Lee star tells a universal story. NJ.com, 2009. november 27. [2022. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 26.)
  93. ↑ Personal Velocity. New York: Grove Press, 179. o. (2001. február 3.). ISBN 080211699X 
  94. ↑ A Women Who. London: Bloomsbury, 72 unnumbered, with illustrations. o. (2003. február 3.). ISBN 0747565252 
  95. ↑ The Ballad of Jack and Rose. New York: Faber and Faber, xii, 127, with illustrations. o. (2005. február 3.). ISBN 0571211755 
  96. ↑ The Private Lives of Pippa Lee. New York: Farrar, Straus and Giroux, 239. o. (2008. február 3.). ISBN 9780374237424 
  97. ↑ Jacob's Folly : A Novel. New York: Farrar, Straus and Giroux, 371. o. (2013. február 3.). ISBN 9780374178543 
  98. ↑ Fiction Book Review: Total by Rebecca Miller. Publishers Weekly , 2022. július 12. [2022. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  99. ↑ „In These Stories, Familiar Archetypes Face Unfamiliar Twists (Published 2022)”, 2022. július 12. (Hozzáférés: 2023. augusztus 15.) (angol nyelvű) 

Egyéb információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rebecca Miller című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rebecca_Miller&oldid=27881226”