Razdan–3

	Razdan–3
	Razdan-3 a Műszaki Múzeumban
	A Wikimédia Commons tartalmaz Razdan–3 témájú médiaállományokat.

A Razdan–3 1967-ben épített jereváni tranzisztoros számítógép, amelyet elsősorban haditechnikai célokra fejlesztettek ki. Nevét a Jerevánon átfolyó Hrazdan folyóról kapta.

Története

Sorozatban gyártott M–3-as klón. Terveit 1956-58 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Energetikai Kutatóintézetében dolgozták ki. Ezeket a terveket a jereváni Matematikai Gépek Kutatóintézetében módosították és tették sorozatgyártásra alkalmassá. 1966-ban kezdődött meg a számítógép sorozatgyártása. Összesen 10-nél több (de 20-nál kevesebb) Razdan–3-at gyártottak le. Ballisztikai számításokra és rakétavezérlésre tervezték a számítógépet. Magyarországra 1968-ban két példány került a típusból, mindkettő 1983-ig működött. Egy az Egyetemi Számítóközpontba került, egy pedig a Villamosenergia-ipari Kutató Intézetbe. A villamosenergia iparág tudományos és műszaki számításait, valamint a VEIKI villamosenergia rendszerének karbantartását irányították a Razdan–3 segítségével.^[1] Ezt az információs rendszert ALGOL 60 programnyelven kódolták, az így kinyert adatokat pedig 7 csatornás lyukszalagon tárolták. Az ALGOL-60 programnyelv két változata volt használható benne: a rövidített, mintegy 4000 szó helyfoglalással, valamint a teljes, körülbelül 15 000 szó helyfoglalással.^[2] A RAZDAN—3 assembler szintű programnyelve a KATEX volt, amelynek szerkezete megegyezik a gépikód utasításokéval. A KATEX programnyelv első változatát az Egyetemi Számítóközpontban az ottani RAZDAN—3 gépre dolgozták ki.^[3]

"Civil" alkalmazási területeként a tudományos kutatóintézetekben, nagy tervező irodákban, illetve államigazgatási intézményeknél felvetődő információfeldolgozási feladatok megoldását jelölték meg.^[2]

1970–71-ben a VEIKI Számítóközpontjában elvégezték az Intézet által kifejlesztett TRANSZBIT 200 elnevezésű adatátviteli hibavédelmi berendezés és a RAZDAN-3 illesztésének műszaki fejlesztését. Ennek eredményeként a TRANSZBIT 200 adatátviteli berendezés vevőoldalán kapott, 5 csatornán kódolt (5 bites) információ közvetlenül a számítógép operatív memóriájába volt továbbítható a beviteli perifériák megkerülésével.^[3]

Jellemzői, kapacitása

A rendszer 8 mágnesdobból, 8 mágnesszalagos háttértárból és a főtárból állt, amelyet összesen 27 szekrény alkotott. A háttértárak memóriakapacitása egyenként 48 Kb (a műveleti tár típusa ferritgyűrűs memória),^[4] processzora másodpercenként 30 ezer műveletre volt képes. Az adatok mentése mágnesszalagok segítségével történt. Eredetileg tranzisztorokkal építették meg, később ezek helyére kivehető kártyák kerültek. Tömege elérte a kilenc tonnát. Az egyetlen épségben fennmaradt Razdan–3 Szegeden található a Szent-Györgyi Albert Agórában, amely a BME-ről került át.^[5]^[6]

A Művelődésügyi Minisztérium által 1967-ben vásárolt, és az Egyetemi Számítóközpontba került Razdan–3 tranzisztoros alapáramkörökből épült, közepes műveleti sebessége 20—25 ezer művelet/sec volt. A gép párhuzamos működésű, kétcímű^[7]^[6] volt, a gépi szóhossz 48 bit, amelyből lebegőpontos számábrázolásban a mantissza 40, a karakterisztika 6 és az előjelek 2 bitet foglaltak el. Az ábrázolható számok nagyságrendje 10^-38 és 10³⁸ között volt. Az operatív memória kapacitása kétszer 16 384 rekesz (egyenként 50 helyértékkel), a hozzáfordulási idő 8-10 microsec volt. Külső tárolóként mágnesdobok és mágnesszalagok szolgáltak, a csatlakozó nyolc mágnesdob egymillió szó tárolókapacitást jelentett. A gép lehetővé tette szimbolikus programozási nyelvek, például ALGOL-60 használatát.^[8]

A Razdan-3 egységei

A RAZDAN—3 számológép az alábbi egységekből áll:^[2]

Központi egység

aritmetikai egység
vezérlőegység
vezérlőpult
operatív memória
tápegység.

Kiegészítő memória

mágnesdobos tároló
mágnesszalagos tároló.

Külső egységek

lyukszalagolvasó
lyukkártyaolvasó
írógép
numerikus keskeny nyomtató
alfanumerikus széles nyomtató
lyukszalaglyukasztó egység
lyukkártyalyukasztó egység.

Technikai paraméterek

A RAZDAN—3 aszinkron rendszerű, ezért sebességét — a ferrit ciklusidején kívül — a triggerek működési sebessége határozza meg.^[2]

A maximális trigger frekvencia: 1,2 Mc
Az operatív memória kapacitása: 2 X 16 384 szó (48 bit)^[6]
Ciklusideje: 8 μsec
Működési hőmérséklettartomány: +5 C°-tól +40 C°-ig
A feszültség és áram névleges értéktől való megengedett eltérése: ±5%
Energiaszükséglet: 220 V, 50 Hz, 750 watt
Felépítése: teljesen tranzisztorizált, nyomtatott áramkör.

A központi egységhez külön tápegység tartozik, mely – a gép teljes kiépítése esetén – kb. 30 kW fogyasztású. Az 50 Hz hálózatról leválasztva, 400 Hz frekvenciájú váltakozó áramot állít elő, melyre a könnyebb szűrés és stabilizálás miatt van szükség.

Kiegészítő memóriák

Mágnesdobtároló

Kapcsolható egységek száma: 16
Kapacitása: 12 800 szó (4 blokkra és 248 zónára oszlik)
Minimális jelnagyság: 20 mV
Szinkron frekvencia: 410 kHz
Fordulatszám: 1500 f/p

Méretei: ∅ 320x86 mm

Mágnesszalagos tároló

Kapcsolható egységek száma: 16
Kapacitása: W 390 000 szó (56 bit)
A mágnesszalag 2X10 csatorna (8 csatorna információ, 2 szinkron)
A szalag mozgási sebessége: 2 m/sec
Indítás/megállás ideje: 40/20 millisec
Irányváltás: 70-80 millisec
Szalaghosszúság: 300 m
Szinkronimpulzusok frekvenciája: 20 kHz

Perifériák

Lyukszalagolvasó

Rendszere: 5-8 csatornás (vezető görgő cserével) szalagról
Sebessége: 800 sor/sec
Olvasási mód: csoportos bevitel
Mozgás: reverzibilis

Lyukkártyaolvasó

Beviteli sebesség: 700 kártya/perc ±10%
Információhordozó: 80, esetleg 45 oszlopos lyukkártya
Információábrázolás: szabványos kódban vagy tetszőlegesen átkódolva lehetséges
Leolvasási rendszer: kefés vagy fotodiódás leérzés

Írógép

Soemtron típusú, nagykocsis, néhány különleges jellel kiegészített írógép, a program menetközbeni változtatására, javítására, egyben az ALGOL programnyelv visszajelzésére szolgál.

Numerikus keskeny nyomtató

Kapacitása: 12 számkerék numerikus jelekkel és az előjelekkel
Sebessége: 15 szó/sec
3 különféle kivitelű típus kapcsolható a géphez, melyek csak az elektromos alapadatokban egyeznek.

Alfanumerikus széles nyomtató

Kapacitása: 128 számkerék, egyenként 75 szimbólummal
Kiírási sebesség: oktális kódban: 56 szó/sec, alfanumerikus kódban: 112 szó/sec
Táblázat szélesség: 43 cm

Lyukszalaglyukasztó

Sebessége: 20, 50, 100 sor/sec
Típusa: 5-8 csatornás szükség szerint

Lyukkártyalyukasztó

Sebessége: 100 kártya/sec
Rendszere: 45 vagy 80 oszlopos, tetszőleges kóddal
Alaptípus: PI 80-2M jelentősen módosítva

Műveletvégzési idők

Az átlagos műveletvégzési idők az elérési idővel együtt a következők:^[9]

összeadás (kivonás) 37 mikrosec
szorzás 92 mikrosec
osztás 245 mikrosec.

Konstrukciós paraméterek

A gép megbízhatósági foka:

elektromos hiba: kb. 200-250 óra
mechanikus hiba: kb. 30-35 óra
Megengedett hőmérsékleti tartomány: ± 5 ~ + 35 C°
Energiaforrás: 380/220 V, 3~±10%, — 50 Hz, maximálisan 30 kW
Helyszükséglet: 160 m2 (minimális terem szélesség 6,5 m)
Súly: maximálisan 8000 kg (átlagosan 400-500 kg/szekrény)

A berendezéshez tartozó szoftver részei

A berendezéshez az alábbi szoftvereket biztosították:^[9]

matematikai típusfeladatok programjai,
szabvány adatfeldolgozási algoritmusokat megvalósító programok,
fordítóprogramok és vezérlőprogramok,
a munkaképesség (teljesítőképesség) meghatározására szolgáló programok,
módszertani anyagok.

Jegyzetek

↑ (1970) „RAZDAN 3”. Információ elektronika 5 (3), 235. o.
↑ ^a ^b ^c ^d Németh György (1967). „A RAZDAN-3 és a NAIRI gépek”. Információ elektronika 2 (3), 209–211. o.
↑ ^a ^b Terényi Levente (1971. október 1.). „Távadatfeldolgozás RAZDAN-3 számítógépen”. Elektrotechnika 63 (10–11), 348–350. o.
↑ Neumann János Számítógép-tudományi Társaság - Informatikatörténeti Fórum
↑ Szegeden rejtőzik a világ legkülönlegesebb kompjútertörténeti gyűjteménye
↑ ^a ^b ^c Németh et al. 2021
↑ A korábbi háromcímes megoldásban volt a két operandus és a harmadik cím az eredmény. A kétcímesben a két cím a két operandus, és az eredmény az egyik műveleti regiszterben marad, és – utasítástípustól függően – felülírhatja a memóriában a második operandust.
↑ (1967. november 3.) „Razdan-3 az E-épület tetején”. A Jövő Mérnöke 14 (19), 1. o.
↑ ^a ^b V. Sz. Ruszanevics (1969). „A RAZDAN-3”. Információ elektronika 4 (1), 34–38. o. (Fordítás orosz nyelvből, fordította: Sántha Judit)

Források

Németh György (1967). „A RAZDAN-3 és a NAIRI gépek”. Információ elektronika 2 (3), 209–211. o.
V. Sz. Ruszanevics (1969). „A RAZDAN-3”. Információ elektronika 4 (1), 34–38. o. (Fordítás orosz nyelvből, fordította: Sántha Judit)
↑ Németh et al. 2021: Németh Krisztián és Vid Gábor: Beszélgetés a Razdan-3 számítógépről Riport Terényi Leventével és Vid Ödönnel. Neumann János Számítógéptudományi Társaság (NJSZT), 2021. július
A jövő múltja
Razdan–3^{[halott link]}
Fénykép a szekrényekről

A Wikimédia Commons tartalmaz Razdan–3 témájú médiaállományokat.

Informatikai portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] (1970) „RAZDAN 3”. Információ elektronika 5 (3), 235. o.

[Infel673-2] Németh György (1967). „A RAZDAN-3 és a NAIRI gépek”. Információ elektronika 2 (3), 209–211. o.

[Terenyi-3] Terényi Levente (1971. október 1.). „Távadatfeldolgozás RAZDAN-3 számítógépen”. Elektrotechnika 63 (10–11), 348–350. o.

[4] Neumann János Számítógép-tudományi Társaság - Informatikatörténeti Fórum

[5] Szegeden rejtőzik a világ legkülönlegesebb kompjútertörténeti gyűjteménye

[Németh_et_al._2021_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Németh et al. 2021

[7] A korábbi háromcímes megoldásban volt a két operandus és a harmadik cím az eredmény. A kétcímesben a két cím a két operandus, és az eredmény az egyik műveleti regiszterben marad, és – utasítástípustól függően – felülírhatja a memóriában a második operandust.

[8] (1967. november 3.) „Razdan-3 az E-épület tetején”. A Jövő Mérnöke 14 (19), 1. o.

[Ruszanevics-9] V. Sz. Ruszanevics (1969). „A RAZDAN-3”. Információ elektronika 4 (1), 34–38. o. (Fordítás orosz nyelvből, fordította: Sántha Judit)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]