Raymond Carver

Raymond Carver
Született	1938. május 25. Clatskanie
Elhunyt	1988. augusztus 2. (50 évesen) Port Angeles
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Maryann Burk (1957-1982) Tess Gallanger(1988- )
Foglalkozása	író költő forgatókönyvíró regényíró prózaíró tanár novellaíró
Iskolái	Stanford Egyetem Harvard Egyetem California State University, Chico A.C. Davis High School California State Polytechnic University, Humboldt
Kitüntetései	Guggenheim-ösztöndíj (1978) O. Henry-díj (1983)
Halál oka	tüdőrák
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Raymond Carver témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Raymond Carver park és emlékmű Chatshanieben az író fotójával (Oregon)

Raymond Clevie Carver (Clatskanie, Oregon, 1938. május 25. – Port Angeles, Washington, 1988. augusztus 2.) amerikai novellista és költő. Carvert a késő 20. század egyik legjelentősebb amerikai írójának tekintik. Az 1980-as évekbeli novellaírás megújításában nagy szerepet játszott.

Életrajza

Raymond Carver a Columbia folyó partján épült Clatskanie (Oregon) nevű gyárvárosban született, de öccsével együtt Yakimában, (Washington) nőtt fel. Apjuk egy fűrészmalomban dolgozott, erősen ivott, és időnként összeverte mindkét fiát. Az anya esetenként pincérnőként vagy bolti eladóként járult hozzá a család eltartásához.

Carver Yakimában kezdte az iskolát. Amikor ideje engedte, detektívregényeket olvasott, és vadászni, horgászni ment a családdal. Miután 1956-ban befejezte a középiskolát (Yakima High School, Washington), egy kaliforniai fűrészmalomban kapott munkát apja mellett. 1957 júniusában, 19 éves korában feleségül vett egy, az iskolából éppen kikerült Maryann Burk nevű 16 éves lányt. 1957 decemberében lányuk született, majd a következő évben egy fiú. Ekkor Raymond 20 éves volt. Családját mint takarító, árukihordó, fűrészmalmi munkás, és könyvtári kisegítő tartotta el. Házasságuk alatt felesége különböző munkákat vállalt: volt pincérnő, elárusító, adminisztrátor, és miután 1970-ben főiskolai diplomát szerzett, középiskolai tanítóként dolgozott 1977-ig.

Carver rövidesen Kaliforniába költöztette családját (Paradise, Kalifornia), mivel anyósának ott háza volt, és remélte, hogy ezzel könnyít a család helyzetén. Az írás iránt Kaliforniában kezdett el érdeklődni. Beiratkozott egy irodalmi kurzusra John Gardner regényíró vezetése alatt. Gardner, mint Carver mentora, komoly befolyást gyakorolt életére és irodalmi karrierjére. Carver tanulmányait először a Chico Állami Egyetemen folytatta, majd a Humboldt nevűn (Arcata, Kalifornia), ahol Bachelor of Art diplomát szerzett 1963-ban. Első novelláit az egyetem irodalmi folyóiratában publikálta álnév alatt. Később egy éven keresztül látogatta az Iowai Egyetem írói munkaközösségét (Iowa Writers' Workshop, Iowa University). Az 1960-as években Carver és családja a kaliforniai Sacramentóban lakott. Itt Raymond éjjeli felügyelőként dolgozott egy kórházban, nappal az egyetemen előadásokat hallgatott (California State University, Sacramento). Itt tanulta meg a verselést is. Első verseskötete Near Klamath címen jelent meg 1968-ban, az egyetem kiadásában.

A kötet megjelenése és apja 1967-ben bekövetkezett halála határkövet jelentett Carver életében. Családjával Palo Altóba költözött (Kalifornia). Itt szerkesztői állást vállalt egy tudományos kutatóintézetnél, de alkalmazása nem tartott sokáig. 1970-ben elbocsátották azzal az indoklással, hogy teljesen alkalmatlan. Amikor az 1970-es és 80-as években írói karrierje beindult, tanítani kezdett az Egyesült Államok különböző egyetemein.

A sokféle és gyakran alantas munka, a gyereknevelés, és a sok évi erőfeszítés, hogy végre találjon időt az írásra is, nem kívánt következménnyel járt: Carver inni kezdett. Saját bevallása szerint az alkohol akkora problémát okozott az életében, hogy feladta ellene a harcot, és egyszerűen csak ivott, amikor eszébe jutott vagy kedve tartotta. Az 1973-as őszi félévben Carver és a neves író, John Cheever, együtt tanítottak az iowai írói alkotóműhelyben (Iowa Writers' Workshop), ahol inkább ittak mint tanítottak, és saját munkájukkal jóformán egy sort sem haladtak. A következő évben Cheever otthagyta tanítói állását és jelentkezett egy alkoholelvonó intézetnél. Carver még három évig folytatta az ivást; amikor azonban emiatt kétszer is kórházba kellett szállítani, az Anonim Alkoholisták segítségével felhagyott az ivással, és 1977. június 2-án új életet kezdett.

Carver Tess Gallagher költőnővel egy 1978-as texasi (Dallas, Texas) írókonferencián találkozott össze. 1979 májusától augusztusig egy kölcsönvett kabinban laktak, a Washington állambeli Port Angeles közelében. Szeptemberben Syracuse (New York állam) városába költöztek, ahol Carver professzor lett a Syracuse-i egyetem angol szakán. Gallagherrel együtt házat vettek a városban, ami aztán olyannyira népszerű találkozóhellyé vált, hogy a tulajdonosoknak táblát kellett kitenniük „Írók Munkában” felirattal, hogy békén hagyják őket. 1982-ben Carver és első felesége elváltak. 1988-ban Carver összeházasodott Tess Gallagherrel Renóban (Nevada állam).

Hat héttel később, 1988. augusztus 2-án, 50 éves korában, Carver tüdőrákban meghalt. Még ugyanabban az évben az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tagjává választotta (American Academy of Arts and Letters). Port Angelesben, ahol meghalt, az „Ocean View” nevű temetőben temették el. Végrendeletében irodalmi hagyatékának kezelését Tess Gallagherre bízta.

2001-ben Chuck Kinder regényíró kulcsregényt jelentetett meg a közte és Raymond Carver közötti barátságról Honeymooners: A Cautionary Tale címen. 2006-ban Carver első felesége, Maryann Burk Carver megírta emlékiratait a férjével töltött évekről: What It Used To Be Like; A Portrait of My Marriage to Raymond Carver. ("Ahogyan a dolgok történtek; Raymond Carverrel való házasságom portréja".)

2015-ben Alejandro G. Iñárritu rendezésében, Michael Keatonnal a főszerepben került a mozikba a Birdman című film, amelynek története szerint egy kiöregedett hollywoodi sztár a Broadwayn állítja színpadra Carver "What We Talk About When We Talk About Love" című novelláját. A kilenc Oscar-díjra jelölt film világszerte újra felkeltette az érdeklődést Carver írásai iránt.

Írásai és írói stílusa

Carver tehetsége a novella műfajában bontakozott ki a legjobban. Egyik novellagyűjteményében (Where I'm Calling From) a „rövidség és az intenzitás” követőjeként, illetve a novellaírás rabjaként jellemezte magát. A rövid lélegzetű írásokat szerette, melyeket gyorsan lehetett megírni és elolvasni. Ez gyakorlati meggondolás is volt, különösen karrierje elején, amikor az írással egy időben dolgoznia is kellett. Témáit gyakran a munkásosztály életéből merítette – valójában saját életét tükrözték. Ugyanezt el lehet mondani az alkoholizmus és az abból való talpra állás gyakorta visszatérő témájáról is.

Carver irodalmi munkásságát a minimalista irányzatba szokás besorolni. Szerkesztője, Gordon Lish, az Esquire folyóirat munkatársa, jelentős szerepet játszott abban, hogy Carver prózája a minimalizmus jegyében formálódott.. Míg az író és irodalomprofesszor John Gardner azt tanácsolta Carvernek, hogy huszonöt szó helyett tizenötöt használjon, Gordon Lish tizenöt helyett csak ötöt engedélyezett. Tiltakozásként Lish „amputációs és átültetéses” szerkesztései ellen, Carver végül is szakított a szerkesztővel.

A posztmodernizmus bonyolult, nehezen érthető technikájával ellentétben egyszerű, világos prózát írt. Carver stílusát „piszkos realizmusnak” (Dirty realism) is nevezték. Az 1970-es és 80-as években Carver olyan írók törekvéseivel volt szinkronban, akik – éppen úgy, mint ő – a mindennapi emberek szomorúságát és veszteségeit ábrázolták, elszigetelt és félreállított emberekről írtak (ilyen volt Richard Ford és Tobias Wolff). Carvert többnyire a hétköznapok jelentéktelennek látszó drámái foglalkoztatták, stílusa szikár, tömör, tényszerű; inkább elmesélte, mint elemezte novellái eseményeit. Hősei hétköznapi figurák, akik nemigen értik a világot, és nem is nagyon akarják megérteni. Sokkal inkább csak hagyják megtörténni az eseményeket, ahelyett hogy ők maguk alakítanák sorsukat. A novellákban a visszatérő téma a szeretet, illetve annak hiánya, az érzelmi kiüresedés. Röviden, olyan emberekről írt, akik Henry David Thoreau szavait idézve, „csendes kétségbeesésben” élik le életüket.

Carver írói stílusát sokszor hasonlítják Ernest Hemingway, Csehov, és Franz Kafka stílusához. Iszaak Babel, Frank O'Connor, és V. S. Pritchett írókat úgy emlegetik, mint akik szintén hatással voltak írói fejlődésére. Talán Csehov befolyása volt a legerősebb: az „Errand” (A megbízatás) című novellájában megírta a nagy orosz elbeszélő utolsó óráit.

Nyomtatásban először megjelent novellájának címe „The Furious Seasons” (1960); (a címet talán „A dühöngő évszakok”-nak lehetne fordítani). Valamivel „ékesebb” mint későbbi munkái, a történet William Faulkner erős hatását viseli magán. A „Furious Seasons”-t egy későbbi novellagyűjtemény címeként is felhasználták.

Első gyűjteményes kötetét 1976-ban publikálta Will You Please Be Quiet, Please? címmel. A címadó történet a "Legjobb amerikai novellák, 1967" (Best American Short Stories, 1967) című antológiában is megjelent.

Több irodalmi díj elnyerése mellett 1984-ben Carver kritikai elismerésben részesült harmadik, Cathedral című novellagyűjteményéért is, melyet általában a legjobbnak tartanak. Ez a gyűjtemény magában foglal jó néhány díjnyertes történetet, mint például „A Small Good Thing” és „Where I'm Calling From” . Carver úgy látta, hogy a Cathedral vízválasztó szerepet játszott írói pályájában: úgy tűnt, a kötet egy optimistább és költőibb stílus felé mozdul el.

Végső (és befejezetlenül maradt) novellaciklusa hét történetből állt; Angliában Elephant címmel adták ki. Sokak szerint ezek a novellák (melyeket halála előtt öt évvel írt), azt sejtetik, hogy íróilag megérett arra, hogy a nagyszabásúbb regényműfajban próbálja ki magát.

Tess Gallagher még öt novellát adatott ki Carver halála után. Gallagher jelenleg a Knopf kiadóvállalattal harcol, hogy kiadhassa Carver több novelláját eredeti formájukban, még mielőtt szerkesztője, a "mészáros" Gordon Lish 1981-ben átírta őket.

Magyar nyelven a Magvető Könyvkiadó adja ki Barabás András fordításában. Érdekesség, hogy Birdman című film alapjául szolgáló What We Talk About When We Talk About Love című novella a kiadó és az örökösök vitája miatt Kezdők címmel került az azonos címmel kiadott kötetbe.

Művei

Novellagyűjtemények

• Will You Please Be Quiet, Please? (első kiadás 1976)
• Furious Seasons (1977)
• What We Talk About When We Talk About Love (1981)
• Cathedral (1984)
• Elephant (1988)
• Where I’m Calling From (1988)
• Short Cuts: Selected Stories (1993)

Versgyűjtemények

• Near Klamath (1968)
• Winter Insomnia (1970)
• At Night The Salmon Move (1976)
• Where Water Comes Together With Other Water (1985)
• Ultramarine (1986)
• In a Marine Light: Selected Poems (1988)
• A New Path To The Waterfall (1989)
• All of Us: The Collected Poems (1996)

Forgatókönyv

• Dostoevsky (1985, Tess Gallagher közreműködésével)

Esszék, versek, novellák (kiadatlan munkák)

• Fires: Essays, Poems, Stories (1983)
• No Heroics, Please (1992)
• Call if You Need Me (2000)

Film és színház

• Short Cuts rendező Robert Altman
• Everything Goes rendező Andrew Kotatko
• Jindabyne rendező Ray Lawrence
• What's in Alaska? rendező Jim Fields
• Carver, rendező William Gaskill, Arcola színház, London, 1995
• Studentova žena, rendező Goran Kovač (horvát), a "The Student's Wife" alapján

Zene

• Album, 1989 So Much Water So Close to Home Paul Kelly ausztrál énekes, zenész.

Magyarul megjelent művei

• Nem ők a te férjed. Elbeszélések (They are not your husband); vál., szerk. Géher István, Rupp Anikó, utószó Vajda Róza, ford. Barabás András et al.; Kalligram, Pozsony, 1997
• Kezdők (Beginners); ford. Barabás András; Magvető, Bp., 2010
• Katedrális (Cathedral); ford. Barabás András; Magvető, Bp., 2011
• Befognád, ha szépen kérlek? (Will You Please Be Quiet, Please?); ford. Barabás András; Magvető, Bp., 2011

Könyvek és cikkek az íróról

• Carver, Maryann Burk. What It Used to Be Like; A Portrait of My Marriage to Raymond Carver. St. Martin's Press (2006. november 21.). ISBN 0-312-33258-0 

• Nesset, Kirk. Stories Of Raymond Carver: A Critical Study. Ohio University Press (1995. november 21.). ISBN 0821411004 

• Charles McGrath. „I, Author”, Week in Review, New York Times, 2007. október 28. (Hozzáférés: 2007. október 28.) 
• Pieters, Jesús. El silencio de lo real: sentido, comprensión e interpretación en la narrativa de Raymond Carver (A valóság csendje: a tudat, a felismerés, és az értelmezés szerepe Raymond Carver munkáiban.). Monte Ávila Editores Latinoamericana (2004. november 21.). ISBN 9789800112199 

• Stull, William L. and Gentry, Marshall Bruce (editors). Conversations With Raymond Carver (Literary Conversations Series). University Press of Mississippi (1990. november 21.). ISBN 0878054499 
• Stull, William L. and Carroll, Maureen P. (editors). Remembering Ray: A Composite Biography of Raymond Carver. Capra Press (1993. november 21.). ISBN 0884963705 

Források

Bővített fordítása a https://en.wikipedia.org./wiki/RaymondCarver szócikknek. A forrásanyagot lásd ott.

További információk

• [1] Rights Battle Brews over Un-Edited Carver Stories, "All Things Considered" (előadás), January 7, 2008]
• Carversite Archiválva 2010. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Riportok, videó, fotók, versek, idézetek, bibliográfia
• Egy 1985-ös interjú Carverrel: beszél apjáról, korai írásairól, karaktereiről, és az egyes novelláiban megjelenő "fekete humorról".
• The Raymond Carver Page Archiválva 2011. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
• [2] Little Things (Raymond Carver novella)
• The International Raymond Carver Society
• Port Angeles térképe, megjelölve azokkal a helyekkel ahova Carver gyakran ellátogatott; ilyen volt például az Odyssey Bookshop
• Tell it All Ezt a weboldalt egy posztumusz kiadású novellájának ("Tell it All") szentelték. Az oldal elvezet több más, Carverrel kapcsolatos információhoz is.
• Swaim, Don: Audio interviews with Raymond Carver, 1986. november 21. [2012. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 7.)
• Koehne, David: Echoes of Our Own Lives; An interview with Raymond Carver, 1978 [2005. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 7.)
• Yardley, Jonathan: Raymond Carver's first wife remembers the influential American writer., 2006 A review of Maryann Burk Carver's What It Used To Be Like; A Portrait of My Marriage to Raymond Carver