Ugrás a tartalomhoz

Rangsorolt párok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rangsorolt párok (néha „RP”) vagy másképp a Tideman-módszer egy Nicolaus Tideman által 1987-ben kifejlesztett választási rendszer, amely a preferenciákat kifejező szavazatok alapján választ ki egyetlen győztest.[1][2] A rangsorolt párok eljárása használható a nyertesek rendezett listájának létrehozására is.

Ha van egy jelölt, akit előnyben részesítenek a többi jelölttel szemben a választók, akkor a rangsorolt páros eljárás garantálja, hogy ez a jelölt nyer. Emiatt a tulajdonság miatt a rangsorolt párok eljárása megfelel a Condorcet-kritériumnak (és így egy Condorcet-módszer).[3]

Eljárás

[szerkesztés]

A rangsorolt párok eljárása a következőképpen működik:

  1. A szavazatok összeszámlálása a lehetséges jelöltpárokba való rendezéssel, a párok győzteseinek meghatározása (feltéve, hogy nincs döntetlen).
  2. A egyes párok sorba rendezése a győzelmek erőssége (többletszavazatok száma) szerint.
  3. A párok „zárolása”. Ez egy olyan gráf létrehozását jelenti, amelynek a csúcsait az egyes jelöltpárok képezik, és az élei az erősebb győzelmek irányából a gyengébb győzelmek irányába mutatnak. A gráfhoz a 2. pontban meghatározott sorrendben kell hozzáadni az éleket úgy, hogy az új csúcsok ne zárjanak be a korábbi csúcsokhoz mutató éleikkel ciklusokat (elkerülve így a kő-papír-olló helyzeteket). Az elkészült gráf forrása a győztes, illetve a győztesek sorrendje is kimutatható belőle az egyes csúcsokba és csúcsoktól elmutató élek aránya alapján.

Megjegyzés: a számlálás során a szavazatok számainak tényleges értéke és a szavazatok százalékos aránya egyaránt használható. Ugyanaz lesz az eredmény, mivel a szavazatok aránya számít.

Egy példa

[szerkesztés]

A választók w, x, y, z jelöltekre szavazhatnak. Egy szavazólapra lehetséges példák ebben az esetben:

Első példa
Kérem, hogy a preferenciája

sorrendjében ragassza be

a rendelkezésére bocsátott

jelöltmatricákat!

(A legkedveltebb jelölt

legyen a legelső,

a legkevésbé kedvelt

az utolsó).

1. z
2. w
3. y
4. x
Második példa, ugyanazzal a leadott szavazattal
Kérem, hogy x-elje

be a jelölteket a

preferenciája sorrendjében

(1-es a legkedveltebb jelölt,

2-es a második

legkedveltebb jelölt, stb.)

1 2 3 4
w ×
x ×
y ×
z ×

Miután minden szavazó leadta a szavazatát, az egyes sorrendeket össze kell számolni, aminek az eredménye a példánkban (a > relációs jeltől balra található fél előrébb van sorolva, mint a jobbra található):

w > x > y > z 7 szavazólap
w > y > x > z 2 szavazólap
x > y > z > w 4 szavazólap
x > z > w > y 5 szavazólap
y > w > x > z 1 szavazólap
y > z > w > x 8 szavazólap

A szavazatok páronkénti eloszlásai egy mátrixban (táblázatban) foglalhatóak össze. Ebben a táblázatban a soronként mennek a jelöltek, és az egyes oszlopok azt mutatják, hogy a sorban található jelölt az oszlopokban látható jelölteket hány esetben győzte le (negatív számmal jelölve, ha veszített). Pl. az első sor második oszlopa a következőképpen számolható:

Rangsor szavazatok száma Győzött (+) vagy vesztett-e (-) w? Pontszám
w > x > y > z 7 szavazólap w előrébb van x-nél, tehát pozitív előjel +7
w > y > x > z 2 szavazólap w előrébb van x-nél, tehát pozitív előjel +2
x > y > z > w 4 szavazólap w az x-hez képest hátrébb van sorolva,

tehát negatív előjel

-4
x > z > w > y 5 szavazólap w az x-hez képest hátrébb van sorolva,

tehát negatív előjel

-5
y > w > x > z 1 szavazólap w előrébb van x-nél, tehát pozitív előjel +1
y > z > w > x 8 szavazólap w előrébb van x-nél, tehát pozitív előjel +8

A pontszámok összege: +7+2-4+5+1+8=9. Tehát a táblázat (w, x) cellája 9 lesz.

Ugyanígy végigszámolva a többi cellára a páronkénti szavazateloszlás:

  w x y z
w 0 9 1 –7
x –9 0 5 11
y –1 –5 0 3
z 7 –11 –3 0

Ennek a táblázatnak a főátlója értelemszerűen 0-kból áll (magukkal szemben nem győznek és nem veszítenek a jelöltek). Emellett a táblázat ferdén szimmetrikus, mivel minden győzelem a másik oldalon egy ugyanakkora veszteség, tehát elegendő csak az egyik felét kiszámolni.

Sorba rendezés

[szerkesztés]

A táblázat pozitív többségeit ezután csökkenő sorrendbe rendezzük:

Sorszám Győztes Vesztes Győzelem

erőssége

1. x z 11
2. w x 9
3. z w 7
4. x y 5
5. y z 3
6. w y 1


Zárás

[szerkesztés]

A legerősebb győzelmet x-z páros mutatta fel, így x lesz a gráf első csúcsa, amiből az első él z-be mutat.

A 2.legerősebb győzelmet a w-x páros tudhatja magáénak anélkül, hogy ellentmondásba keveredne a korábbi győzelmekkel. A következő csúcs így w lesz, amiből x-be mutat egy él.

A 3. sorszámú győzelem z-t illetné meg a w-vel szemben, de ez ellentmond a korábbi két csúcsnak, amelyek alapján z-nél erősebb x és w szintén erősebb, mint x. A gráfon ez úgy mutatkozik, hogy x, w és z ebben a lépésben egy ciklust alkotna (hasonlóan egy kő-papír-olló helyzethez). ezért ezt az élet figyelmen kívül hagyjuk.

A 4. sorszámú győzelem alapján x-ből kell y-ba húzni a gráfon egy élet. Ez nem mond ellent a korábbi, erősebb győzelmeknek, nem zár be ciklust, tehát ez az él érvényes.

Az 5. győzelem szerint egy y-ból z-be mutató él következik, ami nem alkot újabb ciklust, így behúzható.

Végül egy w-ből y-ba irányuló él következik, ami szintén érvényes. A folyamatot a következő animáció illusztrálja:


Győztes

[szerkesztés]

A zárolt párok gráfjának a forrása a nyertes, jelen esetben w. Az ezt követő helyezések úgy rangsorolhatóak, hogy az egyes résztvevőkből hány él mutat el (minél több, annál feljebb kerülnek a végeredményben), illetve hány él mutat rájuk (minél több, annál lejjebb kerülnek az eredményben):

A második helyezett x egy rámutató éllel, és kettő elmutató éllel. A harmadik helyezett y egy elmutató, illetve kettő rámutató éllel. Utolsó helyen z végzett, elmutató élek nélkül, két ráirányuló éllel.


Tulajdonságok

[szerkesztés]
  • Többségi kritérium
  • Többségi vesztes kritérium
  • Monotonitási kritérium
  • Kölcsönös többségi kritérium
  • Smith-kritérium (amely magában foglalja a Condorcet-kritériumot)
  • Condorcet-vesztes kritérium
  • klónok függetlenségének kritériuma
  • A rangsorolt párok nem függetlenek az irreleváns alternatívától. A módszer azonban egy kevésbé szigorú tulajdonságot kielégít, amelyet Smith-dominated alternatives (ISDA) függetlenségnek neveznek.Ez szerint ha egy jelölt (X) nyer egy választást, és egy új alternatívát (Y) adunk hozzá, X nyeri a választást, ha Y nincs a Smith halmazban. Az ISDA szintén magában foglalja a Condorcet-kritériumot.
  • Lokális függetlenség az irreleváns alternatíváktól.
  • Fordításra szimmetrikus
  • A döntetlen eredmény feloldható

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Tideman (1987. szeptember 1.). „Independence of clones as a criterion for voting rules” (angol nyelven). Social Choice and Welfare 4 (3), 185–206. o. DOI:10.1007/BF00433944. ISSN 1432-217X. 
  2. Schulze (2003. október 1.). „A New Monotonic and Clone-Independent Single-Winner Election Method”. Voting matters (www.votingmatters.org.uk) 17, Kiadó: McDougall Trust. [2020. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 2.) 
  3. Munger (2022. december 7.). „The best Condorcet-compatible election method: Ranked Pairs”. Constitutional Political Economy. DOI:10.1007/s10602-022-09382-w. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ranked pairs című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]