Ranger–8

Ranger-8
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Gyártó	Jet Propulsion Laboratory
Küldetés típusa	becsapódás
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1965. február 17.
Indítás helye	Cape Canaveral Launch Complex 12
Hordozórakéta	Atlas-Agena B
Megérkezés	1965. február 20.
Küldetés vége	1965. február 20-án becsapódott a Holdba
Időtartam	65 óra
Az űrszonda
Tömeg	367 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Ranger-8 témájú médiaállományokat.

A Ranger–8 (angolul: útkereső) amerikai űrszonda, amelyet a Ranger-program keretében indították, Hold kutató műhold.

Küldetés

A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apolló-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki.

A sok kudarc miatt a törölték a szeizmométer tartály ledobását, egyszerű művelettel kellett a Holdba csapódnia.

Jellemzői

1965. február 17-én a Cape Canaveral Air Force Station kilövőállomásról egy 140 tonnás Atlas–Agena B rakétával indították. 185 kilométeres Föld körüli parkolópályán történő repülést követően, az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését. Hossztengelyében stabilizált, a Hold–Nap összekötő egyenessel párhuzamos volt. Február 18-án 260 000 kilométerre a Földtől a rendelkezésre álló hideggázfúvókákkal pályamódosítást végeztek. Az űrszondában elhelyezett 6 televíziós kamerák 23 perccel a becsapódás előtt 2510 kilométer magasságban kezdték meg működésüket. Közel 7137 felvételt készítettek a Holdról, a felvételek minősége a lehető legkitűnőbb volt. Az utolsó értékelhető képet 1,5 méter magasságból kapták.

64.9 órás repülés után február 20-án, 24 kilométerre az előzetesen kiválasztott helyszíntől terv szerint becsapódott a Holdba. A kutatást végző kabinrész a Mare Tranquillitatis (Nyugalom tengere) elnevezésű területen érte el a Hold felszínét. A becsapódás koordinátái: 2,72°É, 24,61°K. A becsapódási sebesség 2.68 kilométer/másodperc volt.

A Ranger-program keretében készült mérések, fotók nagy segítséget jelentettek a Hold felszínének megismerésében.

A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680 napelemlapocskával), illetve akkumulátorok segítségével (AgZn) biztosította. A testben illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a vidikon-televíziós kamerákat, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideggáz tartályt- illetve fúvókát. Más tudományos műszereket az űregység nem tartalmazott. Átmérője 1.52 méter, magassága 2,51 méter. A nyitott napelemtáblák 4,57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 367 kilogramm, ebből az elektronika 70 kilogramm volt. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy, a Földre irányított, 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította.

Források

• (1965) „újságcikk”. Repülés 1965. XVIII. évfolyam 3. szám. 
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Ranger–8. nasa.gov. (Hozzáférés: 2011. október 10.) - A Ranger-program története (PDF), 1977]
• Ranger–8. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 10.)
• Ranger–8. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 10.)

Elődje: Ranger–7

Ranger műhold 1961–1965

Utódja: Ranger–9