Ranger–6

Ranger-6
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Gyártó	Jet Propulsion Laboratory
Küldetés típusa	becsapódás
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1964. január 30.
Indítás helye	Cape Canaveral Launch Complex 12
Hordozórakéta	Atlas-Agena B
Megérkezés	1964. február 2.
Küldetés vége	1964. február 2-án becsapódott a Holdba
Időtartam	65,5 óra
Az űrszonda
Tömeg	381 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Ranger-6 témájú médiaállományokat.

A Ranger–6 (angolul: útkereső) amerikai űrszonda, amelyet a Ranger-program keretében indítottak, Hold kutató műhold.

Küldetés

A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apolló-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki. A Mariner-program keretében a kifejlesztett rendszert használták.

A sok kudarc miatt a törölték a szeizmométer tartály ledobását, egyszerű művelettel kellett a Holdba csapódnia.

Jellemzői

1964. január 30-án a Cape Canaveral Air Force Station kilövőállomásról egy140 tonnás három és fél (indításnál szilárdhajtóanyagú segédrakéták) fokozatú Atlas–Agena B rakétával állították Föld körüli pályára. Parkolópályán történő repülést követően az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését. Hossztengelyében stabilizált, a Hold–Nap összekötő egyenessel párhuzamos volt. A televíziós kamerák technikai okok miatt nem működtek, egyetlen fénykép érkezett, amelyik a Földet ábrázolta. 65,5 órával az indítást követően február 2-án becsapódott a Mare Tranquillitatis területre, a becsapódás helye: 9,4°É, 21,5°K.

A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680napelemlapocskával) illetve akkumulátorok segítségével (AgZn) biztosította. A testben illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a hat darab vidikon-televíziós kamerákat, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideggáz tartályt- illetve fúvókát. A kamerákat két különálló láncban rendezték el, mindegyik különálló áramellátással biztosított, önálló időzítővel és adókkal szerelték fel. A legnagyobb megbízhatóságot kívánták elérni, hogy jó minőségű videóképeket kapjanak. Más kutatási műszerrel nem rendelkezett.

Átmérője 1,52 méter, magassága 2,51 méter. A nyitott napelemtáblák 4,57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 364 kilogramm. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy, a Földre irányított, 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította.

Források

• (1965) „újságcikk”. Repülés 1965. XVIII. évfolyam 3. szám. 
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Ranger–6. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 7.) - A Ranger-program története (PDF), 1977]
• Ranger–6. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 7.)
• Ranger–6. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 7.)

Elődje: Ranger–5

Ranger műhold 1961–1965

Utódja: Ranger–7