Ramón Altarriba y Villanueva
| Ramón Altarriba y Villanueva | |
 | |
| Született | 1841. augusztus 30. Bayonne |
| Elhunyt | 1906. április 1. (64 évesen) Madrid, Spanyolország |
| Állampolgársága | spanyol |
| Nemzetisége | aragóniai |
| Foglalkozása | politikus, földbirtokos |
| Tisztsége | member of the Congress of Deputies |
 | |
| Ramón Altarriba y Villanueva aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ramón Altarriba y Villanueva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ramón Altarriba y Villanueva, Altarriba 1. grófja, Sangarrén 24. bárója (Bayonne, 1841. augusztus 30. – Madrid, 1906. április 1.), spanyol karlista politikus, földbirtokos, kiadó és katona. A harmadik karlista háború alatt zászlóalj méretű legitimista egységeket vezényelt. A pártot kongresszusi képviselőként képviselte 1879-1881 és 1886-1890 között. Az 1890-es években és az 1900-as évek elején pártvezetőként tevékenykedett Ó-Kasztília régiójában.
Család és fiatalkor
[szerkesztés]Ramón Altarriba y Villanueva a jeles arisztokrata aragóniai Altarriba családba született, mely katalán származású volt.
Felnőve feleségül vette Rosa Guerra y Serbit. Nem sokat tudni erről a házasságról, leszámítva azt, hogy felesége 1875-ben meghalt. Gyermekük nem született. Ezután megismerte María de la Blanca Porcel y Guiriort (1859-1940), és idővel két fiuk született: Ramón és Jaime Altarriba y Porcel (1884–1936). Utóbbi csatlakozott a katonasághoz és tüzér lett. 1934-ben a Comunión Tradicionalista nevű párt pénzügyi részlegének vezetője volt. Az 1936-os puccs idején halt meg a köztársaságpárti milícia fogságában.
Katonaként
[szerkesztés]1859-ben a fiatal Altarriba csatlakozott a hadsereghez. 1860 januárjában Antonio Ros de Olano parancsnoksága alatt részt vett a castillejosi csatában, majd a cabo negrói csatában. Érdemeiért kitüntették. 1860 végén az egysége visszatért a zaragozai laktanyába. Ekkoriban barátkozott össze Nicolas Estevanez Murphyval. A következő évben folytatta katonai pályafutását, de erről sok részlet nem ismert. Az 1868-as forradalom után kérte a leszerelését, de 1871-ben visszatért a hadsereghez.
Források
[szerkesztés]- Jordi Canal i Morell, Carlins i integristes a la Restauració: l’escissió de 1888, [in:] Revista de Girona 147 (1991), pp. 59–68
- Agustín Fernández Escudero, El marqués de Cerralbo (1845–1922): biografía politica [PhD thesis], Madrid 2012
- Francisco de Paula, Album de Personajes Carlistas con sus Biografias, volume II, Barcelona 1888
- Javier Real Cuesta, El Carlismo Vasco 1876–1900, Madrid 1985, ISBN 8432305103, 978843230510
- Luisa Utanda Moreno, Francesco Feo Parrondo, Propiedad rustica en Guipuzcoa segun el registro de la propiedad expropiable (1933), [in:] Lurralde. Investigación y espacio 18 (1995), pp. 113–135
