Rakhigarhi

Rakhigarhi
Rakhigarhi, régészeti terület
Közigazgatás
Ország	India
Jogállás	falu
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+05:30
Elhelyezkedése
é. sz. 29° 10′ 12″, k. h. 76° 04′ 12″29.17, 76.07
A Wikimédia Commons tartalmaz Rakhigarhi témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Rakhigarhi vagy Rakhi Garhi egy falu és egy régészeti lelőhely az észak-indiai Haryana állam Hisar körzetében, Delhitől mintegy 150 km-re északnyugatra. A Ghaggar folyó síkságán, a Ghaggar folyó szezonális folyásától mintegy 27 km-re található, és az Indus-völgyi civilizációhoz tartozott, az Indus-völgyi civilizáció elő-harappan (i. e. 7000-3300), korai harappan (i. e. 3300-2600) és érett szakaszának (i. e. 2600-1900) része volt.

Az ősi civilizáció legnagyobb települése volt. A 2014-ben felfedezett további két halommal (a már ismert hét mellett) Rakhigarhi lett a Harappan civilizáció legnagyobb ismert lelőhelye. 2014-ben a térségben található további kapcsolódó ásatási helyszínek: Mitathal és a kisebb Lohari Ragho, amelyek még feltárásra várnak.

A helyszínen a kezdeti ásatások az 1960-as években kezdődtek, majd az 1990-es évek végén további ásatások következtek, a terület nagy része azonban még feltárásra és publikálásra vár.

Shindenek és társainak (2019) egyetlen csontvázon végzett DNS-vizsgálatai azt mutatják, hogy a DNS nem tartalmazta a sztyeppei származás nyomait, ami összhangban van az árja migrációs elmélettel, amely szerint az indoárják a sztyeppékről vándoroltak Indiába a harappai civilizáció kezdett szétesni.

Fekvése

A Ghaggar síkságon található, mintegy 27 km-re a Ghaggar folyó szezonális folyásától fekvő Rakhigarhi ma egy kis falu Haryana államban, Indiában. McIntosh szerint Rakhigarhi az őskori Drishadvati folyó völgyében található, amely a Siwalik-hegységben eredt. A Chautang a Sarsuti folyó egyik mellékfolyója, amely viszont a Ghaggar folyó mellékfolyója.

A lelőhely mérete és a halmok száma

A legtöbb tudós, köztük Gregory Possehl, Jonathan Mark Kenoyer, Raymond Allchin és Rita P. Wright szerint Rakhigari mérete 80 hektár és több mint 100 hektár között lehetett. Nath et al. szerint (2015) „[a] Rakhigari régészeti maradványai [300 hektár (3,0 km2)] sugarú körre terjednek ki, és hét halmot foglalnak magukban, amelyek közül 1-5 integrált, míg néhány egymástól eltávolított.”.

A 2014-es ásatás során további két halmot fedeztek fel, az RGR-8 és az RGR-9-et, amelyek a fő lelőhelytől keletre és nyugatra helyezkedtek el, és nagyrészt a művelés miatt elpusztultak. Vasant Shinde szerint minden egyes halom 25 hektáros, így a teljes lelőhely mérete 350 hektárra (3,5 km2) nőtt, és ezzel Rakhigarhi az Indus-völgyi civilizáció legnagyobb lelőhelyévé vált, 50 hektárral megelőzve Mohenjodarót.

Közeli lelőhelyek és kultúrák

Ezen a területen, a Ghaggar-síkságtól keletre fekvő régi folyóvölgyben még számos fontos régészeti lelőhely található. Ezek közé tartozik többek között Kalibangan, Kunal, Balu, Bhirrana és Banawali is.

Ásatások

Harappan régészeti feltárás

2020-ig a lelőhelynek csupán 5%-át tárták fel.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rakhigarhi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Allchin, F. R.; Erdosy, George (1995), The Archaeology of Early Historic South Asia: The Emergence of Cities and States, Cambridge University Press, ISBN 978-0-521-37695-2
• Coningham, Robin; Young, Ruth (2015), The Archaeology of South Asia: From the Indus to Asoka, c.6500 BCE–200 CE, Cambridge University Press, ISBN 978-0-521-84697-4
• Garge, Tejas (2010). "Sothi-Siswal Ceramic Assemblage: A Reappraisal". Ancient Asia. 2: 15. doi:10.5334/aa.10203.
• Heitzman, James (2008), The City in South Asia, Routledge, ISBN 978-1-134-28962-2
• Kenoyer, Jonathan M. (1998), Ancient Cities of the Indus Valley Civilization, Oxford University Press, ISBN 978-0-19-577940-0
• Mani, B.R. (2008), "Kashmir Neolithic and Early Harappan: A Linkage" (PDF), Pragdhara 18, 229–247 (2008), archived from the original (PDF) on 18 January 2017, retrieved 17 January 2017
• McIntosh, Jane R. (2008). The ancient Indus Valley: new perspectives. Santa Barbara, Calif.: ABC-CLIO. ISBN 9781576079072.
• Nath, Amarendra; Garge, Tejas; Law, Randall (2014). "Defining the Economic Space of the Harappan Rakhigarhi: An Interface of the Local Subsistance Mechanism and Geological Provenience Studies". Puratattva 44. New Delhi: Indian Archaeological Society.
• Nath, Amarendera (2015). "Harrapan interments at Rakhigarhi". Man and Environment. XL (2). Indian Society for Prehistoric and Quaternary Studies: 11. Retrieved 11 May 2016.
• Possehl, Gregory L. (2002), The Indus Civilization: A Contemporary Perspective, Rowman Altamira, ISBN 978-0-7591-0172-2
• Sarkar, Anindya; Mukherjee, Arati Deshpande; Bera, M. K.; Das, B.; Juyal, Navin; Morthekai, P.; Deshpande, R. D.; Shinde, V. S.; Rao, L. S. (2016). "Oxygen isotope *in archaeological bioapatites from India: Implications to climate change and decline of Bronze Age Harappan civilization". Scientific Reports. 6: 26555. *Bibcode:2016NatSR...626555S. doi:10.1038/srep26555. PMC 4879637. PMID 27222033.
• Shinde, Vasant; Green, Adam; Parmar, Narender; Sable, P. D. (2012). "Rakhigarhi and the Harappan Civilization: Recent Work and New Challenges". Bulletin of the Deccan College Research Institute. 72/73: 43–53. JSTOR 43610687.
• Shinde, Vasant; Narasimhan, Vagheesh M.; Rohland, Nadin; Mallick, Swapan; Mah, Matthew; Lipson, Mark; Nakatsuka, Nathan; Adamski, Nicole; Broomandkhoshbacht, Nasreen; Ferry, Matthew; Lawson, Ann Marie (17 October 2019). "An Ancient Harappan Genome Lacks Ancestry from Steppe Pastoralists or Iranian Farmers". Cell. 179 (3): 729–735.e10. doi:10.1016/j.cell.2019.08.048. ISSN 0092-8674. PMC 6800651. PMID 31495572.
• Wright, Rita P. (2009), The Ancient Indus: Urbanism, Economy, and Society, Cambridge University Press, ISBN 978-0-521-57219-4, retrieved 29 September 2013

Webes források

• Subramanian, T. S. (27 March 2014). "Rakhigarhi, the biggest Harappan site". The Hindu.
• Ahluwalia, Disha (6 March 2023). "Why are we digging Rakhigarhi a 9th time? This Harappan site is a gift that keeps giving". The Print. Retrieved 12 April 2023.
• Damini Nath (2020), At Haryana's Harappan site of Rakhigarhi, anxiety trumps history, The Hindu, 27 February 2020.
• Census of India, 2011
• "Rivers in Ambala, Markanda River Ambala, Tangri River Ambala". www.ambalaonline.in. Retrieved 17 April 2020.
• Chopra, Sanjeev (25 September 2010). "Overflowing Ghaggar, Tangri inundate some villages along Punjab-Haryana border". The Indian Express. Retrieved 9 April 2017.
• Archaeological Survey of, India. "Indian Archaeology 1997-98" (PDF). Excavation at Rakhigarhi. Archaeological Survey of INdia. Retrieved 17 July 2012.
• Deepender Deswal (2015), Rakhigarhi site being plundered due to lack of protection, The Tribune India, 16 April 2015.
• Deepender Deswal (2018), Harappan site in Hisar draws interest of archaeologists, The Tribune India, 18 September 2021.
• T.S. Subramanian (2015), "Virtual Harappans to come alive". The Hindu. 3 May 2015. Archived from the original on 20 September 2019.