Rahotep (herceg)
Rahotep | |
Született | i. e. 26. század |
Elhunyt | i. e. 26. század |
Házastársa | Nofret |
Gyermekei | ♂ Dzsedi ♂ Noferkau ♂ Itu ♀ Mereret ♀ Nedzsemib ♀ Szethtet. |
Szülei | apja: Sznofru vagy Huni |
Tisztsége | Ré főpapja |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rahotep témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rahotep[1] | |||
|
Rahotep (rˁ-ḥtp; „Ré elégedett”) ókori egyiptomi herceg a IV. dinasztia idején; Ré héliopoliszi főpapja. Valószínűleg Sznofru fáraó fia,[2] bár Záhi Havássz szerint Huni fia volt.[3]
Felesége, Nofret nem volt királyi származású, egyetlen ismert címe a nemes hölgyeknek adományozott „királyi ékszer”.[4] Rahotepet a meidúmi 6A, Nofretet a 6B masztabasírban temették el. A sírt Auguste Mariette tárta fel 1871-ben. Itt találták a házaspár festett mészkő szobrát, az óbirodalmi művészet egyik legismertebb alkotását, amely ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található; a szobor Rahotepet bajusszal ábrázolja, ami egyiptomiaknál ritka volt. Ugyanebben a múzeumban találhatóak halotti kápolnája maradványai.[2]
Nofrettel közös szobrán sorolják fel Rahotep címeit: Ré főpapja, az expedíciók irányítója, a munkálatok felügyelője,[5] a király vér szerinti fia.[6]
Rahotep sírjában hat gyermeküket is ábrázolják. Három fiuk volt: Dzsedi, Noferkau és Itu, valamint három lányuk, Mereret, Nedzsemib és Szethtet.[7]
-
Nofret
-
Rahotep sztéléje
-
A szobor (részlet)
-
A szobor
Források
[szerkesztés]- ↑ Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935. , p.219
- ↑ a b Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3, p.61
- ↑ Hawass, Zahi A.. Mountains of the Pharaohs: The Untold Story of the Pyramid Builders. Doubleday Books, 22. o. (2006). ISBN 978-0-385-50305-1
- ↑ Dodson & Hilton, p.60
- ↑ Rice, Michael. Who's who in Ancient Egypt. Routledge, 164. o. (1999). ISBN 978-0-415-15448-2|
- ↑ El-Shahawy, Abeer. The Egyptian Museum in Cairo: A Walk Through the Alleys of Ancient Egypt. Dar al-Mushaf, 71. o. (2005). ISBN 978-977-17-2183-3
- ↑ Dodson & Hilton, p.53