Radiolarit
A radiolarit (vagy másik nemzetközileg elfogadott nevén lydit) olyan üledékes kőzet, ami a régi osztályozás szerint a szerves eredetű üledékek közé tartozik, a ma inkább használatos újabb besorolás szerint intrabazinális üledék, vagyis az üledékgyűjtő medencében keletkező, tovább nem szállítódó lerakódás. A radiolarit kovavázú egysejtűek, a sugárállatkák (Radiolaria) vázaiból álló szerves eredetű törmelékes üledék. Kriptokristályos és hialinos változatát gyakran nevezik tűzkőnek vagy kovakőnek is, de egyik kifejezés sem geológiai meghatározás, mivel különböző eredetű kőzeteket nevezünk ezeken a neveken.
Összetétele
[szerkesztés]Túlnyomórészt SiO2 (szilícium-dioxid) alkotja kvarc és/vagy kalcedon alakjában. A karbonáthatár közelében keletkező radiolarit meszes is lehet.
Települése
[szerkesztés]
Általában meszes összletekben található, néha csak tűzkőgumó formájában, néha összefüggő réteget alkotva. Az előbbi esetben tűzköves mészkőről, az utóbbiban meszes radiolaritról beszélünk. Esetenként homokkőben is megjelenhet. A radiolarit tiszta előfordulása nagy mélységű, a karbonáthatár alatti képződés esetén jöhet létre, ahol a nagy nyomás hatására a radiolariák kovavázai átalakulnak, és mikrokristályos, vagy hialinos szövetű kőzetté állnak össze. A nagy mélység miatt a radiolarit mindig mentes az ősmaradványoktól. A kőzetet nagyrészt a Spumellaria és a Nassellaria rendek vázai alkotják. A szétesett vázelemek mérete a 10-100 μm-es intervallumba esik.
Színe változó. Fehér, vörös, zöld, barna és fekete is lehet. Magyarországon például a Sümeg-mogyorósdombi előfordulás szürke vagy szürkésbarna, míg Tatán a kálvária-dombi egészen élénk vörös. Magyarországon sok helyen előfordul, mivel a triász és jura időszakokban a Tethys-óceán nagy mélységű üledékgyűjtő volt, és aljzata sokszor süllyedt a karbonáthatár alá.
Történelmi szerepe
[szerkesztés]Kiterjedt cserekereskedelem és kulturális csere folyt az újkőkorban Európában, e kapcsolatokat vizsgálja majd az MTA Régészeti Intézete és a tübingeni, illetve Mainzi Egyetem közös projektje.
E kapcsolatokat jelzi a Balaton-felvidéki őskori bányából származó vörös radiolarit: a jól pattintható, nagyon éles élet adó kő, amely a neolitikum csúcstechnológiája, Nyugat-Európa sok területére eljutott i. e. 5500 táján – mondta el Bánffy Eszter, a Régészeti Intézet tudományos igazgatóhelyettese. „A francia határig biztosan eljutott, keleten pedig Krakkó környékéig, Németországban a legkorábbi földműves településeken rendre előkerülnek ezek a kövek, s itt a mennyiség tulajdonképpen nem számít: mindegy, hogy ezret, vagy csak ötöt találnak, mind a kettő ugyanazt jelenti, hogy emberek vitték oda.”