Ugrás a tartalomhoz

Radimir Čačić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Radimir Čačić
Horvátország miniszterelnök-helyettese
Hivatali idő
2011. december 23. – 2012. november 14.
ElődSlobodan Uzelac és Domagoj Ivan Milošević
UtódVesna Pusić
Horvátország gazdasági minisztere
Hivatali idő
2011. december 23. – 2012. november 14.
ElődĐuro Popijač
UtódIvan Vrdoljak
Horvátország közmunkaügyi, építési és újjáépítési minisztere
Hivatali idő
2000. január 27. – 2003. december 23.
Néppárt - Reformisták elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2014. szeptember 28.

Született1949. május 11. (75 éves)
Zágráb
PártHorvát Néppárt – Liberális Demokraták

Foglalkozáspolitikus
Iskolái
  • Zágrábi Egyetem
  • Faculty of Architecture, University of Zagreb
A Wikimédia Commons tartalmaz Radimir Čačić témájú médiaállományokat.

Radimir Čačić (Zágráb, 1949. május 11.) horvát politikus és üzletember, a párt 2014-es megalakulása óta a Néppárt – Reformisták (NS-R) elnöke, valamint 2017 óta Varasd megye prefektusa.

Čačić korábban 1995 és 2000 között a Horvát Néppárt (HNS) elnöke volt. A 2000-es horvát parlamenti választást követően Ivica Račan első kabinetjének tagja lett, ahol az autópályák építésének élén állt. 2008-ban ismét a HNS elnökévé választották. A 2011-es parlamenti választást követően a négypárti Kukuriku koalíciós szövetség második legnagyobb pártjának vezetőjeként Zoran Milanović kabinetjében Čačić miniszterelnök-helyettes, valamint gazdasági miniszter lett.

Egy két halálos balesetet okozó karambolt követően a magyar bíróság 2012 novemberében 22 hónap börtönbüntetésre ítélte. Lemondott kormányzati tisztségéről, majd 2013-ban kirúgták a HNS-ből. A börtönbüntetés letöltése után Čačić visszatért a politikába egy új politikai párttal, a Néppárt – Reformistákkal. 2017-ben másodszor választották meg Varasd megye prefektusává.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Fiatal üzletemberként

[szerkesztés]

1949-ben született Zágrábban. A Zágrábi Egyetem Építészmérnöki Karán 1973-ban szerzett diplomát. Ezután egy zágrábi cégnél dolgozott, majd Varasdra költözött, és a Zagorje építőipari vállalathoz csatlakozott. Több társával együtt 1979-ben elhagyta Zagorjét, és megalapította a DP Coning építőipari céget, ahol menedzserként jelentős vagyonra tett szert. 1989-ben a Jugoszláv Kereskedelmi Kamara az év menedzsere címet adományozta neki. Amikor 1989 márciusában a privatizációt lehetővé tévő törvényeket megváltoztatták, 750 000 német márkát költött arra, hogy 25%-os részesedést vásároljon régi cégében, majd később egyesítette a két céget, és néhány munkahelyet megszüntetett.[1]

Először 1989-ben a Népi Egyetértés Koalíciójában (KNS) lépett a politikába, de nem járt választási sikerrel. 1990-ben és 1991-ben, a Čačić igazgatta Coning részt vett egy sikertelen dubrovniki építési projektben,[2] majd 1991–1992-ben egy másik, sokkal nagyobb sikertelen építési projektben Izraelben,[3] amely miatt a vállalat később több millió dolláros perre is kényszerült.[4] Közben a DP Coning Coning holdinggá alakult több leányvállalattal, majd a Holdingot Ingprojekt névre keresztelték át. Čačić később eladta vagy átruházta a Coning-társaságokban lévő részesedését egy jogi cégnek. Üzleti ügyeit gyakran használták fel ellene, amikor aktívabbá vált a politikában, az izraeli ügyben pedig Miroslav Rožić támadta.[3]

A horvát függetlenségi háború idején Čačić a születőfélben levő horvát hadsereg dandártábornoka volt. A laktanyacsaták idején ő vezette a Jugoszláv Néphadsereggel folytatott 1991. szeptemberi tárgyalásokat a Varasdi laktanya elhagyásáról. A laktanya kiürítése során túszként szolgált arra az időre, amíg a lefegyverzett hadsereg tagjait biztonságosan Szerbiába kísérték. Később háborús tevékenységéért a Honvédő Háborús Emlékéremmel és a Domagoj Fejedelem Renddel tüntették ki.[5]

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

1995-re Čačić azon kevés horvát politikusok egyike volt, akik jómódúak voltak, mielőtt állami hivatalba léptek, bár vagyona később politikai tevékenysége során megsokszorozódott. Ekkor Savka Dabčević-Kučart ő követte a Horvát Néppárt (HNS) elnöki posztján, mely tisztséget hat évig töltötte be. Utóda Vesna Pusić lett, míg Čačić a párt központi bizottságának elnökeként folytatta. Az 1995-ös parlamenti választás után a horvát parlament tagja lett. A 2000-es parlamenti választáson a HNS több mandátumot is megszerzett a horvát parlamentben, és részt vett az Ivica Račan vezette kormányt alakító hatpárti koalícióban. Čačić volt a HNS egyetlen tagja a kormányban, de a befolyásos és testhez álló közmunka-, újjáépítési és építésügyi miniszteri posztot kapta meg, amely számos kormány által támogatott projekthez hozzáférést biztosított számára.

Nagyban hozzájárult a Zágráb–Split autópálya megépítésére irányuló projekt újjáélesztéséhez, és egy életképesebb finanszírozási modell kialakításához.[6][7][8] A minisztérium pályázatot írt ki az új utat építő kivitelező cégek kiválasztására, és ez a módszer sikeresnek bizonyult az építkezés megkezdésében. Mire Čačić elhagyta a miniszteri posztot a Károlyvárostól Záráig terjedő szakaszok nagyrészt már elkészültek, és a többit is részben megépítették. Segített megszervezni a fiatal családok államilag támogatott lakásépítési projektjét is, amely a mai Horvátország első ilyen jellegű kezdeményezése volt. Az így megépített lakásokat később róla nevezték el Čačić-lakásoknak.

A 2003-as parlamenti választás után a HNS visszatért az ellenzékbe, de Čačić megtartotta parlamenti mandátumát. A HDZ új vezetése parlamenti vizsgálóbizottságot állított fel Čačić állítólagos törvénytelen tettei miatt: összeférhetetlenséggel vádolták, mivel régi cége, Coning is szerződött a Zágráb-Split autópálya építésére. A későbbi vizsgálat után azonban Čačićot minden vád alól felmentették. 2006 decemberében ismét összeült a HDZ parlamenti vizsgálóbizottsága, és megváltoztatta korábbi döntését mondván, hogy Čačić valóban összeférhetetlenségben van, mivel tizenkét, 132 millió horvát kuna értékű szerződést kötöttek Čačićhoz kötődő cégekkel anélkül, hogy ezt a kapcsolatot a vonatkozó törvénynek megfelelően nyilvántartásba vették volna. Ő viszont ragaszkodott ahhoz, hogy ez értelmetlen megkülönböztetés, és hogy már elszakadt régi cégeitől. Megpróbálta a bíróságon megváltoztatni a döntést, de egy zágrábi bíróság 2007-ben elutasította. Fellebbezett az ítélet ellen, a horvát alkotmánybíróság azonban 2010-ben végleg elutasította.[9]

2005-ben pártja megnyerte a Varasd megyei önkormányzati választást, és Čačić június 9-én a megye prefektusa lett. 2008 júniusában váltották le, miután a megyei tanács két HNS-képviselője az ellenzék oldalára állt.[10]

Autóbalesete

[szerkesztés]

2010. január 8-án Magyarországon az M7-es autópályán súlyos közlekedési balesetet okozott, melynek következtében a vétlen autó két utasa életét vesztette. Čačić Chrysler 300-as gépkocsija a sűrű ködben egy Škoda Fabia hátuljába hajtott.[11] 2011-ben Čačić további két közlekedési balesetet is okozott Zágrábban, de mindkét alkalommal sérülés nélkül úszta meg.[12] A 2010-es incidens oda vezetett, hogy Čačić lemondott a Horvát Teniszszövetség elnöki posztjáról, amit később a szövetség irányító testülete elutasított.

Čačić a Kukuriku-koalícióban a HNS-t képviselte, és a 2011-es parlamenti választáson a 3. választókerület első számú jelöltje volt.[13] A kerületben a szavazatok 52,73%-át szerezték meg.[14] Az általános választási győzelmet követően Čačić miniszterelnök-helyettes lett Zoran Milanović kabinetjében.

2012. június 29-én az elsőfokú magyar bíróság bűnösnek mondta ki a 2010-ben okozott halálos autóbalesetben, és 1 év három hónap próbaidőre bocsátotta.[15] Tomislav Karamarko, Jadranka Kosor és Dragutin Lesar horvát ellenzéki politikusok Čačićot lemondásra szólították fel, mire a kormánykoalíció tagjai Mirela Holy és Josip Leko fenntartásaikat fejezték ki a kérdéssel kapcsolatban.[16] 2012. november 14-én a másodfokú bíróság megerősítette az ítéletet, és büntetését 22 hónapos letöltendő börtönre emelte.[17] Ugyanezen a napon Čačić lemondott a horvát kormányban betöltött tisztségéről.[18] 2013-ban kirúgták a HNS-ből is.[19] A börtönbüntetés letöltése után Čačić visszatért a politikába egy új politikai párttal, a Néppárt – Reformistákkal.[20][21] 2017-ben másodszor választották meg Varasd megye prefektusává.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Osoba tjedna: Radimir Čačić”, Feral Tribune , 1996. június 9.. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. december 11.) (horvát nyelvű) 
  2. "Coning" je 1990. dobio 20 milijuna maraka za posao koji nije obavio (horvát nyelven), 2011. október 30. (Hozzáférés: 2010. november 12.)[halott link]
  3. a b Coning u Izraelu ostao dužan milijune dolara”, Poslovni dnevnik , 2008. szeptember 11.. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. július 14.) (croatian nyelvű) 
  4. Reagiranja - Coning: Izraelci su nam ostali dužni desetke milijuna dolara”, Poslovni dnevnik , 2008. szeptember 17.. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. július 14.) 
  5. Radimir Čačić (horvát nyelven). O Vladi RH. Croatian Government, 2011. december 23. [2011. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  6. PREDSJEDNIK TUĐMAN OZNAČIO POČETAK RADOVA NA AUTOCESTI ZAGREB - BREGANA (croatian nyelven). Croatian Radiotelevision, 1998. december 20. [2009. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 11.)
  7. KALMETA: PRVU DIONICU AUTOCESTE OD SPLITA PREMA DUBROVNIKU GRADIT ĆE BECHTEL (horvát nyelven). Croatian Radiotelevision, 2004. július 17. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 11.)
  8. Koncesijom autocesta do skandala”, Slobodna Dalmacija , 2009. március 3. (Hozzáférés: 2010. december 11.) (horvát nyelvű) „Nakon pristiska javnosti, Vlada je 2004. godine bila prisiljena raspisati natječaj za dionicu od Dugopolja do Šestanovca, što se "ispod žita" pokušavalo progurati američkom "Bechtelu".” 
  9. Čačiću nisu prekršena ustavna prava”, T-portal.hr , 2010. október 11. (Hozzáférés: 2010. december 11.) (horvát nyelvű) 
  10. Katarina Zorić. „Smjena Radimira Čačića”, Nacional (hetilap) , 2008. június 20.. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. július 22.) (horvát nyelvű) 
  11. Objavljene snimke Čačićeve prometne nesreće (VIDEO)”, Slobodna Dalmacija , 2010. január 13. (Hozzáférés: 2010. január 13.) 
  12. Radimir Čačić imao lakšu prometnu nesreću u Zagrebu (horvát nyelven). www.vecernji.hr . (Hozzáférés: 2020. december 15.)
  13. Predizborna kampanja - Čačić: Naša je premijerka uvijek sva u nekakvim dvojbama”, Večernji list , 2011. november 17. (Hozzáférés: 2012. december 26.) (horvát nyelvű) 
  14. Konačni službeni rezultati izbora zastupnika u Hrvatski sabor 4. prosinca 2011. - III. izborna jedinica (croatian nyelven). State Election Committee, 2011. december 13. [2012. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  15. Nepravomoćno: Čačić kriv, uvjetno osuđen na godinu i 10 mjeseci”, Večernji list , 2012. június 29. (Hozzáférés: 2012. július 1.) (horvát nyelvű) 
  16. Karamarko: Država je postala taoc Čačićeve osobne situacije”, Večernji list , 2012. június 29. (Hozzáférés: 2012. július 1.) (horvát nyelvű) 
  17. Čačić za zatvor doznao pet minuta prije slijetanja – od Josipovića”, Večernji list , 2012. november 14. (Hozzáférés: 2012. november 14.) (horvát nyelvű) 
  18. Čačić: Podnosim ostavku na mjesto potpredsjednika Vlade i ministra gospodarstva; Nije odgovorio što sa strankom; HNS najavio sastanak”, Slobodna Dalmacija , 2012. november 14. (Hozzáférés: 2012. november 16.) (horvát nyelvű) 
  19. ČAČIĆ IZBAČEN IZ HNS-a! Pusić: 'To je isključenje konačno'”, Jutarnji list , 2014. január 15. (Hozzáférés: 2014. december 30.) (horvát nyelvű) 
  20. Radimir Čačić: Uskoro će vam biti i previše mojih izjava”, Večernji list , 2014. június 20. (Hozzáférés: 2014. december 30.) (horvát nyelvű) 
  21. Čačić o etici i moralu, pa podržao Ivu Josipovića (horvát nyelven). Index.hr, 2014. szeptember 28. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Radimir Čačić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.