Ugrás a tartalomhoz

Rachycentron canadum

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rachycentridae szócikkből átirányítva)
Rachycentron canadum
Nyolc kilogrammos nőstény
Nyolc kilogrammos nőstény
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Rachycentridae
Jordan & Evermann, 1896
Nem: Rachycentron
Kaup, 1826
Faj: R. canadum
Tudományos név
Rachycentron canadum
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák
  • Apolectus niger (Bloch, 1793)
  • Centronotus gardenii Lacepède, 1801
  • Centronotus spinosus Mitchill, 1815
  • Elacate atlantica Cuvier, 1832
  • Elacate bivittata Cuvier, 1832
  • Elacate canada (Linnaeus, 1766)
  • Elacate falcipinnis Gosse, 1851
  • Elacate malabarica Cuvier, 1832
  • Elacate motta Cuvier, 1829
  • Elacate nigerrima Swainson, 1839
  • Elacate nigra (Bloch, 1793)
  • Elacate pondiceriana Cuvier, 1832
  • Gasterosteus canadus Linnaeus, 1766
  • Meladerma nigerrima (Swainson, 1839)
  • Naucrates niger (Bloch, 1793)
  • Rachicentron canadum (Linnaeus, 1766)
  • Rachycentrodon canadum (Linnaeus, 1766)
  • Rachycentron canadus (Linnaeus, 1766)
  • Rachycentron typus Kaup, 1826
  • Rachycentrum canadum (Linnaeus, 1766)
  • Scomber niger Bloch, 1793
  • Thynnus canadensis Gronow, 1854
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rachycentron canadum témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rachycentron canadum témájú kategóriát.

A Rachycentron canadum a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a monotipikus Rachycentridae családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A Rachycentron canadum az egész világon elterjedt, kivéve a Csendes-óceán középső és keleti részeit. A Nyugat-Atlanti-óceánban Kanadától és az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusettstől kezdve, a Mexikói-öblön és a Karib-térségen keresztül, egészen Argentínáig található meg. A Kelet-Atlanti-óceánban Marokkótól a Dél-afrikai Köztársaságig lelhető fel. További elterjedési területei Kelet-Afrikától Ausztráliáig, valamint a Japánhoz tartozó Hokkaidóig tartanak.

Megjelenése

[szerkesztés]

Ez a hal általában 110 centiméter hosszú, de akár 200 centiméteresre is megnőhet. 43 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 68 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 7-9 tüske és 26-33 sugár, míg a farok alatti úszóján 2-3 tüske és 22-28 sugár ül. A feje széles és lapos. Az első hátúszón rövid és szabad tüskék vannak; ezeket nem köti össze semmiféle hártya. A felnőtt farokúszója félhold alakú; a felső nyúlványa hosszabb, mint az alsó. A háti része és az oldalai sötétbarnák két jól kivehető keskeny, ezüstös sávozással.

Életmódja

[szerkesztés]

A Rachycentron canadum egyaránt megtalálható a trópusi és szubtrópusi sós- és brakkvizekben is. A sekély vízben levő korallzátonyok közelségét kedveli, de a nyílt óceánon és 1200 méter mélyen is megtalálható. A mangrovék közé és a folyótorkolatokba is beúszik. A hullámok által sodort tárgyak menedékét is felkeresi; olykor nagyobb víziállatokat követ, mint például a sötétcápát (Carcharhinus obscurus). Kisebb rajokban tartózkodik és vadászik. Táplálékát a partok közelében levő kavicsos, homokos vagy törmelékes fenéken keresi meg. Rákokkal, halakkal és kalmárokkal táplálkozik.

Legfeljebb 15 évig él.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az Atlanti-óceán nyugati felén a meleg, nyári hónapokban ívik. Az ikrák és a lárvák a plankton részeivé válnak.

Felhasználása

[szerkesztés]

Ezt a halat csak kisebb mértékben halásszák. A halászat mellett tenyésztik is ezt a halfajt. A sporthorgászok kedvelik. Frissen, füstölve vagy fagyasztva árulják.

Rokonai

[szerkesztés]

Ennek a családjában egyedülálló fajnak a legközelebbi rokonai, a Remora-fajok és más Echeneidae családbeli halak.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]