Rablólégyfélék

Rablólégyfélék – Farkaslegyek
kékes rablólégy(?) (Neoitamus cf. cyanurus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Endopterygota Rend: Kétszárnyúak (Diptera) Alrend: Légyalkatúak (Brachycera) Alrendág: Rablólégyalakúak (Asilomorpha) Öregcsalád: Rablólegyek (Asiloidea) Család: Rablólégyfélék (Asilidae) Latreille , 1802
Alcsaládok
Apocleinae Asilinae Dasypogoninae Dioctriinae Laphriinae Leptogastrinae Ommatiinae Stenopogoninae Stichopogoninae Trigonomiminae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rablólégyfélék – Farkaslegyek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rablólégyfélék – Farkaslegyek témájú kategóriát.

A rablólégyfélék vagy farkaslegyek (Asilidae) a légyalkatúak alrendjében (Brachycera), a rablólégyalakúak (Asilomorpha) alrendágának rendkívül fajgazdag névadó családja tíz alcsaláddal; több mint 500 nemmel.

Elterjedésük

A rablólegyek az egész világon elterjedtek. Magyarországon mintegy 110 fajukat találták meg.

Megjelenésük, felépítésük

Közepes vagy nagy méretű, ragadozó életmódú legyek tartoznak ide.

Könnyen felismerhetők a homlokuk felső részén, a szemek közt húzódó nyerges mélyedésről és kiduzzadó szemeikről. Szemeiket erős tüske védi a védekező áldozatok kapálózásától; a legtöbb faj hímeinek szeme összeér. Rendszerint előre vagy ferdén lefelé irányuló, hegyes szívókájukban egy pár csökevényes előállkapocs, két jól fejlett középállkapocs és egy hypopharynx rejlik.

Testük többnyire egyszínű; nyúlánk, de erőteljes. Sok faj nagy termetű. Hosszú szárnyaik gyakran a tor végén is túlnyúlnak; harmadik hosszanti erük villás.

Lábuk vastag, tüskés, a legtöbb faj potroha elvékonyodó.

Életmódjuk, élőhelyük

Különböző népies neveik egyaránt ragadozó életmódjukra utalnak. Rendszerint fatörzsek végén, kerítéseken állnak lesben, de néha a puszta földön ülnek meg, és hirtelen vetik rá magukat a repülő rovarokra, amiket többnyire röptükben fognak meg. Lábaikkal megragadják áldozatukat, amit pihenőhelyükre cipelnek, és ott kiszívogatják nedveit. Egyes rablólegyek, amelyek gyors, csapongó mozdulatokkal kerülgetik a legelő lovat, marhát, és az azok körül nyüzsgő egyéb legyekre vadásznak.

Lárváik földben vagy korhatag fában élnek; az imágóktól eltérően nem ragadozók.

Források

• Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. p. 118. ISSN 0237-4935 ISBN 963-282-451-2
• Brehm: Az állatok világa
• Móczár László (szerk.): Állathatározó I-II. Tankönyvkiadó, Budapest, 1969.