RMI–8

RMI–8
Dioráma egy X/V makettel, jól vissza adja a gép méreteit és formavilágát, de a modell terepminta színösszetétele nem felel meg az akkor használt magyar festési rendszernek
Funkció	vadászrepülőgép
A Wikimédia Commons tartalmaz RMI–8 témájú médiaállományokat.

Az RMI–8 (Repülő Műszaki Intézet) egy kísérleti vadászrepülőgép, mely X/V kódjelzés alatt 1943–1945 során Marton Vilmos, Marton Dezső és Varga László vezetése alatt folyt kísérleti munka eredménye.

Története

A repülőgép a Magyarországon akkor a Rábában gyártott Bf 109G (főként G–6 változat) fő elemeit felhasználó négysebességű, erősen felfegyverzett vadászgépnek készült, mellyel az angolszász és szovjet, vadászgépekkel kísért bombázócsoportokat kívánták támadni. Ilyen értelemben a Me 210 és a Bf 109G harci gépek részleges közös váltótípusa lett volna. A gép egyúttal a magyarországi repülőgép-fejlesztés csúcsa volt.

Mivel erősebb motor nem állt rendelkezésre, két Daimler-Benz DB 605A–1 erőforrást kívántak alkalmazni, toló-húzó elrendezésben, hogy minimalizálják a légellenállást. A német Do 335-el ellentétben azonban a toló légcsavar nem a repülőgép végén helyezkedett el, hanem közvetlenül a motor mögött, így az irányító felületeket két csőszerű tartó hordta. A repülőgép tehát megjelenésében hasonlított így a Saab 21, és a Vampire vadászrepülőgépekre. A két hajtóművel a teljesen fémépítésű repülőgép meglehetősen nagy sebesség elérésére lehetett volna alkalmas, akár 800 km/h v_max is lehetséges lett volna MW50 gyorsítók nélkül is.

A hátsó légcsavar miatt a pilóta hagyományos úton nem tudta volna elhagyni a repülőgépet, ezért egy rugós rendszerű katapultszéket építettek be. A jó fordulékonyság (manőverező légi harc) érdekében kis méretűre tervezték a gépet, ezért viszonylag csekély mennyiségű üzemanyagot és fegyverzetet hordozhatott, azaz két géppuska mellett kettő, a szárnyakban lévő gépágyú kapott volna helyet. Fegyverzetét és aerodinamikai sajátosságait figyelembe véve egy rendkívül potens harci repülő lett volna, amely a siker reményében vehette volna fel a harcot a legkorszerűbb ellenséges vadászgépekkel és bombázókkal szemben is, ráadásul a hátsó erőforrás némi védelmet nyújtott volna a találatok ellen a pilótának és az első motornak, ezáltal a típus túlélőképessége magas lett volna.

Az elkészült XV+01 jelzésű prototípus azonban a próbarepülések előtt megsemmisült egy bombázás során 1944. április 13-án, újabb gép elkészítésére a beálló hadi helyzet miatt lehetőség már nem volt és 1945 után a típus hosszú időre feledésbe merült.

A repülőgép vonalvezetése (all-aero.com): [1] Archiválva 2021. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben

Ugyanaz a makett, felülnézetből. Jól látható a szárny sajátos formavilága

Műszaki adatok

• Feladatkör: elfogó vadászrepülőgép
• Személyzet: 1 fő
• Fesztáv: 11,8 m
• Hossz: 10,2 m
• Magasság: 3,5 m
• Felszálló tömeg: 3800 kg (az adat több hazai kötetben megjelent, de bizonyosan téves, mert egy feltöltött Bf 109G-6 törzs és két DB motor együttes tömege is meghaladja ezt az értéket, a plusz fegyverzet nélkül is 3904 kg)
• Max. sebesség: 800 km/h (elméleti számítások)
• Hatótáv: 1000 km (póttartály)
• Repülési magasság: 11 500 m
• Fegyverzet: 2 db 8 mm-es Gebauer vagy 13 mm-es MG 131 légcsavarkörön át tüzelő géppuska a törzsben, az első motor fölött, 2 db 30 mm-es MK-108-as gépágyú a szárnyakban.
• Motor: 2 db Daimler-Benz DB 605 A-1, 2x1475 LE