Ugrás a tartalomhoz

Rómulo Gallegos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rómulo Gallegos
SzületettRómulo Ángel del Monte Carmelo Gallegos Freire
1884. augusztus 2.
Caracas, Venezuela
Elhunyt1969. április 5. (84 évesen)
Caracas, Venezuela
Állampolgárságavenezuelai Venezuela
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Chamber of Deputies of Venezuela
  • President of Venezuela (1948. február 17. – 1948. november 24.)
  • senator for life (1961. január 23. – 1969. április 5.)
IskoláiCentral University of Venezuela
Kitüntetései
  • Premio Nacional de Literatura de Venezuela
  • Honorary Doctorate from the National Autonomous University of Mexico
SírhelyePanteon Nacional
Rómulo Gallegos aláírása
Rómulo Gallegos aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rómulo Gallegos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rómulo Ángel del Monte Carmelo Gallegos Freire (Caracas, 1884. augusztus 2. – Caracas, 1969. április 7. vagy 1969. április 5.)[1][2][3] venezuelai regényíró és politikus. 1948-ban kilenc hónapig ő kormányzott Venezuela történetének első szabadon választott elnökeként.[4] Katonatisztek távolították el a hatalomból az 1948-as venezuelai puccs(wd) során.[5]

Rómulo Gallegos a 20. század legrelevánsabb venezuelai regényírója, és a latin-amerikai irodalom kiemelkedő alakja.[6]

Fiatalkora és írásai[szerkesztés]

Caracasban született Rómulo Gallegos Osío és Rita Freire Guruceaga gyermekeként, szerény származású családban. Tanárként, íróként, komolyzene-rajongóként és újságíróként kezdte munkáját 1903-ban. Doña Bárbara című regénye először 1929-ben jelent meg, és a könyvben a sokáig diktátor, Juan Vicente Gómez(wd) rendszerét bíráló kritikája miatt volt kénytelen elmenekülni az országból. Spanyolországba menekült, ahol folytatta az írást: ebből az időszakból származnak elismert regényei, a Cantaclaro (1934) és a Canaima (1935). 1936-ban visszatért Venezuelába, és kinevezték közoktatási miniszternek.

Politikai karrier[szerkesztés]

1937-ben beválasztották a Nemzetgyűlésbe(wd), 1940–41-ben pedig Caracas polgármestere volt. 1945-ben Rómulo Gallegos részt vett abban a puccsban, amely Rómulo Betancourtot(wd) és a "Forradalmi Kormány Juntát" juttatta hatalomra, az El Trienio Adeco(wd)[7] néven ismert időszakban. Az 1947-es általános választásokon az Acción Democratica(wd) jelöltjeként indult a köztársasági elnöki tisztségért, és az ország első tisztességes választásaként számon tartott választáson győzött. A szavazatok 74 százalékát szerezte meg, ami még mindig rekordnak számít egy szabad választáson Venezuelában. Február 15-én lépett hivatalba, és azzal tűnt ki, hogy 43%-ról 50%-ra emelte az állam adóbevételét az olajnyereség után, amely az "ötven/ötven" néven ismert adórendszer, és amelyet később több olajtermelő országban, például Szaúd-Arábiában is lemásoltak. Gallegos elnök kezdeményezte a "nyitott ajtók" politikájának bevezetését, amely az olaszok beáramlását váltotta ki, és végül a legnagyobb európai népességcsoport lett Venezuelában. Ennek ellenére Carlos Delgado Chalbaud(wd), Marcos Pérez Jiménez(wd) és Luis Felipe Llovera Páez(wd) katonatisztek az 1948-as venezuelai államcsínyben novemberben letaszították a hatalomból. Előbb Kubában, majd Mexikóban keresett menedéket. Gallegos 1958-ban, Marcos Pérez Jiménez(wd) diktatúrájának bukása után tért vissza hazájába. Bár életfogytiglani szenátorrá nevezték ki, a politikában már nem vállalt aktív szerepet.

Gallegos elnyerte a Nemzeti Irodalmi Díjat(wd) (1958, a La doncella-ért), és beválasztották a Venezuelai Nyelvi Akadémiára(wd) (a Spanyol Királyi Akadémia venezuelai levelező ügynöksége).[8]

1960 és 1963 között az újonnan létrehozott Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság(wd) (amelyet az OAS 1959. augusztus 18-án hozott létre Washingtonban) biztosa, és egyben első elnöke (1960), amelyet 1963-ig töltött be.

Kormánya[szerkesztés]

Rómulo Gallegos kabinetje[9]
Minisztérium Név Időszak
Belügy Eligio Anzola Anzola 1948. Február – November
Külkapcsolatok Andrés Eloy Blanco
Pénzügy Manuel Pérez Guerrero
Hadügy Carlos Delgado Chalbaud
Fejlesztés Juan Pablo Pérez Alfonzo
Közmunka Edgar Pardo Stolk
Oktatás Luis Beltrán Prieto Figueroa
Munkaügy Raúl Leoni
Kommunikáció Leonardo Ruiz Pineda
Mezőgazdaság és állattenyésztés Ricardo Montilla
Egészségügy és szociális ellátás Edmundo Fernández
Adminisztráció Gonzalo Barrios

Elismerések[szerkesztés]

1960-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, nagyrészt Miguel Otero Silva(wd)[10] erőfeszítéseinek köszönhetően, és széles körben támogatott Latin-Amerikában[11], de végül kikapott Saint-John Perse-től. A Rómulo Gallegos Nemzetközi Regénydíjat 1964. augusztus 6-án alapította tiszteletére egy elnöki rendelet, amelyet Raúl Leoni(wd) venezuelai elnök hozott. A díj deklarált célja "a jeles regényíró munkásságának megörökítése és tisztelete, valamint a spanyol nyelvű írók alkotói tevékenységének ösztönzése". A díjat Venezuela kormánya ítéli oda a Rómulo Gallegos Latin-Amerikai Tanulmányok Központja (Celarg) irodáin keresztül. Az első díjat 1967-ben adták át. Ötévente osztották ki 1987-ig, amikor is kétévente adták át. A díjjal 100 000 euró pénzjutalom jár, és ezzel a világ leggazdagabb irodalmi díjai közé tartozik.

Magánélete és halála[szerkesztés]

Gallegos és Teotiste

Gallegos feleségül vette Teotiste Arocha Eguit, aki 1948-ban Venezuela First Lady-jeként(wd) szolgált.

Sírját 2016-ban meggyalázták a tolvajok, akik ellopták a márványt és a maradványait. Unokája a Twitteren fejezte ki csalódottságát: "Itt, Venezuelában még egy volt elnök földi maradványait sem lehet távol tartani a bűnözők kezétől."

Művei[szerkesztés]

  • Los aventureros (1911)
  • El piano viejo (1916)
  • El último Solar (Reinaldo Solar címmel is; 1920)
  • La trepadora (1925)
  • Doña Bárbara (1929)
  • Cantaclaro (1934)
  • Canaima (1935)
  • Pobre negro (1937)
  • El forastero (1942)
  • Sobre la misma tierra (1943)
  • La rebelión y otros cuentos (1946)
  • La brizna de paja en el viento (1952)
  • Una posición en la vida (1954)
  • El último patriota (1957)
  • La doncella y el último patriota (1957)
  • Tierra bajo los pies (1973)
  • Cuentos completos (1981)

Magyarul megjelent[szerkesztés]

  • Doña ​Barbara (Doña Bárbara) – Magvető, Budapest, 1965 · Fordította: Tavaszy Sándor

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Fundación Centro de Estudios Latinoamericanos Rómulo Gallegos
  2. ↑ Profile of Rómulo Gallegos
  3. ↑ Geni.com
  4. ↑ 68 años de las primeras elecciones libres en Venezuela – El Aragüeño, 2018. október 16. [2018. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
  5. ↑ Lott, Leo B. (1956. június 23.). „Executive Power in Venezuela” (angol nyelven). American Political Science Review 50 (2), 422–441. o. DOI:10.2307/1951677. ISSN 0003-0554.  
  6. ↑ Hoy hace 136 años nació Rómulo Gallegos el novelista venezolano más relevante del siglo XX (spanyol nyelven). El Carabobeño , 2020. augusztus 2. (Hozzáférés: 2020. november 1.)
  7. ↑ Az El Trienio Adeco egy hároméves időszak volt a venezuelai történelemben, 1945 és 1948 között, a Demokratikus Akció néppárt (Acción Democratica(wd)) kormánya alatt.
  8. ↑ Real Academia Española / Academia Venezolana de la Lengua Archiválva 2010. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  9. ↑ Gaceta Oficial de Venezuela, período 1948.
  10. ↑ Miguel Otero Silva (1908. október 26. - 1985. augusztus 28.) venezuelai író, újságíró, humorista és politikus.
  11. ↑ Jeannine Hyde (1960), "Rómulo Gallegos and the Nobel Prize in 1960", Hispania, Vol. 43, No. 2 (May, 1960), pp. 241–242

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rómulo Gallegos című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rómulo_Gallegos&oldid=27175834”