Rétegnyelv

A rétegnyelv terminusnak a magyar nyelvészetben alapvetően két jelentése van:

1. Bizonyos társadalmi rétegeknek a csoportnyelvekhez hasonló (de a csoportnyelveknél szélesebb társadalmi körben használt) nyelvváltozata, amely általában csak a szókincs egy kis részében tér el a köznyelvtől (Ilyen a munkások nyelve, az ifjúság nyelve és hasonló nyelvváltozatok.)
2. Az irodalmi nyelv és a nyelvjárások összefoglaló megnevezése. Ebben az értelemben a rétegnyelvek a lektusokhoz hasonlóan nemcsak szókincsből állnak, hanem önálló grammatikai jellemzőik is vannak.

A szociolingvisztika terminusai közül a regiszternek és a szociolektusnak szokták megfeleltetni, bár ezekkel nem teljesen azonos fogalmat takar.

Források

• A magyar stilisztika útja. Sajtó alá rendezte, a lexikont írta és a bibliográfiát összeállította Szathmári István. Budapest, 1961.
• Bárczi Géza: Bevezetés a nyelvtudományba. Budapest, 1953.
• Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák (avagy a nyelv antropológiája). Bp., 2004. ISBN 963-7094-02-4
• Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. ISBN 963-7171-738
• Világirodalmi lexikon. XI. kötet. Főszerk. Király István. Budapest, 1989.