Rátkai Károly (újságíró)
| Rátkai Károly | |
| Született | 1895. december 4.[1] Szászváros |
| Elhunyt | 1964. február 20. (68 évesen)[1] Budapest VII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rátkai Károly (Szászváros, 1895. december 4. – Budapest, Erzsébetváros, 1964. február 20.)[3] újságíró, lapszerkesztő.
Életútja
[szerkesztés]Rátkai Károly és Hentschel Karolina fiaként született. A Szászvárosi Református Kún-kollégiumban érettségizett.[4] Bölcsészdoktori oklevelét Debrecenben szerezte, a miskolci Reggeli Hírlapnál kezdte újságírói pályafutását. 1922-ben került a budapesti 8 órai Újsághoz, 1923-ban pedig az Esti Kurir munkatársa lett, ahol a fővárosi rovatot vezette, majd 1937-ben a lap szerkesztését is átvette. 1944 márciusában a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Miután hazatért, 1945–46-ban a Kis Újság, ezt követően pedig a Szabadság című lap munkatársa lett. 1948-ban felelős szerkesztője volt a Fővárosi Közlönynek és vezette Budapest főváros sajtóosztályát. Mauthauseni élményeit megírta Két torony című kötetében, amely 1946-ban jelent meg. Halálát agylágyulás okozta.
Első házastársa Munkácsi Ilona Etel volt, akit 1915. július 11-én Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.[5] 1948-ban elváltak. Második felesége Halmos Friderika volt, akivel 1948-ban kötött házasságot Budapesten.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/12758.htm, Rátkai Károly, 2017. október 9.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VII. ker. állami halotti akv. 415/1964. folyószáma alatt.
- ↑ „Érettségi”, Iskolai értesítők, Szászváros , Református Kún-Kollégium (Hozzáférés: 2021. július 8.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 545/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 8.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.