Quirin Leó
| Quirin Leó | |
| Született | 1878. március 25. Dillingen/Saar |
| Elhunyt | 1943. október 16. (65 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | német |
| Foglalkozása | kohómérnök, politikus, országgyűlési képviselő |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1939 – 1943. október 16.) |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (43-4 sírbolt) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Quirin Leó Lipót (Leopold Quirin, Dillingen, Német Császárság, 1878. március 25. – Budapest, 1943. október 16.) vaskohómérnök, politikus, országgyűlési képviselő, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű vezérigazgatója, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, a Budapesti Mérnöki Kamara alelnöke.
Életrajza
[szerkesztés]Családja a Saar-vidékről származik, ő maga is ott született, Dillingenben. Édesapja 1893-ban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű borsodnádasdi lemezgyárának lett az igazgatója, ami miatt családjával (köztük Leóval) Magyarországra költözött.
A középiskolát az egri cisztercita gimnáziumban végezte. Ezután a selmecbányai főiskolán szerzett vaskohómérnöki, a budapesti egyetemen pedig vegyésztudori diplomát. Ezek után 1900-ban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasműnél helyezkedett el, mint műszaki gyakornok. Fokozatosan haladva előre a ranglétrán 1907-ben kinevezték az akkor épülő ózdi vaskohászat építési és üzembehelyezési főmérnökévé, aminek aztán az igazgatója lett. Az első világháborúban népfölkelő főhadnagyként harcolt az orosz fronton, ahol részt vett a lembergi ütközetben is. 1926-ban cége a budapesti központba helyezte át. 1934-ben a társaság valamennyi bánya-, kohó- és gyári üzemének műszaki vezetője lett, műszaki igazgatói tisztségben. 1938-ban a vállalat műszaki vezérigazgatója lett, amit haláláig megtartott.
Két cikluson át alelnöke volt a Budapesti Mérnöki Kamarának és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek.
A politikába az 1939-es választások alkalmával kapcsolódott be, ahol az ózdi választókerületben indult a Magyar Élet Pártja színeiben, s amit meg is nyert. Mandátuma kitöltésében (1939–1944) csak halála akadályozta meg. Holttestét a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Források
[szerkesztés]- Életrajza az Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Anton Tressel: Auswanderung von der Saar nach Ungarn
További információk
[szerkesztés]- Q. L. (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1943);
- Q. L. (Bány. és Koh. L. 1943);
- Q. L. (Bpesti Mérnöki Kamara Közl. 1943.)
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940.
- A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
- Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. [Bp.], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].
- Országgyűlési almanach az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Bp., 1940. MTI ny.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.