Ugrás a tartalomhoz

Pyrocephalus obscurus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pyrocephalus obscurus
Hím példány
Hím példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Alrendág: Tyrannides
Részalrend: Tyrannida
Család: Királygébicsfélék (Tyrannidae)
Alcsalád: Vízitiranusz-formák (Fluvicolinae)
Nemzetség: Fluvicolini
Nem: Pyrocephalus
Gould, 1839
Faj: P. obscurus
Tudományos név
Pyrocephalus obscurus
(Gould, 1839)
Szinonimák
  • Pyrocephalus rubinus obscurus Gould, 1839
Elterjedés
Elterjedési területe (a lila egész évi, a narancssárga a költőterülete és a kék az áttelelőhelye)
Elterjedési területe (a lila egész évi, a narancssárga a költőterülete és a kék az áttelelőhelye)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pyrocephalus obscurus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pyrocephalus obscurus témájú kategóriát.

A Pyrocephalus obscurus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1]

Neve és rendszertani besorolása

[szerkesztés]

Ezt a madarat 1939-ben, John Gould angol ornitológus írta le, illetve nevezte meg, azonban mint a rubinfejű tirannusz (Pyrocephalus rubinus) alfajaként a Pyrocephalus rubinus obscurus név alatt. 2016-ban, újabb kutatások következtében, ezt a madarat kivonták a rubinfejű tirannuszból és önálló fajjá tették; sőt az alfajokat is neki tulajdonították. A rubinfejű tirannusz visszaszorult Dél-Amerika középső és déli részeire. A Nemzetközi Madarászok Egyesülete (International Ornithologists' Union) elfogadja ezt a döntést, viszont mások még mindig alfajnak vélik.[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

A Pyrocephalus obscurus előfordulási területe manapság az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől, egész Mexikón, elszórva Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerika északnyugati és középső részéig tart. Korábban Kanadában is előfordult.[3] Becslések szerint a szabadon élő példányok száma 5-50 millió közöttire tehető, bár a számuk csökkenőben van.

Alfajai

[szerkesztés]

Jelenleg az alábbi 9 alfaj van elismerve:[4]

  • Pyrocephalus obscurus ardens Zimmer, 1941 - Észak-Peru[4]
  • Pyrocephalus obscurus blatteus Bangs, 1911 - Délkelet-Mexikó, Belize és Észak-Guatemala[4]
  • Pyrocephalus obscurus cocachacrae Zimmer, 1941 - Délnyugat-Peru és Chile legészakibb része[4]
  • Pyrocephalus obscurus flammeus van Rossem, 1934 - Délnyugat-USA és Északnyugat-Mexikó
  • Pyrocephalus obscurus mexicanus P. L. Sclater, 1859 - Dél-Texastól délre Közép- és Dél-Mexikóig[4]
  • Pyrocephalus obscurus obscurus Gould, 1839 - Nyugat-Peru[4]
  • Pyrocephalus obscurus pinicola T. R. Howell, 1965 - Kelet-Honduras és Északkelet-Nicaragua[4]
  • Pyrocephalus obscurus piurae Zimmer, 1941 - Nyugat-Kolumbia és Északnyugat-Peru[4]
  • Pyrocephalus obscurus saturatus von Berlepsch & Hartert, 1902 - Északkelet-Kolumbia, Nyugat- és Észak-Venezuela, Guyana, valamint Észak-Brazília[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

A fej-testhossza 13-14 centiméter és testtömege 11-14 gramm. A fajon belül jelentős a nemi kétalakúság; ugyanis a hím élénk vörös és sötétbarna tollazatú, míg a tojó hasi része barackszínű és a háti része sötétszürke; a tojó igen hasonlít a Say-légykapótirannuszra (Sayornis saya).

Kifejlett hím
fiatal hím
és egy tojó

Életmódja

[szerkesztés]

Sokféle élőhelyen képes megélni, de főleg a nyíltabb, viszont fával, bokorral rendelkező területeket választja otthonául; ilyenek a füves puszták, folyópartok, kultúrtájak és félsivatagok. Rovarevő madár; étlapját főleg legyek, sáskák és bogarak képezik.[5] A rovarokat főleg röptükben kapja el. Néha megfigyelhető amint kisebb halakkal táplálkozik.[6]

Szaporodása

[szerkesztés]

A csészealakú fészkét kis ágakból és zuzmókból készíti; általában 1,8 méteres magasságban. A fészekalj 2-3 tojásból áll, ezek fehéresek. A kotlást a tojó végzi, körülbelül 2 heten keresztül. A fiókák 15 naposan már kirepülnek a fészekből.[7]

A barnafejű gulyajáró (Molothrus ater), kakukk (Cuculus canorus) módjára beletojik a Pyrocephalus obscurus fészkébe.[8]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 'Pyrocephalus rubinus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. ITIS Report: Pyrocephalus'. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  3. Swift, Thomas C. (1950. október 1.). „First Occurrence of Vermilion Flycatcher, Pyrocephatus rubinus, in Canada”. The Auk 67 (4), 517–518. o. DOI:10.2307/4081112. 
  4. a b c d e f g h i Farnsworth and Lebbin (2004), p. 375.
  5. (2005) „Foraging behavior of tyrant flycatchers (Aves, Tyrannidae) in Brazil” (PDF). Revista Brasileira de Zoologia 22 (4), 1072–1077. o. DOI:10.1590/S0101-81752005000400036. 
  6. (1996. június 1.) „Vermilion Flycatcher and Black Phoebe Feeding on Fish” (PDF). The Wilson Bulletin 108 (2), 377–378. o. 
  7. Davie, Oiver. Nests and Eggs of North American Birds. Columbus, OH, US: Landon Press, 314. o. (1898) 
  8. Hanna, Wilson C. (1936. július 1.). „Vermilion Flycatcher a Victim of the Dwarf Cowbird in California” (PDF). The Condor 38 (4), 174. o. DOI:10.2307/1363600. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vermilion flycatcher című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Gould, J. 1839. The Zoology of the voyage of H.M.S. Beagle, under the command of Captain Fitzroy, R.N., during the years 1832-1836. Edited and superintended by Charles Darwin. Part 3 Birds. Smith, Elder & Co. London. 1841. 156 pp., 50 tt. doi: 10.5962/bhl.title.14216 BHLReference page Original description pt.9 p.45 BHL
  • Carmi, O., Witt, C.C., Jaramillo, A. & Dumbacher, J.P. 2016. Phylogeography of the Vermilion Flycatcher species complex: Multiple speciation events, shifts in migratory behavior, and an apparent extinction of a Galápagos-endemic bird species. Molecular Phylogenetics and Evolution 102: 152-173. doi: 10.1016/j.ympev.2016.05.029 Abstract Reference page
  • Handbook of Birds of the World, volume 9: Cotingas to Pipits. Barcelona, Spain: Lynx Edicions (2004). ISBN 84-87334-69-5 
  • Species account - Cornell Lab of Ornithology
  • Vermilion flycatcher - Pyrocephalus rubinus - USGS Patuxent Bird Identification InfoCenter
  • Stamps at bird-stamps.org