Pusztamaróti harcok

Pusztamaróti harcok
Székely Bertalan: Dobozi Mihály és felesége
Konfliktus	Magyar–török háború (1521–26)
Időpont	1526. szeptember 13–15.
Helyszín	Esztergom vármegye, az egykori Pusztamarót és Herégy településeknél
Eredmény	Török győzelem
Szemben álló felek
Oszmán Birodalom Vértes vidéki magyar parasztok
Parancsnokok
? Nincs központosított vezetés
Szemben álló erők
10 000 lovas, több ezer akindzsi 6000 janicsár 25 000 fő

A pusztamaróti harcok 1526. szeptember 13. és szeptember 15. között zajlottak a mai Pusztamarót mellett, ahol a Vértes-környéki magyar parasztság egy megerősített táborba zárkózott a portyázó törökök ellen.

A török szultán, miután a mohácsi síkon legyőzte II. Lajost, a Dunán felfelé bevonult a fővárosba. Innen a sereg rettegett elővédjeit, az akindzsiket keleti és nyugati irányba indította, hogy prédálják fel Buda környékét és a magyar vidékeket.

Az Esztergom vármegye területére behatoló törökök elől a lakosság tömegesen menekült Herégy és Pusztamarót felé, ahol tábort ütöttek, de azt az akindzsik elfoglalták és a védőit lemészárolták.

A parasztság másik tömege (kb. 25 ezer fő) szekereit kör alakba rendezve hevenyészett erősséget alkotott Marótnál, amit árkokkal vett körül és a közeli tóból vízzel töltötte fel. Az akindzsik ezt az erősséget már hiába ostromolták, a védők eltökélték, hogy megvédik családjaikat és vagyonukat. Közben több ízben kitörtek és sok törököt terítettek le. De nem sokáig tarthattak ki, mert a fősereg táborából reguláris erősítések érkeztek, vagy hatezer janicsár, tízezer lovas és tábori, ún. skorpió ágyúk sorakoztak fel a maróti erősség ellen. A szekérvárat a parasztok hősiesen védték, de végül győzött a túlerő. Ekkor történt, hogy egy bizonyos Dobozi Mihály megpróbálta kimenteni feleségét a vérontásból. Mivel a törökök szaporábbak voltak, ezért a legenda szerint az asszonyt megölte, nehogy az ellenség kezére jusson, míg ő maga a török közé vágtatott, ahol életét vesztette.

Marót eleste után hasonló sorsra jutottak a mátrai és bácsi paraszttáborok, míg a péterváradi sikeresen visszaverte a törököket. Ezeken és Visegrádon, valamint Esztergomon kívül a török komolyabb ellenállásra nem talált az országban.

Gyakori tévhit, hogy a maróti harcok helyszíne Pilismarótnál volt, ezt azonban a két település teljesen eltérő földrajzi adottságai is kizárják.

Források

• Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, Budapest 1985. szerk.: Liptai Ervin ISBN 9633263379
• Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Balassi Kiadó, 2009. Budapest. ISBN 9789635067909
• Brodarics István: De conflictu hungarorum cum Solymano turcarum imperatore ad Mohach historia verissima – Kulcsár Péter fordítása (részlet)