Puka alközség

	Puka alközség
	Közigazgatás
Ország	Albánia
Megye	Shkodra
Község	Puka
	Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
	Elhelyezkedése
	é. sz. 42° 03′, k. h. 19° 54′42.050000°N 19.900000°EKoordináták: é. sz. 42° 03′, k. h. 19° 54′42.050000°N 19.900000°E
	Sablon; Wikidata; Segítség;

A címszóban szereplő nőnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Pukë, illetve Puka.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.

Ez a szócikk az albániai alközségről szól. Hasonló címmel lásd még: Puka (egyértelműsítő lap).

Puka alközség harmadik szintű közigazgatási egység Albánia északnyugati részén, Shkodra városától légvonalban 32, közúton 56 kilométerre keleti irányban, a Puka–Mirditai-hegyvidék nyugati részén. Shkodra megyén(wd) belül Puka község(wd) része. Székhelye Puka, további települése Lajthiza(wd).^[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 3607 fő.^[2]

Az alközség a Puka–Mirditai-hegyvidék (Malësia Pukë-Mirditë) nyugati részén, a Pukai-medence (Gropa e Pukës) földrajzi kistáján fekszik, 600-900 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Délről a Kumbulaj-hegy (Maja e Kumbulajt, 1459 m), északról pedig a Gomina-patak (Përroi i Gominës) völgye határolja.^[3] Az alközség területét átszeli az SH5-ös, Shkodrát Kukës városával összekötő főút.

A terület az ókor óta lakott, a mai Puka helyén állt az illír Epikaria (Ἐπικάρια) települése, amely később, a tengerparti illír városokat, Lisszoszt és Szkodrát a Dardániával összekötő út egyik fontos állomása volt (a római időkben már Ad Picaria néven).^[4] Döntően muszlim lakossága hagyományosan mezőgazdasággal foglalkozott. Pukát a 20. század második felében fejlesztették várossá, adminisztratív központtá, némi könnyűiparral.^[5]

Elsősorban a környék természeti értékeinek és épített emlékeinek köszönhetően népszerű kirándulóhely, emellett Albánia síközpontjainak egyike. Nevezetes gombatermesztéséről és aszalt gyümölcseiről.^[6] Puka városában helytörténeti múzeum és a költő-író Migjeninek (1911–1938) emléket állító iskolamúzeum várja az érdeklődőket.^[7]

Jegyzetek

↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Shkodër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
↑ Gloyer 2012 :154.; Sheme & Mara 2017 :138–139.
↑ Ceka 2013 :222., 259–260., 337., 462.; Zavalani 2015 :33.
↑ Geço 1976 :27., 32.; Sheme & Mara 2017 :90., 145–146.
↑ Gloyer 2012 :156.
↑ Gloyer 2012 :155.; Sheme & Mara 2017 :150.

Források

↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
↑ Geço 1976: Pandi Geço: L’accroissement de la population urbaine dans la République Populaire d’Albanie et sa nouvelle répartition géographique. Ethnographie albanaise, (1976) 19–39. o.
↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 9781841623870
↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631
↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671

[1] Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch

[2] Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Shkodër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.

[3] Gloyer 2012 :154.; Sheme & Mara 2017 :138–139.

[4] Ceka 2013 :222., 259–260., 337., 462.; Zavalani 2015 :33.

[5] Geço 1976 :27., 32.; Sheme & Mara 2017 :90., 145–146.

[6] Gloyer 2012 :156.

[7] Gloyer 2012 :155.; Sheme & Mara 2017 :150.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]