Puder Sándor
| Puder Sándor | |
| Született | 1899. március 10. Budapest |
| Elhunyt | 1955. január 24. (55 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (28/1-2-21)[1][2] |
Puder Sándor (Budapest, 1899. március 10. – Budapest, 1955. január 24.)[3] kórházi főorvos, belgyógyász és tüdőszakorvos.
Életútja
[szerkesztés]Szülei Puder Chajem Hersch (Ármin) és Monderer Ilona (Heléna).[4][3] Orvosi diplomáját 1923-ban szerezte Pécsett, előtte már 1920-tól a pécsi tudományegyetem kórbonctani intézetének a munkatársa volt, ahol Entz Béla mellett dolgozott. 1925 végén kinevezték az Erzsébet királyné Szanatórium orvosává, majd 1934-ben a budapesti egyetemen Korányi Sándor III. számú belklinikáján praktizált. 1935-től az OTI főorvosa volt, 1945 és 1948 között pedig ugyanott szakfőorvosi minőségben működött. 1946-ban egyetemi magántanár, 1948–50-ben a Korányi Tüdőszanatórium igazgató-főorvosa volt, 1950-től pedig a budafoki, mártonhegyi és Bajcsy-Zsilinszky Kórház tüdőosztályain főorvosként dolgozott. 1948-ban indította útjára a Pneumonologia Danubiana című tüdőgyógyász folyóiratot, melynek egyúttal szerkesztője is volt. Publikációi a tuberkulózis klinikumáról és kezeléséről bel- és külföldi folyóiratok közölték, mellette szépirodalmi tevékenységet is kifejtett. Felesége Diez Hertha Mila Irma, házasságot kötöttek 1934. február 10-én Budapesten.[4]
Művei
[szerkesztés]- Állapota kielégítő (Szubjektív kórtörténet Karinthy Frigyes előszavával, Bp., 1930)
- Szépirodalom és orvostudomány (tanulmány, Budapest, 1933)
- A tuberkulózis aktuális kérdései (I–XIX., Budapest, 1937)
Jegyzetek
[szerkesztés]Forrás
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
További információk
[szerkesztés]- Szállási Árpád: Puder Sándor (1899–1955), a pulmonológus orvosíró. pontilicus.hu, 2014. szeptember 1. (Hozzáférés: 2022. szeptember 25.)
