Publius Cornelius Rufinus
| Publius Cornelius Rufinus | |
| Született | i. e. 4. század ókori Róma |
| Elhunyt | i. e. 4. század nem ismert |
| Állampolgársága | római |
| Gyermekei | Gnaeus Cornelius Rufinus |
| Szülei | nem ismert nem ismert |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Publius Cornelius Rufinus (Kr. e. 4. század – Kr. e. 275 után) római politikus, hadvezér, a patricius származású Cornelia gens tagja volt.
Apja feltehetően az a Publius Cornelius Rufinus, akit Kr. e. 334-ben dictatorrá választottak. Az ifjabb Publius korának egyik legtehetségesebb hadvezéreként szerzett érdemeket, bár kapzsisága miatt számos személyes ellenfelet szerzett. Először Kr. e. 290-ben volt consul Manlius Curius Dentatus kollégájaként, ilyen minőségben végleg győzelmet aratott a III. szamnisz háborúban. Diadaláért triumphust tarthatott.
Kr. e. 277-ben, második, Caius Iunius Bubulcus Brutusszal betöltött consulsága alatt ismét a fellázadt szamniszok, illetve a görögök ellen harcolt Dél-Itáliában. Mivel Pürrhosz elhagyta a területet, könnyű dolga volt. Legnagyobb tette Krotón bevétele.
Egy alkalommal dictator is volt, feltehetően Kr. e. 280-ban, miután a római hadak vereséget szenvedtek Hérakleia mellett. Kr. e. 275-ben a censorok (Quintus Aemilius Papus és személyes ellenfele, Caius Fabricius) kizárták a senatusból, mert 10 fontnyi ezüsttálat birtokolt. Plinius feljegyezte róla, hogy egy éjszaka megvakult, miközben balszerencséjéről álmodott.
Az unokája, szintén Publius Cornelius Rufinus viselte először cognomeneként a Sulla nevet.
További információk
[szerkesztés]- Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).
| Elődei: Lucius Postumius Megellus és Caius Iunius Bubulcus Brutus |
 |
Utódai: Marcus Valerius Maximus Corvus és Quintus Caedicius Noctua |
| Elődei: Caius Fabricius Luscina és Quintus Aemilius Papus |
|
Utódai: Quintus Fabius Maximus Gurges és Caius Genucius Clepsina |
