Pseudophryne occidentalis
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pseudophryne occidentalis Parker, 1940 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pseudophryne occidentalis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudophryne occidentalis témájú kategóriát. |
A Pseudophryne occidentalis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália állam nyugati-délnyugati részének az ország belseje felé eső területein honos, bár van egy elszigetelt populációja az állam északnyugati részén is. Elterjedési területének mérete nagyjából 515 900 km².[1][2]
Nevének eredete
[szerkesztés]A faj neve a latin occidentālis szóból ered, a felfedezés helyére, a nyugat-ausztráliai Bruce Rock megyére utal.[3]
Megjelenése
[szerkesztés]Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3,5 cm-t.[4] Háta szürkésbarna vagy sötétszürke, sötétebb foltokkal vagy mintázattal. A fejen és a hát legalsó részén gyakran halvány narancssárga vagy világosbarna folt található. A hasa fekete-fehér vagy szürke márványozású. A karok felső része a vállnál, valamint a combok hátsó része gyakran halvány narancssárga vagy világosbarna. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, az írisz aranyszínű. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[4]
Életmódja
[szerkesztés]Élőhelyét szklerofil erdők alkotják. Gyakran sziklák, fatörzsek és kiszáradt növényzet alatt, ideiglenes vagy állandó víznyílások és agyagmedencék közelében figyelhető meg. A vízes helyek kiszáradásakor a nedves iszapba ássa be magát.[1]
Nyáron, eső után szaporodik, de az élőhelyén uralkodó száraz körülmények miatt inkább opportunista, mint a nemzetség más fajai.[1] A petéket kis csomókban rakja le a szárazföldön, homokos vagy agyagos talajú üregekbe. Akárcsak a többi Pseudophryne faj esetében, a fészket a hím őrzi.[4] Az ebihalak hossza elérheti a 3,5 cm-t, barna vagy halvány aranyszínűek. A fészkek elárasztása egy-két hónapig tart amíg békává fejlődnek.[2][4]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Több természetvédelmi területen is megtalálható.[1][5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d AmphibiaWeb
- ↑ a b Atlas of Living Australia
- ↑ Parker, 1940 : The Australasian frogs of the family Leptodactylidae. Novitates Zoologicae, vol. 42, n° 1, p. 1-107 (eredeti publikáció).
- ↑ a b c d FrogID, Australian Museum
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. december 10.)
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. december 10.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. december 10.)
- Parker, 1940: The Australasian frogs of the family Leptodactylidae. Novitates Zoologicae, vol. 42, n° 1, p. 1-107 (eredeti publikáció)
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Pseudophryne occidentalis az AmphibiaWeb oldalon
