Pseudophryne major
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pseudophryne major Boulenger, 1882 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pseudophryne major témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudophryne major témájú kategóriát. |
A Pseudophryne major a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Queensland középső keleti részén, a Cape York-félszigettől Queensland délkeleti részéig és Új-Dél-Wales északkeleti részéig honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 126 700 km².[1][2]
Nevének eredete
[szerkesztés]A faj neve a Pseudophryne nem többi fajához viszonyított nagy termetére utal.[3]
Megjelenése
[szerkesztés]
Közepes termetű békafaj, testhossza elérheti a 4 cm-t.[4] Háta szürke vagy kékesszürke, középvonalában gyakran a pofacsúcstól egy nagy narancsvörös terület húzódik, valamint a hát alsó részén egy alig látható narancsvörös hosszanti csíkkal, amely élénksárga foltban végződik. A karok felső része a vállnál élénksárga. Oldala szürkésbarna, sötétbarna foltokkal. A hasa fekete-fehér márványozású, a hímek torka sötét árnyalatú. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, az írisz aranyszínű. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[4]
Életmódja
[szerkesztés]Élőhelye nedves és száraz szklerofil erdők és gyepek. Általában fatörzsek, kövek és avar alatt vagy üregekben található.[1]
Ősztől tavaszig szaporodik. A petéket kis csomóban rakja le a szárazföldön, nedves avar, fatörzsek és sziklák alá, valamint kisebb patakok, mocsarak és ideiglenes árkok közelében lévő sáros üregekbe. Akárcsak a többi Pseudophryne faj esetében, a fészket a hím őrzi.[4] Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm-t, sötét vagy világosbarna-arany színűek. A vizekbe a fészkek elárasztása után kerülnek. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[2][4]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[1][5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c AmphibiaWeb
- ↑ a b Atlas of Living Australia
- ↑ Parker, 1940 : The Australasian frogs of the family Leptodactylidae. Novitates Zoologicae, vol. 42, n° 1, p. 1-107 (eredeti publikáció).
- ↑ a b c d FrogID, Australian Museum
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 6.)
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 12.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 12.)
- Parker, 1940: The Australasian frogs of the family Leptodactylidae. Novitates Zoologicae, vol. 42, n° 1, p. 1-107 (eredeti publikáció)
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Pseudophryne major az AmphibiaWeb oldalon
