Ugrás a tartalomhoz

Progressz M–13M

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Progressz M–13M
A Progressz M–13M teherszállító űrhajó
A Progressz M–13M teherszállító űrhajó
Repülésadatok
Ország Oroszország
ŰrügynökségRoszkoszmosz
HordozórakétaSzojuz–U
NSSDC ID2011-062A
A repülés paraméterei
Start2011. október 30.
StarthelyBajkonuri űrrepülőtér
Dokkolás
Dokkolási portNemzetközi Űrállomás
Dokkolás dátuma2011. november 2.
Leválás dátuma2012. január 23.
Előző repülés
Következő repülés
Progressz M–12M
Progressz M–14M
A Wikimédia Commons tartalmaz Progressz M–13M témájú médiaállományokat.

Progressz M–13M orosz teherűrhajó.

Küldetés

[szerkesztés]

2011. augusztus végén, a Szojuz hordozórakéta meghibásodása miatt elveszett Progressz M–12M teherűrhajó után az első alkalom volt a Progressz-program folytatására. A teherűrhajó több mint 2,6 tonna hasznos terhet szállít a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Az orosz teherűrhajók jelentették az egyetlen szállítási lehetőséget az űrállomásra azóta, hogy az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) júliusban leállította az űrsiklóprogramot. Rakterében többek között élelmiszert (friss és aszalt gyümölcsök, hagyma, fokhagyma), vizet, oxigént, üzemanyagot, különböző berendezéseket, egyéni csomagokat szállított az űrállomásra. Az orosz űrhajósok ezentúl tizenhat naponként kapják ugyanazt az ételt az eddigi nyolc helyett.

A berendezések között volt az orosz tudósok által kifejlesztett Csibisz-M (angol átírással: Chibis) mikroműhold is. A Csibisz-M magyar vonatkozása, hogy fedélzetére a SAS3-CH jelű elektromágneses hullámanalizátort az ELTE Űrkutató Csoportja és a BL Electronics Kft. együttműködésével fejlesztették és építették Budapesten. A kutatóműhold feladata például az ionoszféra plazmahullámainak, a zivatarzónákban bekövetkező villámlásokkor keletkező földi gamma-felvillanásoknak a tanulmányozása. A mikroműhold össztömege közel 40 kilogramm, a benne rejlő tudományos berendezésé pedig mindössze 12 kilogramm. A Progressz M–13M-at, miután lekapcsolták az űrállomásról, a Földtől 480-500 kilométeres távolságba emelték, s ekkor indították róla a mikroműholdat. A teherszállító működését az űrállomáson keletkezett hulladék leszállításával – a Csendes-óceán déli része fölött légkörben történő elégéssel – fejezte be.

Űrrepülés

[szerkesztés]

2011. október 30-án sikeresen felbocsátották a teherűrhajót a kazahsztáni Bajkonur űrrepülőtérről. Az automata üzemmódban repülő űreszközt a Szojuz–U hordozórakéta juttatta pályára. 2011. november 2-án kapcsolódott össze az űrállomással. Összesen 82 napot töltött az ISS-hez csatlakozva, január 23-án eltávolodott onnan.

Források

[szerkesztés]