Princz Oszkár
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2013 áprilisából) |
| Princz Oszkár | |
| Született | 1947. május 17. nem ismert |
| Elhunyt | 2004. április 10. (56 évesen)[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Heé Veronika[2][3] |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az Eszperantó Világszövetség bizottságának tagja |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Princz Oszkár (1947. május 17. – 2004. április 10.) eszperantista, a magyarországi eszperantó-mozgalom képviselője. Vas megyéből származott. Miután fiatalon megismerkedett a semleges nemzetközi nyelv eszméjével, annak lelkes híve, és tragikusan korai, váratlan haláláig aktív terjesztője volt.
Életpályája
[szerkesztés]1982-től a Magyar Eszperantó Szövetség (MESZ) hivatásos munkatársaként működött, előbb oktatási előadó, szervezőtitkár, majd titkár lett. Utolsó éveiben főtitkárként volt a magyar eszperantó mozgalom motorja. A rendszerváltás után páratlan erőfeszítést fejtett ki a hazai eszperantó mozgalom életben tartására és fejlesztésére. Megpróbálta fellendíteni az eszperantó turizmust, és megalapította az Espertur utazási irodát. A diplomához kötelező nyelvvizsgák bevezetése után kezdeményezte és lebonyolította az eszperantó nyelv akkreditációját, és a Rigó utcai Idegennyelvi Továbbképző Központ keretében beindította az eszperantó állami nyelvvizsgák rendszerét. Nemzetközi stratégiai összejöveteleket és tudományos konferenciákat szervezett az eszperantó nyelv használhatóságának és élő nyelvvé válásának a bizonyítására.
Utolsó éveiben érdeklődése a civil mozgalmak és a nyelvi jogok általános kérdései felé fordult. Ennek a problematikának a vizsgálatára, valamint a kis nyelvek védelmére létrehozta a Nyelvek Egyenjogúságáért Társaságot (NyET), valamint eszmetársával, Gados Lászlóval megalapította az Európai Unió és a Nyelvi Kérdés c. folyóiratot.
Kiváló nyelvtanár volt, első tankönyve 1984-ben jelent meg, melynek két kiadásából az évek során 20 000 példány fogyott el. A nyelvtanulók és vizsgázók tanulásának megkönnyítésére további könyveket és segédleteket adott ki (Felkészülés az állami nyelvvizsgára, szótárak, kazetták, CD-k).