Prevlaka-félsziget
Prevlaka-félsziget | |
A Punta d'Ostro erőd | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Dubrovnik-Neretva megye |
Legnagyobb település | Prevlaka |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Prevlaka népessége | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Terület | 0,9333 km² |
Hosszúság | 2,6 km |
Szélesség | 0,1–0,5 km |
Legmagasabb pont | 187 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 23′ 57″, k. h. 18° 31′ 04″42.399167°N 18.517778°EKoordináták: é. sz. 42° 23′ 57″, k. h. 18° 31′ 04″42.399167°N 18.517778°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Prevlaka-félsziget témájú médiaállományokat. |
A Prevlaka-félsziget keskeny földnyelv Horvátország déli csücskében, az Adriai-tengeren, a Kotori-öböl bejáratánál. Státusza vitatott, Jugoszlávia felbomlásától Szerbia és Montenegró is magáénak tekintette. Súlyos harcok után 2002-ig ENSZ-kormányzás alatt állt, ekkor Horvátországnak ítélték. Montenegró ma is magának követeli.
Legdélibb pontja az Oštro-fok (olaszul Punta d'Ostro, am. „déli földnyelv”).
Punta d'Ostro erőd
Az Oštro-fokon áll a romos Punta d'Ostro erőd, melyet 1856-ban kezdtek építeni a Habsburg Birodalom hadserege számára. A stratégiailag fontos helyen lévő erődítményből kiválóan ellenőrizhető a Kotori-öböl hajóforgalma. Ezért volt sokáig vitatott a félsziget tulajdonviszonya a délszláv háborút követően.
Az erőd elkészülte óta gyakorlatilag változatlan formában áll. Pusztuló állapotában is rendkívül fenséges, a míves katonai építészet remeke. Építésekor arra is volt figyelem, energia, hogy mészkő vakolatdíszekkel ékesítsék a falakat (mindezt egy olyan erőd esetében, ami a mázsás gránátokat tüzelő hajóágyúknak kellett, hogy ellenálljon!).
Az I. világháborúban jelenetéktelen károk keletkeztek benne, de a II. már jobban megtépázta. 1943-ban német légitámadás érte az erődöt, az ezáltal okozott sebek láthatók ma is.
Az erődtől délre az öböl bejáratánál fekszik Mamula kicsiny szigete, amin szintén egy erőd áll.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Punta d'Ostro és az otrantói csata – Ifjmonarchista.blog.hu, 2009. augusztus 17.