Porto Palermo
| Porto Palermo | |
 | |
| Az öböl látképe észak felől, közepén a Porto Palermo-félszigettel | |
| Elhelyezkedése | |
 Porto Palermo
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 40° 03′ 36″, k. h. 19° 47′ 06″40.060000°N 19.785000°EKoordináták: é. sz. 40° 03′ 36″, k. h. 19° 47′ 06″40.060000°N 19.785000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Porto Palermo témájú médiaállományokat. |
Porto Palermo (albánul Porto Palermo) vagy Palermói-öböl (albánul Gjiri i Palermos) a Jón-tenger öble Albánia délnyugati részén, az Albán-Riviérán, Himara városától légvonalban 6 kilométerre délkeleti irányban. Fő nevezetességei az Ali Tepeleni pasa által a 18. század végén építtetett Porto Palermó-i vár, valamint a 20. század második felében létesített tengeralattjáró-bázis.
Fekvése és földrajza
[szerkesztés]Az aprócska, 2,8 km²-es területű, északnyugat–délkeleti irányban elnyúló öblöt délkeleten a Panorma-félsziget (Gadishulli i Panormës, legmagasabb pontja 104 m), északnyugaton pedig a Kavadon-félsziget (Gadishulli i Kavadonit, 136 m) zárja közre. A két félsziget csúcsa közötti mintegy 1,5 kilométeres távolság képezi a kb. 3,5 kilométer hosszan elnyúló öböl nyílását. Az öböl belső partvonala meglehetősen tagolt: a közepe táján nyúlik be a tengerbe a Porto Palermó-i várnak is otthont adó, 5 hektáros Porto Palermo-félsziget. Az ettől északra húzódó öbölrész Armeridha-öböl (Gjiri i Armeridhës), a déli pedig Szent Miklós-öböl (Gjiri i Shën Nikollës) néven is ismert. A szárazföld felől a Gjem-hegy (Maja e Gjemit, 541 m) és a Vërri-hegy (Maja e Vërriut, 528 m) lábai nyomulnak a tengerpartig. Az öböl partján halad végig a Fiert Vlorán keresztül Sarandával összekötő SH8-as jelű főút.[1]
Az öböl mikroklímája tágabb környezeténél szárazabb és melegebb, az öböl partjain feltűnően nagy számban nőnek a száraz égövhöz szokott agávék. A helyi fáma szerint ezeket valójában a kommunista korszakban itt állomásozó katonák telepítették, hogy saját főzésű tequilával enyhítsék a szolgálat nehézségeit, vagy pedig azért, hogy a magas szárú, szúrós-tövises növények a kis országra törő idegen hatalmak ejtőernyős katonáinak dolgát nehezítsék meg.[2]
Története és nevezetességei
[szerkesztés]A régészeti ásatásokon előkerült kerámiatöredékek fényt derítettek arra, hogy az érett vaskorban, hozzávetőlegesen az i. e. 5. századtól khaónok éltek az öbölben.[3] Az ókorban a szárazföld és a nyílt tenger felől egyaránt védett természetes kikötőt előszeretettel használták horgonyzóhelyül a kor hajósai, amelyet görögül Panormosz / Πάνορμος, latinul pedig Panormus néven ismertek.[4]
Az öböl a 18. század végén nyert történelmi nevezetességet, amikor az epiruszi területekre fennhatóságát az Oszmán Birodalom rovására kiterjesztő Ali Tepeleni pasa kisebb erődöt építtetett Porto Palermóban. Az erőd építésének pontos ideje nem ismert, de 1799-ben már biztosan építették, és legkésőbb 1804-ig elkészült.[5] A helyi szájhagyomány szerint a délalbán hadúr később itt kötött házasságot a nála negyven évvel fiatalabb világszép Kira Vasiliqivel abban a kis ortodox Szent Miklós-templomban (Kisha e Shën Kollit), amelyet 1818-ban ő maga építtetett az öböl partján.[6]
A vár nem rendelkezett kiemelkedő hadászati jelentőséggel, a 19. század fegyveres konfliktusaiban sem jétszott fontos szerepet. Az 1930-as évektől I. Zogu albán király politikai ellenfeleinek internálóhelyeként hasznosították.[7] Az államkommunizmus éveiben aztán Porto Palermo szigorúan védett és zárt katonai terület lett. Az 1950-es évektől itt, az öböl északi részén építették ki az albán haditengerészet egyik támaszpontját, 1976 és 1988 között aztán egyedülálló katonai objektummá fejlesztették a bázist. A kolosszális költségekkel a partoldalba vájt, víz alatti bunkerek és alagutak egész hálózata Albánia tengeralattjáró-bázisa lett. A környéket, ahogy a parti utat is, lezárták, csak 1996-ban oldották fel teljesen Porto Palermo elzártságát. Napjainkra az egykori támaszpont már csak a parti őrség néhány vízi járművének szolgál kikötőhelyül, de az az ötlet is felmerült, hogy exkluzív hidegháborús emlékmúzeummá alakítsák át a tenger alatti objektumot.[8]
-
Ali Tepeleni vára (2019) -
A Szent Miklós-templom (2019) -
Az egykori tengeralattjáró-bázis bejárata (2019)
Porto Palermo öble napjainkig elkerülte az Albán-Riviéra más partszakaszait sújtó építkezési dömpinget. Bár kisebb szálláshelyek és éttermek találhatóak a partján, a várnál pedig motorcsónak- és jachtkikötőt is létesítettek, tengerparti strandjai jórészt továbbra is természetesek.[9] A 2010-es években több ízben szerveztek zenei fesztivált a várban és környékén.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983. ; Shqipëria e Jugut / South Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)
- ↑ Koçollari 2016 :8.; Dienes 2017 :83.
- ↑ Koçollari 2016 :2. Illíreket említ: Gilkes 2013 :243.
- ↑ Nagel 1989 :96.; Réti 1991 :131.; Gilkes 2013 :241.
- ↑ Gilkes 2013 :241–243.; Koçollari 2016 :12.
- ↑ Koçollari 2016 :18.; Dienes 2017 :82.
- ↑ Zavalani 2015 :211.
- ↑ Nagel 1989 :96.; Pasha 2006 :37.; Gilkes 2013 :241.; Koçollari 2016 :6.; Dienes 2017 :81–83.
- ↑ Koçollari 2016 :8.; Dienes 2017 :82.
- ↑ Koçollari 2016 :26.
Források
[szerkesztés]- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698
- ↑ Koçollari 2016: Irakli Koçollari: Porto-Palermo: Kalaja e Ali Pashës në ishullin jonian. Tiranë: Toena. 2016. ISBN 978-9928-235-15-2
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2019. június 23.
- ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671