Portál:Közlekedés/Cikkajánló/01
.jpg)
Az Ikarus 260 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, világszerte használt elővárosi-városi szóló busza. A 200-as buszcsaládot Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők és Finta László formatervező 1966-os tervei alapján építették. A 260-as prototípusát 1971-ben mutatták be, sorozatgyártása 1972-ben kezdődött és egészen 2002-ig tartott. Összesen 72 547 darab ilyen busz gördült ki az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárából. A világ nagy részére eljutott; a legtöbbet a Szovjetunió és az NDK vette meg, sok került Lengyelországba és Törökországba, vásárolt többek között Venezuela, Madagaszkár, Szíria, Tajvan és Izland is. Napjainkban számos helyen korhű felújítás után nosztalgiabuszként járatják.
Magyarországon legnagyobb vásárlója a BKV volt, amely több mint 2400-at szerzett be 1972 és 1992 között. A helyi Volán-társaságok példányai a vidéki városok helyi forgalmában és a helyközi közlekedésben vettek részt. Sikeréhez hozzájárult egyrészt az addigitól eltérő formatervezés a tetőhajlat elhagyásával és az akkor hatalmasnak számító nyitható ablakokkal, másrészt, hogy a busz a megrendelők számos műszaki elvárásának meg tudott felelni. Vezetését megkönnyítette a hidraulikus szervokormány és az automata sebességváltó, de készült kézi váltóval is (főleg helyközi közlekedésre). Üzemeltetésében előny volt az olcsóbb szerviz.
Troliváltozata a 260T, amiből azonban mindössze kettőt építettek; az egyik Budapesten járt, a másik Weimarban. Kísérleti darabként a MÁV-val együttműködve az Ikarus megpróbálkozott egy 260-asból átalakított sínautóbusszal is, de nem járt sikerrel. Az 1999-ben készült, sűrített földgázzal hajtott (CNG) példányok a Tisza Volánhoz kerültek. Ekkor hozta ki az Ikarus gyár a 200-as sorozat felújított változatát, a Classic családot is. Ennek egyik tagja lett volna az Ikarus C60, ám sorozatgyártása elmaradt. Az Ikarus 260-as csuklós változatából, az Ikarus 280-asból szintén sokat gyártottak.