Portál:Hadtudomány/Katonai repülés alportál/A katonai repülésről

A katonai repülés története szorosan összefonódik a repülés történetével, számos repüléstechnikai újítást katonai céllal vezettek be. A merevszárnyú repülőgépek megjelenése előtt, a XIX. században már használtak léggömböket tüzérségi megfigyelésre. Az első világháborúban a Zeppelin-léghajókat bombázóként és felderítőként használták, ám a fürgébb és kevésbé sérülékeny vadászgépekkel szemben a léghajó technológiai zsákutcának bizonyult.

Az egyre erősebb belsőégésű motorok egyre nagyobb és erősebb repülőgépek építését tették lehetővé. Az első világháborúban a vászonborítású, favázas konstrukciókat kiszorították a fémvázas, fémburkolatú járművek. Az 1930-as években a repülőgépek elérték a légcsavaros meghajtás korlátait, elkezdődött a sugárhajtóműves gépek fejlesztése. Megjelentek az első légierők is, majd a második világháborúban a katonai repülés különvált a szárazföldi seregektől, immáron önálló haderőnemként került alkalmazásra. A háború alatt a technológiai fejlődés addig nem látott mértékben felgyorsult.

A következő technológiai lépcsőfokot a hidegháború jelentette, amely alatt kiforrott a sugárhajtómű, többszörösen átlépték a hang sebességét. A Szovjetunió és az USA között megromlott viszony, valamint a két katonai világrend, a NATO és a Varsói Szerződés egymásnak feszülése fegyverkezési versenyt indukált. Ez a megállíthatatlannak tartott, nukleáris fegyvereket hordozó nehézbombázók tömeges gyártásához vezetett, amelyre válaszul megjelentek a szuperszonikus elfogóvadászok, majd a stratégiai bombázókat nagyrészt leváltó interkontinentális ballisztikus rakéta. Az 1970-es évekre gyakorlati alkalmazássá érett a radarokkal alig észlelhető lopakodó technológia.

A harci helikopterek is egyre fejlettebbé váltak, és a vietnámi háború során tanúsított sokrétű alkalmazhatóságuknak köszönhetően kezdtek elterjedni és szakosodni.

Bár a hidegháború az 1990-es évek elején véget ért, a 2000-es évek katonai repülését is a hidegháborúban megkezdett programok kifutása jellemzi. A konfliktusok változásával a katonai repülés jellege is változóban van; egyre nagyobb szerepet kapnak a pilóta nélküli repülőgépek.