Portál:Első világháború/Szárazföldi csaták
Az első világháború kitörését követően a német gyarmatok a szövetséges antanthatalmak célpontjaivá vált, így 1914 őszén megkezdődtek a Német Délnyugat-Afrika elfoglalását célzó hadműveletek. Német Délnyugat-Afrika a Német Birodalom egyik legjelentősebb afrikai gyarmata volt gazdag ásványkincs lelőhelyei és csekély mezőgazdaságra alkalmas területe miatt, elfoglalását a britek a Dél-afrikai Unióra akarták bízni, hiszen ez a domínium volt földrajzilag a legközelebb hozzá. Mikor London aziránt érdeklődött, hogy visszavonhatja-e a Dél-Afrikában állomásozó egységeit, hogy azok részt tudjanak venni a Németország elleni európai harcokban, illetve, hogy a dél-afrikai kormány hajlandó-e Német Délnyugat-Afrika ellen támadást indítani, Louis Botha, a Dél-afrikai Unió miniszterelnöke igenlő választ adott. A döntés azonban beforratlan sebeket szaggatott fel, ugyanis a Német Császárság évtizedek óta támogatta a dél-afrikai ország fehér lakosságának többségét alkotó, uralkodó búrok nemzetiségi és függetlenségi törekvéseit, fegyverekkel, elismeréssel és egyéb eszközökkel, ezért a dél-afrikai csapatok támadását követően a Dél-afrikai Unióban belső lázadás bontakozott ki az angolbarát kormány ellen, ami jelentősen hátráltatta a német gyarmat elleni hadműveleteket. A búr felkelés azonban alig egy év alatt elbukott, melyet követően a támadó hadműveletek ismét megindultak. A túlerőben lévő dél-afrikai erőkkel szemben a helyi német gyarmati haderő, a Schutztruppe (Gyarmati Véderő) katonái hamar visszavonulásra kényszerültek, de egészen 1915 második feléig nem tették le a fegyvert, így adva némi időt a német kelet-afrikai csapatoknak a felkészülésre.