Ugrás a tartalomhoz

Portál:Első világháború/KiemeltCikk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Emden Csingtao kikötőjében röviddel a háború kitörése előtt (1914)
Az Emden Csingtao kikötőjében röviddel a háború kitörése előtt (1914)

Az SMS Emden a Német Császári Haditengerészet egyik könnyűcirkálója – korabeli német besorolás szerint kiscirkálója – volt, a kéttagú Dresden-osztály második tagja. Az 1906 és 1909 között épült hajó a nevét az északnyugat-németországi kikötőváros után kapta. A korábbi Königsberg-osztályú könnyűcirkálókhoz hasonlóan tíz darab 10,5 cm-es löveget és két torpedóvető csövet kapott.

Szolgálati ideje nagy részét külhoni szolgálatban töltötte a kínai Csingtao kikötőjében állomásozó Kelet-ázsiai Hajóraj kötelékében. Az első világháború első hónapjaiban az Indiai-óceán északkeleti részén eredményesen vezetett cirkálóháborúja és nagy feltűnést keltő, vakmerő vállalkozásai (madrászi rajtaütés, penangi csata) révén vált ismertté. Tevékenységével az antant jelentős haditengerészeti erőit kötötte le és jelenléte számottevő fennakadást okozott a térség kereskedelmi forgalmában.

Sikeres portyázásainak a balul sikerült kókusz-szigeteki akció vetett véget. November 9-én az itteni Direction-szigeten lévő kommunikációs állomás kiiktatására a hajó parancsnoka, Karl von Müller fregattkapitány egy partraszálló egységet indított útnak, miközben a cirkálóval a kikötő előtt várta a pár órásra tervezett rajtaütés végét. A sziget rádióállomása még jelezni tudta egy idegen hadihajó felbukkanását a kikötő előtt, a riasztás ellenőrzésére pedig épp a közelben elhaladó csapatszállító konvojból a Sydney ausztrál könnyűcirkálót küldték ki. A németeket váratlanul érte az ellenséges hadihajó felbukkanása. A kialakuló másfél órás tűzharc elején bár az Emden pontos sortüzeivel számos találatot elért ellenfelén, döntően nem tudta csökkenteni annak harcértékét. Az erősebben páncélozott, gyorsabb és nagyobb tűzerővel rendelkező ausztrál cirkáló ezután harcképtelenné tette az Emdent, melyet parancsnoka, hogy a legénységének túlélési esélyeit javítsa, az Északi-Keeling-sziget előtti korallzátonyon partra futtatta. A 376 főnyi legénységéből 133 fő veszítette életét az ütközet és az azt követő lövetés során, a többi hajótörött hadifogságba került.

A 47 tagú partraszálló egység Hellmuth von Mücke elsőtiszt vezetésével elkobzott egy szkúnert a Direction-szigeten, és még aznap este elhagyta a szigeteket. A német csapatnak Holland Kelet-India és az Arab-félsziget érintésével pár fő veszteséggel sikerült visszajutniuk Németországba, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesültek. A korallzátonyon partrafutott Emden hajótestét az erős hullámok hamar tönkretették. A maradványait az 1950-es években bontották le.

A merész rajtaütései révén és az elfogott kereskedelmi hajók legénységével és utasaival szemben tanúsított lovagias bánásmódjával az Emden nagy tiszteletet vívott ki magának az ellenséges és semleges országok közvéleménye előtt is, rövid háborús pályafutása ellenére a világháború legismertebb hadihajója lett. Az antant propagandája az Emden tevékenységét igyekezett egyedi pozitív példaként felhozni a német haditengerészeti erők híreszteléseik szerint jogsértő és kegyetlen tevékenységére, holott hasonló korrektséggel vívta harcát a többi német cirkáló legénysége és a tengeralattjárósok is.