Ugrás a tartalomhoz

Politzer György

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Politzer György
Született1903. május 3.[1][2][3]
Nagyvárad
Elhunyt1942. május 23. (39 évesen)[1][4][2][3]
Mont-Valérien-erőd
Állampolgárságafrancia
HázastársaMarie Politzer
Foglalkozása
Kitüntetéseimort pour la France
Halál okalőtt seb
SírhelyePère-Lachaise temető (97)
A Wikimédia Commons tartalmaz Politzer György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Georges Politzer (sz. Politzer György) (Trsztena, 1903. május 3. – Párizs, 1942. május 23.[5]) magyar zsidó származású, marxista francia filozófus, a francia ellenállás mártírja, a „vörös hajú filozófus” (philosophe roux). Álneve François Arouet (Voltaire valódi neve).

Élete

[szerkesztés]
A filozófia elemi elvei (1948-as kiadás). Ez a könyv a háború előtt a Párizsi Munkásegyetemen tartott dialektikus materializmusról szóló kurzusainak anyagait tartalmazza

Apja körorvos volt, Trsztenán, Nagyváradon, majd Budapesten működött. Politzer Szegeden járt gimnáziumba, 1919-ben a diáktanács elnöke volt. Januárban belépett a kommunista pártba. Részt vett február 2-án a budapesti Barcsay utcai főgimnáziumban rendezett, a középiskolások forradalmi követeléseit (köztük az érettségi vizsga eltörlését) megfogalmazó diákgyűlésen. Első írása a szegedi Igazság című lap 1919. február 21-i számában jelent meg. A Vörös Hadseregben 16 évesen harcolt a szolnoki csatában. A Tanácsköztársaság bukása után nem tanulhatott tovább a szegedi gimnáziumban, így a gimnáziumi érettségit Budapesten tette le. Bécsben találkozott Sigmund Freuddal és Ferenczi Sándorral.

1921-ben sikerült Párizsba távoznia. A Sorbonne-on folytatta filozófiai, pszichológiai tanulmányait. 1923-ban megalapította és szerkesztette a Revue de psychologie concrète folyóiratot, amelyben pszichológiai okfejtései láttak napvilágot, köztük a Lépés Kant igazi arca felé. Cherbourgban, Évreux-ben, majd Párizsban dolgozott filozófiatanárként. Párizsban a L'Esprit folyóirat köré tömörült írócsoporthoz tartozott, Aragonnal és Danielle Casanovával barátkozott. Megalakították A filozófusok nevű csoportot, ami szembeszállt az elvont elvek alapján gondolkozókkal, köztük Freuddal és Henri Bergsonnal, helyette a konkrét ember vizsgálatát javasolták. 1929-ben belépett a Francia Kommunista Pártba. Munkatársa volt a L'Humanité és a Pensée lapoknak.

A pszichológiában és a bölcsészetben Descartes-ot tartotta mesterének, ám mindent dogmatikusan baloldali, marxista–leninista nézőpontból szemlélt. Bár Sigmund Freudot polgári gondolkodónak nevezte, a pszichoanalízisből kiindulva hozott létre új lélektani irányzatot, a „konkrét pszichológiát”, ami azonban nem terjedt el széles körben. 1930-ban tudósi pályája helyett a fasizmus elleni harcot választotta hivatásául. Részt vett a francia ellenállásban. Összeveszett barátjával, Aragonnal, aki az ellenállás irodalmi vonalát vitte, míg Politzer a politikait.

Az 1930-as évek elején Henri Barbusse kommunista és Romain Rolland szimpatizáns írókkal együtt elindított munkásegyetemen (l'Université Ouvrière de Paris) több száz hallgatót oktatott kitűnő stílusban marxista filozófiára. Az egyetemet az 1939-es náci megszállás után megszüntették.

1940-ben a kommunista párt mozgósította, Párizsba vezényelte. 1940. júliusi leszerelése után egy titokban megjelenő kiadvány szerkesztője volt. A l' Université libre (Szabadegyetem) és az októbertől megjelenő La Pensée Libre (Szabad gondolkodás) az ellenállási mozgalom legfontosabb kiadványai voltak, melyek írtak a második világháború alatt a fasiszták által elkövetett kínzásokról, tudósok bebörtönzéséről is.

Briliáns cikket írt Alfred Rosenberg náci ideológus 1941 végén Párizsban tartott előadásának hazug történelemszemléletéről. 1942. március elején a francia rendőrség a betiltott kommunista párttal való együttműködése miatt második feleségével (Maï Politzer, sz. Marie Larcade) letartóztatta . Bár Jean Cocteau közbenjárt érte, miután nem tudtak vallomást kicsikarni belőle, kiszolgáltatták a Gestapónak. Nem volt hajlandó együttműködni a nácikkal, ezért három hónapig kínozták, mielőtt 1942. május 23-án a hírhedt Mont Valérien erődben sortűzzel agyonlőtték volna. A legenda szerint a Marseillaise-t fütyülte utolsó leheletével. Felesége 1943 elején halt meg az auschwitzi koncentrációs táborban.

Elmélete, miszerint az emberek nem elvont lények, hanem mindenki a saját állandó drámáját, azaz konfliktusok sorozatát éli át, megalapozta Jean-Paul Sartre egzisztencializmusát.

Emlékezete

[szerkesztés]
Sírja a Père-Lachaise temetőben

Franciaországban utcák (Párizs 12. kerületében), iskolák[6][7][8][9][10] viselik nevét, emléktáblája van, életművének több kiadása megjelent.

Illyés Gyula róla mintázta 1946-os Hunok Párisban című regényének Pulcher nevű alakját.

Mérei Ferenc találkozott vele és műveiben többször is hivatkozott rá.

Fia, Michel Politzer megírta életrajzát (lásd #Irodalom).

Művei

[szerkesztés]
  • Critique des fondements de la psychologie. La Psychologie, la Psychoanalyse (Paris, 1928)
  • Fin d'une parade philosophique. Le Bergsonisme (Paris, 1928)
  • Révolution et contre-révolution au XXe siècle. Réponse à „Or et sang” de M. Rosenberg (Paris, 1941)
  • Principes élémentaires de philosophie (Paris, 1946), a párizsi munkásegyetemen tartott előadásai
  • La crise de la psychologie contemporaine (Paris, 1947)
  • François Arouet: Le bergsonisme. Une mystification philosophique; Éditions Sociales, Paris, 1947 (Problèmes)
  • Écrits, 1-2. / La philosophie et les mythes / Les fondements de la psychologie; szerk. Jacques Debouzy; Sociales, Paris, 1969
  • Critique des fondements de la psychologie. La psychologie et la psychanalyse; Presses Universitaires de France, Paris, 1974 (À la pensée)

Magyarul

[szerkesztés]
  • A filozófia alapelemei; ford. Györffy István Kollégium munkaközössége, vez. Szabolcsi Miklós; Szikra, Bp., 1949 (Tudomány és haladás)
  • A filozófia és a mítoszok; vál. Mátrai László, ford. Székely Andorné; Kossuth, Bp., 1972

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Политцер Жорж, 2015. szeptember 28.
  5. ↑ A Magyar életrajzi lexikon szerint május 25.
  6. ↑ Site du collège Georges-Politzer de Dammarie-les-Lys Archiválva 2013. november 10-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  7. ↑ Sur le site de L'Étudiant.
  8. ↑ Site du collège Georges-Politzer de Bagnolet Archiválva 2013. november 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  9. ↑ Site du collège Georges-Politzer d'Ivry-sur-Seine Archiválva 2013. november 10-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  10. ↑ Site du collège Georges-Politzer d'Evreux[halott link].

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Politzer_György&oldid=27322733”