Polónium-trioxid
| Polónium-trioxid | |
| Szabályos név | polónium-trioxid |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
|---|---|
| Kémiai képlet | PoO3 |
| Moláris tömeg | 256,98 g/mol |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A polónium-trioxid más néven polónium(VI)-oxid szervetlen vegyület, képlete PoO3. Egyike a három polónium-oxidnak, a másik kettő a polónium-monoxid (PoO) és a polónium-dioxid (PoO2). A polónium-trioxid interkalkogén vegyület. Csak nyomokban mutatható ki.[1][2]
Előállítása
[szerkesztés]
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Polónium-trioxidot találtak polóniumot tartalmazó oldatok anódjánál, bár ezt kísérletileg nem sikerült igazolni. Az anódnál keletkezett anyag feloldódik a hidrogén-peroxidban, ami arra utal, hogy a polónium magas oxidációs állapotban van. Elméleti előrejelzés szerint elő lehet állítani polónium-dioxid és króm-trioxid levegőben való hevítésével.
Nehéz előállítani olyan vegyületeket, amikben a polónium +6 oxidációs állapotban van, mert a polónium-210 erősen radioaktív. A tudósok szerint könnyebb olyan vegyületeket előállítani, amikben +6 oxidációs állapotban van, ha a polónium kevésbé radioaktív izotópjait, polónium-209-et és polónium-208-at használnak, különösen a polónium-trioxidot. Csak egy polónium-hexahalogenidet ismerünk, a polónium-hexafluoridot (a fluor a legelektronegatívabb elem). Polónium-trioxidot és polonát aniont (PoO2−4) nehéz előállítani. A polonát anion analóg a szulfáttal, szelenáttal és a metatelluráttal.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Polonium trioxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Holleman, A. F. & Wiberg, E. (2001), Inorganic Chemistry, San Diego: Academic Press, p. 594, ISBN 0-12-352651-5
- ↑ The Chemistry of Polonium, Advances in Inorganic Chemistry and Radiochemistry. New York: Academic Press, 197–230. o. (1962). ISBN 9780120236046. Hozzáférés ideje: 2012. június 14.
