Ugrás a tartalomhoz

Pogány Károly

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pogány Károly
Született1848. február 18.[1]
Nagyenyed[1]
Elhunyt1925. június 28. (77 évesen)[1]
Nagyenyed[1]
Állampolgárságamagyar
SzüleiPogány György
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1872. november 22. – 1875. május 24.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1879. január 20. – 1898. október 7.)
  • főispán (1898. október 7. – 1906. október 10., Krassó-Szörény vármegye)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pogány Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyklopotivai Pogány Károly (Nagyenyed, 1848. február 18. – Nagyenyed, 1925. június 28.) magyar politikus, főispán, országgyűlési képviselő.

Élete

[szerkesztés]

Apja Pogány György(wd) (1815–1900) Alsó-Fehér és Hunyad vármegyék főispánja, a Lipót-rend lovagja,[megj. 1] anyja Réthy Karolina volt.[2] Tanulmányait szülővárosában, Nagyenyeden a híres Bethlen Gábor Kollégiumban kezdte, s Kolozsváron a Farkas utcai református kollégiumban folytatta. A jogtudományi ismereteket a pesti tudományegyetemen sajátította el. 1865-ben tette le a bírói vizsgát.

Alsó-Fehér vármegyében tiszteletbeli aljegyzőként kezdte a közigazgatási pályáját, majd 1866 elején az erdélyi udvari kancelláriában mint tiszteletbeli gyakornok, fogalmazósegéd és fogalmazó működött a kancellária feloszlatásáig és a felelős minisztérium kinevezéséig. 1867-ben Pestre költözött, s a M. kir. Belügyminisztériumban fogalmazóvá, 1870-ben pedig titkárrá nevezték ki. Minisztériumi munkájáról az összeférhetetlenség miatt 1872-ben mondott le, amikor az abrudbányai és verespataki kerület Deák-párti, majd a fúzió után Szabadelvű Párti programmal országgyűlési képviselőjévé választotta, s egészen 1875. május 24-ig, a parlamenti ciklus végéig e pozíciót töltötte be.[3] 1875. augusztus 30-tól 1898. október 7-ig ugyancsak Szabadelvű Párti programmal a vajdahunyadi kerület képviselőjeként foglalt helyet a házban, és a közigazgatási bizottság is tagjai közé választotta.

Sokat tett a vajdahunyadi vár ekkor napirendre került helyreállítása, a Hunyad vármegyei vasművek fejlesztése és a Marosillye–Lugos helyiérdekű vasútvonal megépítése, s általában a vasútvonalak bővítése érdekében.

A képviselői pozícióról 1898 októberében mondott le, mert Jakabffy Imre után Krassó-Szörény vármegye főispánjává őt nevezte ki az uralkodó.[4] Hivatalos beiktatására 1898. október 27-én került sor Lugoson. Nagy előnyére vált kiváló román nyelvtudása, melynek révén közvetlenül érintkezhetett a lakosokkal. Sokat tett a megyéért, így például 1905-ben az ő védnöksége alatt alakult meg a Krassó-Szörény Megyei Múzeumegylet, mely Lugos, Karánsebes, Oravicabánya, Orsova, Anina-Stajerlak, Resicabánya, Bozovics értelmiségét, helytörténészeit, pedagógusait tömörítette. A helyi ipar is fellendült, főispáni idejében alapították a lugosi selyemfonodát, a textilgyárat és a műmalmot.[5] 1906. október 10-én adott hírt a Székely Nép, hogy az uralkodó felmentette az 58 éves politikust a főispáni tisztség alól, s nyugdíjazta.[6]

A református egyház főgondnoki tisztét ellátta. Jelentős előrelépésként 1906-ra Pongrácz Sándor tervei szerint felépült a református közösség számára a lugosi református templom és a fenntartási költségek fedezésére a református egyház bérháza (Villányi Ármin tervei alapján, ugyancsak 1906-ban). A kormányváltás után (Második Wekerle-kormány) a „Tisza-huszároknak” nevezett szabadelvű párti főispánokat elmozdították. Az őt ért személyes támadások miatt visszavonult a politikától, s csupán a református egyházban tevékenykedett.[5]

Megyéiben tartott programbeszédei a helyi lapokban, a képviselőházi beszédei pedig az Országgyűlési Naplókban jelentek meg nyomtatásban.

Felesége széki Teleki Leona grófnő (1866–1939 után[7]) volt, akivel 1897. április 3-án, Nalácon esküdtek.[8]

Jegyzet

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér
  2. ↑ Karolina Réthy adatai a geni.com oldalán.
  3. ↑ Ballabás Dániel–Pap József–Pál Judit: Képviselők és főrendek a dualizmus kori Magyarországon 2. Az országgyűlés tagjainak archontológiája. /Az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának Kiadványai/, Eger, 2020. 416. o.
  4. ↑ Budapesti Napló, 1898. október 8., 277. szám, 2. o.Előfizetés szükséges
  5. ↑ a b Szekernyés János: Az építés és a politikai józanság letéteményese I. Adalékok Pogány Károly főispán életpályájához. Heti Új Szó, 2006. október 20. 42. szám, 10. o.Előfizetés szükséges
  6. ↑ Székely Nép, 1906. október 10. 67. számElőfizetés szükséges
  7. ↑ 1939-ben özvegy Pogány Károlyné zászlóanya és védnök volt a Nagyenyedi Testgyakorlók/Testedzők Köre 25 éves évfordulóján. Ellenzék, 1939. július 15. 159. szám, 7. o.Szabadon hozzáférhető, regisztráció sem szükséges
  8. ↑ Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája, 1990−1999. Főnemességi adattár, MACSE

Megjegyzés

[szerkesztés]
  1. ↑ A legtöbb forrás — Szinnyei: Magyar írók... és a parlamenti almanachok téves adata miatt — apja nevét nagyklopotivai Pogány Károlynak adja meg. A korabeli hírlapok és gyászjelentése egyértelműen Pogány Györgyként nevezik meg apját.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pogány_Károly&oldid=26467729”