Ugrás a tartalomhoz

Pliva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pliva
OrszágokBosznia-Hercegovina
Földrajzi adatok
Hossz33 km
Vízgyűjtő terület768 km²
é. sz. 44° 14′ 24″, k. h. 17° 00′ 53″44.239900°N 17.014700°E
TorkolatOrbász
é. sz. 44° 20′ 15″, k. h. 17° 16′ 14″44.337600°N 17.270600°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Pliva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Pliva folyó Bosznia-Hercegovina nyugati részén, az Orbász bal oldali mellékfolyója. Hossza 33 km, vízgyűjtő területe 768 km2.[1] A folyó mentén több látványosság és kikapcsolódási, túrázási lehetőség van, Jajca városánál pedig 22 méter magas vízeséssel csatlakozik az Orbászhoz.

Vízrajza

[szerkesztés]

Két forrásból, a Jastrebnjak és a Smiljevac hegyek lábánál ered, 483 méter magasan, a boszniai Szerb Köztársaság területén. Karsztforrásai(wd) Európa legnagyobb hozamú ivóvízforrásainak számítanak. A két ág 300 méter után egyesül, majd a folyó áthalad Šipovo városán, a Szerb Köztársaság és a Föderáció határán tavakká szélesedik, végül Jajcánál az Orbászba ömlik.[2][3]

A tiszta és gyors vizű folyóban sebes pisztráng és pénzes pér él; a forrástól Šipovóig tartó nyolc kilométeres szakasz kiváló feltételeket biztosít a legyező horgászatra;[2] horgász világbajnokságot is tartottak itt.[4] A környék állatvilágára jellemző a vidra, hód, hiúz, az erdők pedig főleg bükkből, juharból, kőrisből, szilből állnak.[2]

Mellékfolyói

[szerkesztés]

A Plivához hasonlóan látványos a Janj, egy jobb oldali mellékfolyó, mely 9 kilométerre a forrástól ömlik a Plivába. Szigetei (Janjske otoke), kis vízesései, mészkőkanyonjai népszerű túrázó, piknikező célponttá tették.[2]

Bal oldali mellékfolyója a Sokočnica, mely mentén megtekinthető a Sokolačka barlang és Sokograd(wd) (Sólyomvár) romjai. A várat a középkorban építették, kezdetben a bosnyákok, 1463–1527 között a magyarok, ezután pedig a törökök használták. 1833-ban elhagyták és elpusztult.[2]

Látványosságok

[szerkesztés]

A Pliva-tavak

[szerkesztés]

Két tava a Nagy Pliva-tó (Veliko Plivsko) és a Kis Pliva-tó (Malo Plivsko). Az előbbi megnyúlt alakú, hossza 3,3 km, felülete 1,2 km2, tengerszint feletti magassága 424 méter; az utóbbi hossza 1 km alatt van, felülete 0,2 km2.[5] Környékükön számos szálloda és panzió található: a tavak népszerűek a kikapcsolódni, csónakázni, úszni vágyók körében; a 2010-es években évi 150–200 ezer turista kereste fel őket.[6]

Ezeket a természetes víztározókat, továbbá a folyó egyenletes hozamát kihasználva az osztrák–magyarok már az 1890-es években vízerőművet építettek a Plivára (Elektrobosna) – az első vízerőművet a Balkánon. A jelenlegi erőmű 1957-ből származik – a munkálatok és szabályozás eredményeként a tavak tovább duzzadtak és végül mesterséges tározóvá alakultak.[7]

Vízimalmok

[szerkesztés]

A két tó közötti mésztufagáton húsz régi vízimalom tekinthető meg, melyeket egykoron őrlésre és sajtolásra használtak. Vízimalmok már a 17. században is voltak a Pliván, és a 19. században száznál is több működött. Az 1980-as években a megmaradt malmokat összegyűjtötték, felújították, és jelenlegi helyükre (Mlinčići) szállították. A turisták számára sétányokat és parkolókat létesítettek.[1]

A Pliva-vízesés

[szerkesztés]

A Pliva-vízesés(wd) (Plivski vodopad) Jajca látványossága; a város – és részben az ország – szimbóluma. 50 000 éve alakult ki, becslések szerint eredeti magassága 36 méter volt, de a földrengések, árvizek, vízerőművek építése, mederrendezés, szennyezés, háború következtében 22 méter magasságúvá zsugorodott.[3] 1903-ban Csontváry Kosztka Tivadar is megfestette.[8]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Pliva Lakes with mills complex. BiH Commision to Preserve National Monuments, 2009. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  2. a b c d e Krstić
  3. a b Pliva Falls. Outdoor Active. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  4. 35th FIPS-Mouche World Championships. Angling Trust Team England Fly Fishing, 2015. június 8. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  5. Temimović 41. o.
  6. Temimović 49–50. o.
  7. Temimović 45. o.
  8. A festményről ismerős vízesés. fmc.hu, 2017. május 31. (Hozzáférés: 2020. május 2.)

Források

[szerkesztés]