Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération (Place de Grève)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération | |
 | |
| Ország |  Franciaország |
| Település | Quartier Saint-Merri |
| Névadó |
|
| Elhelyezkedése | |
 Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 51′ 24″, k. h. 2° 21′ 05″48.856667°N 2.351389°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 24″, k. h. 2° 21′ 05″48.856667°N 2.351389°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération témájú médiaállományokat. | |
A Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération (magyarul a Városháza tere) Párizsban található, Franciaország fővárosában. Neve 1803-ig Place de Grève volt,
Elhelyezkedés és megközelíthetőség
[szerkesztés]A tér 155 méter hosszú és 82 méter széles tér, mely Párizs IV. kerületében, a Saint-Merri negyedben található.
Az elnevezés eredete
[szerkesztés]Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération
[szerkesztés]A tér a párizsi városháza előtt található.
2013. április 22-én átnevezték „Esplanade de la Libération” (Felszabadítás sétány), a Szabad Franciaország ellenállói emlékére, akik a szövetségesekkel és a felkelőkkel együtt felszabadították Párizst 1944. augusztus 24-ről 25-re virradó éjszakán.
Place de Grève
[szerkesztés]A grève franciául sima, kavicsos talajjal borított tenger- vagy folyópartot jelent. Mielőtt a területet feltöltötték, illetve lekövezték, a mostani tér is ilyen kaviccsal borított folyópart lehetett.
Place de Grève leírása
[szerkesztés]A Place de Grève a jelenlegi tér körülbelül negyede volt, többé-kevésbé trapéz alakú, amelynek rövidebbik oldala észak felé, a hosszabbik oldala pedig délre néz.
A teret cölöpökkel kettéválasztották, az alsó részre, ami a kikötő volt, és a felső részre, ami a tér maga.
A tér déli részén, a XIV. században egy gótikus kőkereszt állt, amelyhez 8 lépcsőfokon lehetett feljutni, teteje kovácsoltvasból állt. Ezt a keresztet az elítéltek utolsó imahelyének szánták, de figyelmeztető jelként szolgált az árvizek idején is. A tér közepén pedig akasztófa állt, amelyet IV. Henrik uralkodása alatt egy szökőkút váltott fel; a szökőkút 1674-ben elpusztult.
Történelme
[szerkesztés]
A tér egykoron homokkal és kavicsokkal volt borítva, melyre a Szajnán érkező kereskedők könnyűszerrel kirakodhatták áruikat.
Hamarosan kikötőt épült itt, amely fokozatosan felváltotta az Cité-szigeten található Saint-Landry kikötőt; az áruk eladására pedig piac létesült. A kikötőnek köszönhetően a Szajna jobb partja fejlődésnek indult, és egy nagyon sűrűn lakott negyed alakult ki a közelében.
A téren kivégzéseket is végrehajtottak. Nem tudjuk, hogy a Place de Grève mikor szolgált először ilyen célt. Az első kivégzést 1310-ben jegyezték fel, amikor egy Marguerite Porette nevű nőt égettek el eretnekségért.
A párizsi önkormányzat központja 1357 körül került ide, amikor Étienne Marcel, a kereskedők elöljárója megvásárolta a Maison aux Piliers-t.
1362-ben alapították a Szentlélek kórházat a városházától északra. Templomát 1406-ban építették. Az épületegyüttest 1798-ban elpusztították.
A borpiac is ide került át a 1413-ban.
Miután I. Ferenc király hazatért az itáliai háborúból, úgy döntött, hogy a Maison de Piliers-t egy új épülettel helyettesíti, amelynek építésével az olasz Dominique Boccadort bízta meg. Az 1533-ban megtervezett épület csak 1628-ra készült el.
Egy 1636-os kéziratban a tér „place de la Grève” néven szerepel.
1653. július 4-én XIV. Lajos és Mazarin a téren tartott tűzijátékon és a városi önkormányzat által tartott díszvacsorán vett részt.
1763. június 17-én tűzijátékot tartottak a téren a hétéves háborút lezáró béke kihirdetése alkalmából.
1792. április 25-én a téren volt az első guillotine általi kivégzés. Az elítélt, Nicolas Jacques Pelletier, egyszerű tolvaj volt. A középkor óta a „kifinomultabb” büntetésekhez szokott tömeg csalódott volt a folyamat gyorsasága miatt. Másnapra dalocska is született, amelyben visszakövetelték az akasztófát.
1794 novemberétől 1795 májusáig a guillotine újra a téren állt. Többek között itt végezték ki a Konvent képviselőjét, Jean-Baptiste Carrier-t és Fouquier-Tinville közvádlót.
A teret 1803. március 19-én nevezték el Place de l’Hôtel-de-Ville-nek (Városháza tér).
A tér jelenlegi arculatát a XIX. század második felében nyerte el, amikor III. Napóleon idejében átalakították Párizst Haussmann báró irányítása alatt.
A Kommün idején elszenvedett pusztítások után a városházát újraépítették.
A tér 1982 óta a gyalogosok számára fenntartott hely.
A Párizsi Tanács 2013. április 22-i határozata alapján a tér hivatalosan „Place de l’Hôtel-de-Ville – Esplanade de la Libération” nevet kapja , Párizs 1944-es felszabadítói előtt tisztelegve.
Napjainkban a tér számos kulturális esemény helyszíne:
- telente gyakran hatalmas jégpályát alakítanak ki a téren;
- tavasszal a véradás népszerűsítését célzó eseményeket tartanak itt;
- a nagyobb sportestek alkalmával kivetítőt szerelnek fel a téren ( Labdarúgás Világbajnokság, Rugby világbajnokság);
- 2009 óta minden nyáron ingyenes koncerteket tartanak (ezek a koncertek korábban a Szajna partján voltak);
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Place de l'Hôtel-de-Ville - Esplanade de la Libération című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információ
[szerkesztés]- Jean de La Tynna: Dictionnaire topographique, étymologique et historique des rues de Paris, 1817.
- Jacques Hillairet: Dictionnaire historique des rues de Paris
- Félix et Louis Lazare: Dictionnaire administratif et historique des rues de Paris et de ses monuments
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Jacques Hillairet
- Dictionnaire historique des rues de Paris
- Dictionnaire administratif et historique des rues de Paris et de ses monuments
