Pippo Baudo
| Pippo Baudo | |
.jpg) | |
| Született | Giuseppe Raimondo Vittorio Baudo Pirracchio 1936. június 7. (88 éves)[1] Militello in Val di Catania |
| Állampolgársága | olasz |
| Házastársa | Katia Ricciarelli (1986. június 11. – 2004) |
| Élettársa |
|
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Cataniai Egyetem |
| Kitüntetései | Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pippo Baudo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Giuseppe Vittorio Raimondo „Pippo” Baudo (Militello in Val di Catania, 1936. június 7. –) az egyik leghíresebb olasz televíziós műsorvezető, hat évtizedes karrierje révén. Gyakran Superpippónak nevezik (utalva a Super Goof olasz nevére). Baudo a Teatro Stabile di Catania művészeti vezetője és elnöke is volt.
Pályája
[szerkesztés]
Baudo Szicíliában született. Miközben a Cataniai Egyetemen jogtudományt tanult, színészként és műsorvezetőként a szórakoztatással foglalkozott. Megtanult zongorázni is. Az 1950-es évek végén az Orchestra Moonlight énekese és zongoristája lett. 1959-ben először jelent meg az olasz RAI tévében a Caravella dei successi epizódban, amelyet Palermóból sugároztak.
Sikereket ért el több RAI-program házigazdájaként, valamint művészeti vezetőjeként. Szerződést írt alá a Mediasethez, de soha nem tudta visszaszerezni korábbi sikereit. Pályafutása újjáéledt, amikor a Novecento műsorvezetője volt a RAI-on, ami a Domenica In és a Sanremói Dalfesztivál népszerű vasárnap délutáni műsorok újbóli házigazdájaként.
Az 1970-es években segített létrehozni és dolgozott is a cataniai székhelyű Antenna Sicilia magáncsatornán. 1987-ben a RAI elnökével, Enrico Mancával folytatott vitája után a Festival házigazdája volt a Mediaseten. Évekkel később azonban visszatért Rai 1-be a Gran Premióval; Serata d'Onore című műsorát a Rai 2 sugározta.
Az 1995-ös Sanremói Fesztivál nyitóestjén, nem sokkal az előadás kezdete után egy férfi, Pino Pagano a színház galériájának szélén ült, és leugrással fejezte ki öngyilkossági szándékát: végül Baudo állította meg a közönség tapsa közepette.[3]
1997-ben újra szerződött a Mediasethez, de a La canzone del secolo és a Tiramisù című műsorai nagyon kevés sikert értek el. 1999-ben a Rai 3 felkérte, hogy vezesse be a főműsoridős, „Giorno dopo Giorno” műsort, amely most „Novecento” címmel fut.
2002-ben a Sanremói Dalfesztivál házigazdája volt, miután a 2001-es kiadás kudarcot vallott. Manuela Arcuri és Vittoria Belvedere társműsorvezetőket választotta ki. 2004-ben elhagyta a RAI-t, de 2005-ben visszatért a Sabato Italiano programmal a Rai 1-en. 2005. október 2-án nyolcadik alkalommal volt házigazdája a vasárnap délutáni Domenica In (1979–1985, 1991–1992, 2005–2010) című műsornak.
2008-ban tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Sanremói Fesztivált, az azt tizenegy alkalommal rendező Mike Bongiorno utódjaként.
Magánélete
[szerkesztés]2004-ben Baudo és második felesége, az olasz szoprán Katia Ricciarelli – 18 éves házasság után – elváltak. Két gyermeke, az első feleségétől született Alessandro (1962), aki Ausztráliában él, és Tiziana (1970).
Színészi szerepei
[szerkesztés]| Év | Cím | Szerep(ek) | Megjegyzések |
|---|---|---|---|
| 1968 | Zum zum zum – La canzone che mi passa per la testa | Saját maga | Cameo megjelenése |
| 1969 | Zum zum zum n° 2 | ||
| Donna Rosa neve | Pippo herceg | ||
| 1970 | W le donne | Bertoluzzi ezredes | |
| 1980 | Delitto in via Telauda | Saját maga | Televíziós film |
| 1981 | L'esercito più pazzo del mondo | Cameo megjelenése | |
| 1982 | Casa Cecilia | Az előadó | Epizód: "Un genio in famiglia" |
| 1983 | "FF.SS." – Cioè: "...che mi hai portato a fare sopra a Posillipo se non mi vuoi più bene?" | Saját maga | Cameo megjelenése |
| 1985 | ESP vagyok | ||
| 1990 | J | Pennellone | TV sorozat; főszerep |
| 1993 | Anni 90: Part II | Saját maga | Cameo megjelenése |
| 2004 | Come inguaiammo il cinema italiano - La vera story di Franco e Ciccio | Dokumentumfilm | |
| 2010 | L'ultimo gattopardo: Ritratto di Goffredo Lombardo | ||
| 2011 | Minden a tengeren | Cameo megjelenése |
Elismerése
[szerkesztés]
Olaszország: Az Olasz Köztársaság Becsületrendje Nagy Keresztjének Lovagja (2021. július 21.)[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ quirinale.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ Eddy Anselmi. Festival di Sanremo: almanacco illustrato della canzone italiana. Panini Comics, 2009 (2009). ISBN 978-8863462296
- ↑ Le onorificenze della Repubblica Italiana. www.quirinale.it. (Hozzáférés: 2022. október 24.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pippo Baudo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Pippo Baudo az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Pippo Baudo a Rotten Tomatoeson (angolul)
