Pioneer–13

Pioneer Venus Multiprobe
A Pioneer Venus Multiprobe légköri szondái(fantáziarajz)
Ország	Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Küldetés típusa	légköri szonda
Küldetés
Célégitest	Vénusz
Indítás dátuma	1978. augusztus 8.
Indítás helye	Cape Canaveral Űrközpont 36. indítóállás
Hordozórakéta	Atlas–Centaur
Megérkezés	1978. december 9.
Az űrszonda
Tömeg	290 kg
Nagy légköri szonda
Tömege	315 kg
Kis légköri szondák
Tömege	90 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer Venus Multiprobe témájú médiaállományokat.

Pioneer–13 vagy Pioneer Venus Multiprobe (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében utolsónak indították a Vénusz körzetébe, bolygóközi szonda.

Küldetés

Kutatási cél a Föld és a Vénusz közötti tér kozmikus sugárzás intenzitásának mérése, a bolygóközi tér és a napszél tanulmányozása, a rádióhullámok terjedésének vizsgálata. Közvetlen adatgyűjtés a Vénuszról. Szállítóeszközként is szolgált, magával vitt egy nagy és három kicsi légkörkutató szondát.

Jellemzői

Az űreszközt a Hughes Aircraft Co., a Space and Communications Group és a CA. Üzemeltetője a NASA Ames Research Center (ARC), Moffett Field, CA.

1978. augusztus 8-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról, a 13. sikeres starttal egy Atlas–Centaur hordozórakétával állították Föld körüli pályára. Háromtengelyű forgásstabilizált eszköz.

A rakétahajtómű beindításával sikerült elérni a második kozmikus sebességet, az űreszköz rátért a kijelölt pályára. Pályája során forgásszabályozást (stabilizálást) illetve pályakorrekciót hajtottak végre hideggáz fúvókák segítségével. Rendelkezésre állt a Vénusz megkerüléséhez szükséges fékező-rakétahajtómű, a szükséges üzemanyaggal.

A hengeres test átmérője 2,5 méter, magassága 1,2 méter. A hengeres test tartalmazta a tudományos műszereket (hőmérséklet mérő, az akkumulátorokat, a telekommunikációs rendszert, a műszereket – tömegspektrométer,- mikrometeorit mérő,- légkörvizsgáló). A henger kúpos teteje tárolta a nagy és a három kicsi légkörkutató szondát. A henger falára rögzítették a rúdantennát, hossza 2,9 méter, a körsugárzó antennát, a dipól antennát

Hasznos induló tömege 875, Vénuszhoz érve 290 kilogramm plusz a légkörkutatók 585 kilogramm súlya. Az energiaellátást a köpenyre szerelt napelemek, valamint nikkel-kadmium (NiCd) akkumulátorok biztosították. A mért adatokat 12 különböző sebességgel sugározta, illetve a szükséges ideig (vételi lehetőség) tárolta, technikai eszközeivel segítette a légkör szondák adatainak továbbítását. A belső hőmérsékletet stabilizálták, műszerállománya: szcintillációs spektrométer,- foto-sugárzásmérő,- tömegspektrométer,- magnetométer,- ultraibolya spektrométer,- infravörös sugárzásmérő,- napszél analizátor, doppler mérési rendszerek.

Pioneer–13–1

1978. november 16-án indították önálló szolgálati útjára, de csak december 9-én a Vénusz légkörébe érve 120 kilométer magasságból kezdte meg mérési adatainak továbbítását.

Tömege 316 kilogramm, egy gömbtartály 73,2 centiméter átmérőjű nyomástartó, titán anyagú műszerházban 7 tudományos kísérletre alkalmas műszer volt beépítve. Műszerei: tömegspektrométer,- gázkromatográf,- napszél sugárzásmérő,- infravörös sugárzásmérő,- mikrometeorit mérő,- felhőzet vizsgáló műszer,- gyorsulásérzékelők). Energiaellátását ezüst-cink (AgZn) akkumulátor biztosította, feltöltéséről az anya bolygó gondoskodott. 11,5 kilométer/másodperces sebességgel érkezve, a hővédő anyaggal burkolt leereszkedő felülete 78 kilométer magasságig fékezte. A hővédő pajzs ledobása után 68 kilométer magasságban a leereszkedő sebesség 680 kilométer/órára csökkent, egy 4.9 méter átmérőjű ejtőernyőt nyitott, további sebesség csökkentést elérve. 47 kilométer magasságban megválva az ejtőernyőtől, 39 perces fékezetlen zuhanással csapódott a Vénusz felszínébe. Megsemmisülésig sugározta adatait.

Közös jellemzők

Kis egységek megjelölése Pioneer–13–2, Pioneer–13–3 és Pioneer–13–4.

A három kicsi szondát november 20-án állították kutatói pályára. A Vénuszt 120 kilométerre megközelítve kezdték meg méréseit. Műszertartályuk gömbölyű, titánból készült, nyomástartó, tömege 93 kilogramm, átmérője 45 centiméter volt. 7 db, mérőegységgel rendelkezett. Hővédő pajzsa segítette élettartamát, a kinyíló műszerajtó fékező lapátként szolgált. Forgásstabilizált egységek. Energiaellátását ezüst-cink (AgZn) akkumulátor biztosította, feltöltéséről az anya bolygó gondoskodott. Adatainak továbbítását az anya egység kommunikációs rendszere biztosította.

Nem rendelkeztek leszálló egységgel. Feladatuk a vénuszi légkör vizsgálata, a bolygó különböző részein. Műszereik: felhőzet vizsgáló műszer (hőmérséklet, nyomás, gyorsulás, sugárzás, áramlási folyamat, összetétel, rádióhullám terjedés). Megsemmisülésig sugározták adataikat.

Pioneer–13–2

Közel 42 000 kilométer/óra sebességgel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezdte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe.

Pioneer–13–3

Közel 42 000 kilométer/óra sebességgel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezdte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe.

Pioneer–13–4

Közel 42 000 kilométer/óra sebességgel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezdte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe. Várakozásoktól eltérve a becsapódáskor életben maradt, a Vénusz felszínéről is szolgáltatott adatokat. Túlmelegedés következtében 57 perc után megszűnt az adása.

A négy légkörszonda és a hordozóeszközként is szereplő bolygóközi szonda december 9-én belépett a Vénusz légkörébe. Az anya szonda (reléállomás) 165 kilométer magasságban még sugárzott adatokat, majd megsemmisült.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Pioneer–13. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 1.)
• Pioneer–13. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 1.)

Elődje: Pioneer–12

Pioneer-program 1965–1978

Utódja: Program vége