Nyikolaj Vasziljevics Pinyegin

Nyikolaj Vasziljevics Pinyegin
N.V. Pinyegin (1905)
Született	1883. május 10. Jelabuga
Elhunyt	1940. október 18. (57 évesen) Leningrád
Állampolgársága	szovjet orosz
Foglalkozása	író festőművész filmrendező kameraman
Sírhelye	Lityeratorszkije mosztki
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Vasziljevics Pinyegin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyikolaj Vasziljevics Pinyegin (oroszul: Николай Васильевич Пинегин; Jelabuga, 1883. május 10. – Leningrád, 1940. október 18.) orosz sarkutazó, festő.

Élete

Tanulmányait a Kazanyi művészeti iskolában végezte. Már gyermekkorában nagy álma az Északi-sark volt, és tudatosan készült erre az életre. 1905-ben indult először északra diáktársaival, azonban egyik társuk meghalt egy szerencsétlen balesetben, és így vissza kellett fordulniuk. 1906-ban a Mandzsúriát átszelő vasútvonal építésén dolgozott földmérőként. 1907-ben beiratkozott a Szentpétervári Művészeti Akadémiára, majd 1908-ban északra indult, hogy tanulmányokat fessen az Orosz-Észak tájairól, embereiről és életéről. Erről az útjáról írta első művét a Ajnov szigetek címmel.

1910-ben a képeiért kapott összegből elutazott Novaja Zemljára, és itt találkozott először Szedov kapitánnyal, akivel közös céljaik és elszántságuk révén hamar összebarátkoztak. 1912-ben közösen nekifogtak egy kutyaszán-expedíció megszervezésének, amellyel az Északi-sarkot tervezték elérni. A cári kormányzat nem támogatta őket, ezért kénytelenek voltak az expedíciót más forrásokból felszerelni. 1912–1913-ban a kedvezőtlen jégviszonyok miatt csak a Ferenc József-földig jutottak, és 1914-ben Szedov kapitány szánexpedíciója tragikus véget ért.

A túlélők visszatértek Arhangelszkbe. 1916-ban Pinyegin befejezte tanulmányait az Akadémián, majd az első világháború további éveiben Szevasztopolba került a Fekete-tengeri flottához. Az első világháborút követően festészetből élt. 1924-ben visszatért Novaja Zemljára, és a Matocskin Sar-szorosban a vezetésével felépítették az első szovjet tudományos sarkkutató állomást. Ez volt az első expedíció, ahol a szovjetek hidroplánt használtak a sarkvidéki területek feltérképezésére. 1928-ban azt a megbízást kapta, hogy építsen egy állandó geofizikai állomást az Új-szibériai-szigeteken. 1930-tól Leningrádban dolgozott az Északi-sark élővilágát és felfedezésének történetét bemutató múzeumban. 1931-ben részt vett a Maligin jégtörőn a Ferenc József-földre vezetett expedícióban. Itt találkozott először Papanyinnal, aki később úttörő munkát végzett a központi sarki medence feltárásában.

1940. október 18-án halt meg Leningrádban.

Magyarul megjelent művei

• Kalandozások a sarkvidéken; ford. Terényi István; Művelt Nép Könyvkiadó, Bp., 1954
• N.V. Pinyegin: Kalandozások a sarkvidéken, Művelt Nép Könyvkiadó, 1958

További információk

• Pinyegin életrajza (oroszul)