Ugrás a tartalomhoz

Pierre Gilliard

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Gilliard
Gilliard Olga és Tatyjana nagyhercegnők társaságában (1911 körül a Krím-félszigeten)
Gilliard Olga és Tatyjana nagyhercegnők társaságában (1911 körül a Krím-félszigeten)
Született1879. május 16.[1][2][3]
Fiez
Elhunyt1962. május 30. (83 évesen)[1][2][3]
Lausanne
Állampolgársága
HázastársaAlexandra Tegleva
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • magántanár
  • fotográfus
  • pedagógus
KitüntetéseiFrancia Becsületrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Gilliard témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A cár és Gilliard fát fűrészelnek a tobolszki számüzetésben

Pierre Gilliard (Fiez, Vaud kanton, 1879. május 16.Lausanne, 1962. május 30.) svájci pedagógus, egyetemi tanár, író. 1905 és 1918 között II. Miklós orosz cár leányainak franciatanára, és 1912-től Alekszej nagyhercegnek a nevelője.

Élete

[szerkesztés]

Gilliard 1904-ben érkezett Livadijába, a Krím-félszigetre, ahol Anasztázia montenegrói királyi hercegnő és György leuthtenbergi herceg fiának, Szergejnek lett a nevelője. 1905-ben a hercegi családdal Peterhof kastélyba költözött. 1905-től a cár leányainak, Olgának, Tatyjanának, Marijának és Anasztaszijának is a francia nyelvtanára. Akkoriban 6000 svájci élt és dolgozott az Orosz Birodalomban, a legtöbbjük protestáns volt. A protestánsokat előnyben részesítették a katolikusokkal szemben.

1909-ben Gilliard Szentpétervárra költözött, és onnan járt hetente öt alkalommal tanítani Carszkoje Szelóba. Közel került a cári családhoz, és 1912-ben a cárné, Alekszandra Fjodorovna kérésére a trónörökös Alekszej nagyhercegnek lett a nevelője. Gilliard szeretett fotózni. Számos képet készített a cári családról.

Az első világháború kitörésekor nem sikerült időben elhagynia Oroszországot. A cár ezért felkérte külügyminiszterét, Szergej Dmitrijevics Szazonovot, hogy lépjen érintkezésbe a svájci kormánnyal. Bern augusztus 14-én kivételesen hozzájárult ahhoz, hogy Gilliard ne vegyen részt hazája kötelező katonai mozgósításában.

1917 márciusától Gilliard, Sydney Gibbes angoltanár, és Anna Tegleva, a cár leányainak nevelőnője önként maradtak a családdal a cár lemondása után, és Carszkoje Szelóba, Tobolszkba, végül Jekatyerinburgba is elkísérték őket.

1918 áprilisában egy bolsevik komisszár parancsára a cárt, a cárnét és Mariját Tobolszkból Jekatyerinburgba vitték. Gilliard felügyelete alatt maradta Olga, Tatyjana, Anasztaszia és a beteg Alekszej. 1918. május 20-án hajón vitték őket Tobolszkból Tyumenybe. Amikor a tyumenyi vasútállomáson vonatra készültek szállni, Gilliard-t hirtelen elválasztották a cár gyermekeitől. Május 23-án a jekatyerinburgi állomáson látta őket utoljára a vonatablakból. Tyumenyben le akarták lőni Gibbest és Teglevát. Gilliard folyékonyan beszélt oroszul és svájci útlevelét lobogtatva kijelentette, hogy a nemzetközi jog védelme alatt állnak. Röviddel később a Fehér Gárda foglalta el Tyumenyt, és megmenekültek.

Ezt követően Gilliard a Fehér Gárda hírszerző tisztje és fordítója lett. 1920-ban indulhatott vissza hazájába, Vlagyivosztokból, Anna Teglevával, akit feleségül vett. 1925-ben francia tanári diplomát szerzett Lausanne-ban. 1926-tól a Lausanni Egyetem tanára, majd rektora volt.

II. Miklós cárról írt könyvéért[5] megkapta a Marcel Guérin-díjat, és a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagkeresztjét.

Gilliard-t is hivatalosan megkeresték, hogy nyilatkozzon az Anna Anderson-üggyel kapcsolatban. Bíróság előtt utasította vissza azt a feltevést, hogy Anasztaszia életben maradt volna.

Magyarul

[szerkesztés]
  • Tizenhárom év a cári udvarban. A Romanovok utolsó házitanítója; ford. Morvay Zsuzsa; Gabo, Bp., 2013

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  5. Pierre Gilliard: Treize années à la cour de Russie (Péterhof, 1905–Ekaterinbourg, mai 1918): Le tragique destin de Nicolas II et de sa famille, 1921

Források

[szerkesztés]
  • Pierre Gilliard (francia nyelven). Musée de l’Elysée, 1998. (Hozzáférés: 2021. január 20.)