Háromujjú hőcsik

Háromujjú hőcsik
	Háromujjú hőcsik a természetes élőhelyén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae);
Alcsalád:	Harkályformák (Picinae);
Nemzetség:	Dendropicini;
Nem:	Picoides; Lacépède, 1799
Faj:	P. tridactylus;
Tudományos név
	Picoides tridactylus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Picus tridactylus (protonym);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Háromujjú hőcsik témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Háromujjú hőcsik témájú médiaállományokat és Háromujjú hőcsik témájú kategóriát.

A háromujjú hőcsik vagy háromujjú harkály (Picoides tridactylus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]

A Picoides madárnem típusfaja.

Előfordulása

Európa északkeleti részén és foltszerűen Közép-Európában, ezen kívül Ázsia középső részén él. Magashegységekben és sarkvidéki erdőkben található.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországi előfordulása nincs megerősítve. A környező magashegységekben viszont otthonos.

Alfajai

Picoides tridactylus albidior Stejneger, 1885
Picoides tridactylus alpinus C.L. Brehm, 1831
Picoides tridactylus crissoleucus (Reichenbach, 1854)
Picoides tridactylus funebris (J. Verreaux, 1870) - egyes ornitológusok önálló fajnak vélik^[2]
Picoides tridactylus inouyei Yamashina, 1943
Picoides tridactylus kurodai Yamashina, 1930
Picoides tridactylus tianschanicus Buturlin, 1907
Picoides tridactylus tridactylus (Linnaeus, 1758)

Megjelenése

Testhossza 22–27 centiméter. Feje teteje élénk citromsárga. Feje hátsó része fekete, ugyancsak ilyen a szemén, füle táján és nyaka oldalán lehúzódó széles sáv, melyet felülről keskeny, alulról széles fehér csík határol. Álla, torka, alsó teste közepe tája fehér; a begy és mell oldalának tollain fekete szélesebb szárfoltok, míg hasán, combjain, farka alján s az alsó farkfedőkön ugyancsak fekete keresztsávok vannak. Hátoldala a szárnyakkal együtt egy – a nyak fehér hátsó részétől egész a felső farkfedőkig húzódó – széles fehér sáv kivételével fekete. Csak három ujjal rendelkezik

Életmódja

Rovarokat és lárvákat gyűjtöget.

Szaporodása

Fák törzsébe vájt üregbe rakja tojásait.

Jegyzetek

↑ 'Picoides tridactylus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ 'Picoides funebris'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2014.3. International Union for Conservation of Nature, 2014. (Hozzáférés: 2015. január 12.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 15.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 21.)
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

További információk

Képek az interneten a fajról^{[halott link]}
Internet Bird Collection - videók a fajról. [2009. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
Xeno-canto.org - a faj hangja^{[halott link]}

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] 'Picoides tridactylus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[2] 'Picoides funebris'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2014.3. International Union for Conservation of Nature, 2014. (Hozzáférés: 2015. január 12.)

[1]

[2]