Ugrás a tartalomhoz

Pfeifer & Langen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pfeifer & Langen GmbH & Co. KG
Típusüzleti vállalkozás
Alapítva1870. április 19.
SzékhelyKöln
VezetőkMichael Schaupp
Uwe Schöneberg
Frank Walser
AlapítóEmil Pfeifer
Valentin Pfeifer
Eugen Langen
Iparágélelmiszeripar
FormaGmbH & Co. KG
Árbevétel1016 millió euró (2017)
Alkalmazottak száma2390 (2017)

A Pfeifer & Langen GmbH & Co. KG weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pfeifer & Langen GmbH & Co. KG témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Pfeifer & Langen GmbH & Co. KG kölni székhelyű német cukoripari vállalat, a Südzucker és Nordzucker után a harmadik legnagyobb az országban. Kölner Zucker és Diamant Zucker márkanevek alatt a háztartások és az ipar számára forgalmaz termékeket. Cukorgyárai Németországban (Kalkar, Elsdorf, Euskirchen, Jülich, Lage és Könnern), Lengyelországban (Środa Wielkopolska, Gostyń, Miejska Górka) és Romániában (Nagyvárad) találhatóak. 2016-ban 1277 fős létszámával 750 millió eurónyi árbevételt ért el. A cég megalakulása óta családi tulajdonban áll.

Története

[szerkesztés]

1926 előtt

[szerkesztés]

A fronhofi birtokon (jelenleg Köln Ossendorf nevű városrésze) első ízben 1851. október 31-én főztek először cukrot cukorrépából kísérleti jelleggel. Emil Pfeifer, aki 1840-ben lett a birtok tulajdonosa, és társa, August Joest ebben a kezdeti időszakban öt alkalmazottat foglalkoztattak, és 51 répatermelőtől vásárolták fel az alapanyagot a környéken. Miután 1853-ban August Joest kivált a társulásból, a cég neve „Emil Pfeifer & Cie“ lett. Emil fia, Valentin 1865-ben társtulajdonos lett. 1868-ban jelent meg a cég történetében Eugen Langen mérnök, feltaláló, aki Ossendorfban próbálta ki először a gyakorlatban az általa szabadalmaztatott kemencét.

A Pfeifer & Langen céget 1870. április 19-én alapította Kölnben Emil Pfeifer, Valentin Pfeifer és Eugen Langen. Egy évvel később megkezdte működését az elsdorfi cukorgyár. A gyárigazgató Eugen Langen volt, aki 1872-ben kidolgozta a kockacukor gyártási eljárását. AZ 1869-ben üzembe helyezett Düren–Neuss vasútvonal lehetővé tette távolabbi vidékekről is a répa beszállítását.

1879-ben a Pfeifer & Langen Euskirchenben létrehozta második cukorgyárát. 1880 körül az elsdorfi gyár nemzetközi szinten is példaként szolgált, és a cég az euskircheni gyár elindulásával a legnagyobb cukoripari vállalat lett Németország nyugati részén. 1884-ben üzemi betegbiztosítót alapítottak.

1894-ben az ossendorfi gyárat bezárták, mivel Köln fejlődése következtében a mezőgazdaságilag hasznosítható terület lényeges mértékben csökkent. 1905-ben a Pfeifer & Langen 70 000 márka értékben részvényeket vásárolt az elseni cukorgyárban, majd 1909-ben teljesen felvásárolta.

1926 és 1989 között

[szerkesztés]

1926-ban a Pfeifer & Langen és a vom Rath & Breth cégek egyesültek,[1] egyidejűleg a Pfeifer & Langen részvénytársasággá alakult át. A részvénytársaság tulajdonában álltak az elsdorfi, euskircheni és elseni cukorgyárak, valamint egy finomító Uerdingenben. További három cukorgyárat (Ameln, Wevelinghoven és Dormagen), ahol a Pfeifer & Langen többségi tulajdonos volt, szállítási szerződéssel is magukhoz kötöttek. 1928-tól az amelni és wevelinghoveni gyárak is teljesen a Pfeifer & Langen tulajdonába kerültek, a dormageni cukorgyár cége pedig 1930-ban beolvadt Pfeifer & Langenbe.

1931-ben az elseni gyárat bezárták. 1935-ben, miután a Pfeifer & Langen részvénytársaság visszaszerezte banki tulajdonban levő részvényeit, ismét korlátolt felelősségű társasággá alakult.

1945-ben az elsdorfi cukorgyárat amerikai csapatok szállták meg.

1951-től kezdve a dormageni gyár áttért a plazmapótló dextran gyártására. 1965-től kezdve a Pfeifer & Langen befőzőcukrot is előállít, melynek licencét utóbb bel- és külföldön értékesítette. 1966-ban a dormageni gyár egy répaszeletből készült takarmányt szabadalmaztatott. 1967-ben a wevelinghoveni gyár először gyártott burgonyaszirmot. Ugyanebben az évben a cég felvásárolta a Langen fivérek szörpgyárát (Köln-Braunsfeld) és a Tintelnot fivérek cukorfinomítóját és cukorkagyárát (Vlotho). 1969-ben mindkét gyárat bezárták, és a gyártást Euskirchen vette át.

1970-ben, az alapítás 100. évfordulóján a gyárnak mintegy 1800 főt foglalkoztatott.

1972-ben az EGK versenyhivatala tizenöt európai cukoripari céget, köztük a Pfeifer & Langent, az akkor rekordösszegűnek számító 33 millió márkányi bírsággal sújtotta a kartelltörvény megszegése miatt.[2]

1972-ben alakult meg a Krüger GmbH & Co. KG, amelyben valamivel később a Pfeifer & Langen 50%-os részesedést szerzett. A cég instant italokat, diétás termékeket és csecsemőételeket gyárt. 1972-ben a Pfeifer & Langen közös céget alapított a müncheni Otto Eckart AG-vel, ahova bevitte a burgonyaszirom gyártását. 1973-ban Kölben új igazgatási központot építettek. 1977-ben új cukorgyárat létesítettek Appeldornban, két évvel később a dormageni gyárat leállították.

1982-ben felvásárolták az Opekta GmbH-t, amely pektintartalmú termékeket állít elő. 1986-ban megszerezték a Lippe-Weser-Zucker AG-t, amelynek lagei gyárát továbbfejlesztették, az emmerthali gyárát pedig bezárták. A cégnek Lage az egyedüli olyan gyára, amely kizárólag fehér cukrot állít elő. A következő években megvásárolták a düreni és brühli cukorgyárakat, amelyeket rövid időn belül, 1987-ben illetve 1989-ben bezártak. 1991-ben bezárták az amelni gyárat, 1995-ben a wevelinghovenit, a megmaradt gyárakban pedig majdnem kétszeresére növelték a termelést.

1989 után

[szerkesztés]
Euskirchen: cukorgyár
Środa Wielkopolska: finomító

A német újraegyesítés után 1991-ben négy keletnémet cukorgyárban szerzett részesedést (Elsnigk, Langenbogen, Nauen és Thöringswerder). 1993-ban üzembe helyezték a könnerni cukorgyárat, amely az egyik legnagyobb cukorgyár Európában.

A glükóz-üzletág kiépítése 1994-ben kezdődött a francia Chamtor cég 66%-ának megvásárlásával, majd 1995-ben a maradék 34%-ot is megvásárolták. 2006-ban a Pfeifer & Langen többségi tulajdont szerzett a jülichi cukorgyárban. Ezzel összefüggésben a 2006-os kampány után az elsdorfi gyárban leállították a répafeldolgozást, és csak a cukortermékek továbbfeldolgozása maradt ott meg.

2004 februárjában a céget és versenytársait, a Südzuckert és Nordzuckert a német szövetségi versenyhivatal 280 millió euróra bírságolta a versenyt korlátozó megállapodásaik miatt.[3]

2017-ben további hat cukorgyárat vásároltak Ukrajnában a csődbe ment T-Zukor cégtől.[4] 2018. januárban bejelentették a veszteségesen működő nagyváradi cukorgyár bezárását.[5] A romániai Élelmiszeripari Szakszervezetek Szövetsége a tulajdonos szándékosan idézte elő a veszteséget.[6]

Telephelyei

[szerkesztés]

Cukorgyárak 2015-ben:

Telephely Ország Répafeldolgozás
tonna/nap
Kalkar(Appeldorn) Németország 9000
Elsdorf Németország (finomító)
Euskirchen Németország 10 000
Jülich Németország 15 000
Könnern Németország 16 500
Lage Németország 7500
Gostyń Lengyelország 5200
Miejska Górka Lengyelország 5800
Środa Wielkopolska Lengyelország 5500
Glinojeck Lengyelország (finomító)
Nagyvárad Románia 3500

További telephelyek és részesedések:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vom Rath & Breth [cég adatlapja]. www.albert-gieseler.de (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  2. Zucker-Kartell: Muß weh tun. Spiegel, (1972. december 25.)
  3. Wegen Kartellabsprachen drastische Strafen für deutsche Zuckerhersteller. www.handelsblatt.com (2014. február 18.) (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  4. Ukraine – Pfeifer & Langen acquires six beet sugar factories. International Sugar Journal, (2017. február 6.) arch Hozzáférés: 2018. október 6.
  5. Rostás Szabolcs: Sanyarú idők várnak a romániai cukoriparra. Magyar Nemzet, (2018. január 5.) arch Hozzáférés: 2018. október 6.
  6. Bálint Eszter: Szándékosan vitték csődbe a tulajdonosok a váradi cukorgyárat a szakszervezetek szerint. kronika.ro (2018. január 30.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pfeifer & Langen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Heinrich Philip Bartels: 100 Jahre Pfeifer & Langen (1870–1970). Köln: Pfeifer & Langen. 1970.  
  • Dieter Schlangen: Marggrafs süße Entdeckung. Ein Beitrag zur Geschichte der rheinischen Zuckerwirtschaft. Grevenbroich: Dischl. 2007. ISBN 978-3-00-021454-7  
  • Dietmar Kinder: 125 Jahre Zuckerfabrik in Elsdorf. www.wisoveg.de (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  • Sugar Economy Europe 2015. Compiled and edited by Jürgen Bruhns, Oliver Baron, Karsten Meier. Berlin: Albert Bartens. 2015. ISBN 978-3-87040-157-3