Petrovszk-Zabajkalszkij
| Petrovszk-Zabajkalszkij | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 423364 | ||
| Körzethívószám | 30236 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 16 213 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | jakutszki idő, irkutszki idő, UTC+9 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Petrovszk-Zabajkalszkij
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 51° 17′, k. h. 108° 50′51.283333°N 108.833333°EKoordináták: é. sz. 51° 17′, k. h. 108° 50′51.283333°N 108.833333°E | |||
| Petrovszk-Zabajkalszkij weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Petrovszk-Zabajkalszkij témájú médiaállományokat. | |||
_(1984).png)
Petrovszk-Zabajkalszkij (oroszul: Петровск-Забайкальский) város Oroszország ázsiai részén, a Bajkálontúli határterületen, a Petrovszk-zabajkalszkiji járás székhelye. Előző neve Petrovszkij Zavod (1926-ig).
Elhelyezkedése
[szerkesztés]A Baljaga (a Hilok mellékfolyója) partján, a Cagan-Daban- és a Zaganszki-hegység közötti völgyben, Csitától 413 km-re délnyugatra, Burjátföld határa közelében helyezkedik el. Vasútállomás (Petrovszkij-Zavod) a Transzszibériai vasútvonal Csita és Ulan-Ude közötti szakaszán.
A város három részből áll: a vasútállomás melletti részből, a többségében földszintes faházakból álló régi városrészből, valamint a távolabbi, 4–5 emeletes lakóházak sorából, melyek egy része a sztálini korszakban, másik része a késő-szovjet korszakban épült (az ún. mikrorajon).
Története
[szerkesztés]Korábbi neve (már 1734-ben) Mikirta, azonos egy helyi kis folyóéval. 1789-ben a területén vasolvasztó és vasfeldolgozó üzem épült, melyet átadtak az államnak és – I. Péter cár tiszteletére – Petrovszkij Zavodnak neveztek el. Ugyanígy nevezték a mellette kialakult települést, amelyet 1806-ban hivatalosan „faluvá” nyilvánították. Gyárában készültek a 19. közepén az Amur első két gőzhajójának gépei.
1830-tól 1839-ig itt tartották fogva a levert dekabrista felkelés 71 résztvevőjét, néhányukhoz később a feleségük is csatlakozott. A városban a Dekabristák Múzeuma őrzi emléküket.[2][3] Itt raboskodtak a garibaldisták, az 1863-as lengyel felkelés résztvevői, a narodnyik mozgalom egyes szervezői és mások is.
1897-ben felépült a vasútállomás, és 1900-ban megérkezett az állomásra az első vonat. 1926-ban a település Petrovszk-Zabajkalszkij néven az újonnan felállított járás székhelye lett és városi rangot kapott. A világháborút megelőző években a kohászatot korszerűsítették, a gyár új üzemekkel épült. 1940-től a háború éveiben növelték az acélgyártást, 1941-ben megkezdték a hengereltárú termelést. 1939-ben üzembe helyezték a települést is kiszolgáló hőerőművet. 1968-ban megindult a városban az üveggyártás.
21. század
[szerkesztés]A század elejére az üveggyárból semmi nem maradt. A kohászat megszűnt, 2002-ben a gyár végleg bezárt (korábban is már csak akadozva termelt). A gyártelep fokozatosan lepusztult, a 2010-es évek fotóin csak romos épületei láthatók.[4]
Népessége
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ Petrovszk-Zabajkalszkij, csaszty 2. (Hozzáférés: 2018-03-19)
- ↑ Uljana Szkojbeda: Meszto, ggye umirajut gyekabriszti (Komszomolszkaja Pravda. Hozzáférés: 2018-03-20)
- ↑ Petrovszk-Zabajkalszkij, csaszty 3. (Hozzáférés: 2018-03-19)
- ↑ A 2002-es népszámlálás adatai. [2022. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
- ↑ A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
Források
[szerkesztés]- Petrovszk-Zabajkalszkij (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja
- Petrovszk-Zabajkalszkij metallurgicseszkij zavod (orosz nyelven). Enciklopegyija Zabajkalja
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
