Pethe Lajos
| Pethe Lajos | |
| Született | 1879. március 12. Jablonca |
| Elhunyt | 1958. augusztus 20. (79 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (22-1-150)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pethe Lajos (Jablonca, 1879. március 12. – Budapest, 1958. augusztus 20.) bányamérnök, vaskohómérnök.
Életpályája
[szerkesztés]Rozsnyón érettségizett. 1898–1902 között vaskohászatot és bányászatot tanult az akadémián. 1902–1906 között Szélaknán tevékenykedett. 1906-ban diplomázott a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián. 1904–1907 között a marosújvári főbányahivatal tisztje volt. 1907–1909 között a sóbányahivatal tisztjeként dolgozott. 1910–1914 között a nagybányai bányaigazgatóság veresvízi bányájának segédmérnöke és a felsőbányai bányahivatal mérnöke volt. Az első világháború alatt (1916–1918) az országos hatáskörű Bányafelügyelőség vezetője volt; 86 bánya- és kohóműben a hadifontosságú fémek termelését irányította. 1918-tól Nagybányán a bányaigazgatóságon dolgozott. 1921-től a Pénzügyminisztériumban a bányászati és kohászati felsőoktatás irányítójaként tevékenykedett. 1921–1936 között a Pénzügyminisztérium Bányászati Ügyosztályának vezetője volt főbányatanácsosi rangban. 1935–1936 között Komló fejlesztésének elindítása is hozzá köthető. 1936-ban nyugdíjba vonult. 1936-tól az Iparügyi Minisztérium állami érc- és kőszénbányászati és kutatási szakosztályának vezetője volt. A második világháború után, 1950-től részt vett a vegyesásvány-bányászat újjászervezésében. 1952–1955 között a Bányászati Tervező Intézet tudományos tanácsadója volt.
Családja
[szerkesztés]Szülei: Pethe György és Huber Emma voltak. 1907-ben, Rudnokon házasságot kötött Onczay Margittal.[3]
Sírja a Farkasréti temetőben található (22-1-150).[4]
Művei
[szerkesztés]- Újabb feltárások a veresvízi m. kir. bányamű nyugati osztályában (1911)
- Fémbányászatunk technikai fejlődése (Budapest, 1929)[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Nemzeti Örökség Intézete
- http://mek.oszk.hu/01800/01841/01841.pdf
További információk
[szerkesztés]- Keresztény magyar közéleti almanach, 3. kötet: Erdély. Az I. és II. kötet pótlásaival. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
- A magyar legújabb kor lexikona. A magyar feltámadás könyve 1919–1930. Szerk. Kerkápoly M. Emil., Európa Nyomda, Budapest, 1930.
- Három évtized története életrajzokban. Szerkesztette: Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1932.
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8