Pertef Pogoni
Pertef Pogoni | |
Született | 1890. február 18. Pogoni |
Elhunyt | 1958. június 5. (68 évesen) Tirana |
Állampolgársága | albán |
Foglalkozása |
|
Albánia 26. oktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1939. április 8. – 1939. április 12. | |
Kormányfő | Xhafer Ypi |
Előd | Abdurraman Dibra |
Utód | Ernest Koliqi |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pertef Pogoni (nevének ejtése pɛɾtɛf pɔɡɔni; Pogoni , 1890. február 18. – Tirana, 1958. június 5.)[1] albán pedagógus, politikus, 1939-ben öt napig Albánia oktatásügyi tárcavezetője volt.
Életútja
[szerkesztés]Az epiruszi Pogoniban (ma Pogonianí Joanínon ) született. A janinai Zoszimaia gimnázium elvégzését követően 1908-ban a konstantinápolyi Mekteb-i Mülkiye főiskolán szerzett közigazgatási oklevelet. 1910-től 1913-ig Franciaországban tanult tovább egy tanárképző főiskola matematikatanári szakán. Hazatérését követően 1913–1914-ben a vlorai városi iskola tanára volt, majd Durrësban Vilmos albán fejedelem és a Turhan Përmeti vezette kormányok mellett dolgozott tolmácsként. 1914–1915-ben az elbasani városi iskolában folyó oktatómunkát irányította igazgatóként, 1916-tól 1918-ig pedig az Osztrák–Magyar Monarchia által megszállt területeken Elbasan, Durrës és Tirana körzeteinek tanfelügyelője volt.[2]
1920-ban az oktatásügyi minisztérium alkalmazottja lett, 1921-től 1929-ig a tárca főtitkári teendőit látta el, időközben 1924 után rövid ideig a tiranai gimnázium igazgatója is volt.[3] 1929-től 1933-ig a tiranai Királyi Katonai Iskolát (Shkolla Ushtarake Mbretërore), 1933–1934-ben pedig a korçai líceumot irányította igazgatóként.[4] 1936-tól 1939-ig ismét az oktatásügyi minisztérium főtitkára, Albánia 1939. április 7-ei olasz lerohanását követően pedig az április 8-a és 12-e között működő kormányszerv, az Ideiglenes Közigazgatási Bizottság oktatásügyi megbízottja (minisztere) volt.[5] 1939–1940-ben az oktatásügyi tárca kiadóvállalatának munkatársa volt. 1940-ben megválasztották a fasiszta államtanács tagjának, Olaszország 1943. szeptemberi kapitulációját követően pedig 1944-ig, a második világháború végéig harmadszor is elláthatta az oktatásügyi minisztérium főtitkári feladatait.[6]
A kommunista hatóságok 1948-ban Kavajába internálták, lakhelyét később Shijakban, majd Tepelenában jelölték ki. 1954-ig internáltként élt, négy évvel később Tiranában halt meg hatvannyolc éves korában.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dervishi 2012 :211.
- ↑ Dervishi 2012 :211.
- ↑ Dervishi 2012 :211.; Bakiu 2014 :224.
- ↑ Dervishi 2012 :211.; Bakiu 2014 :227.
- ↑ Dervishi 2012 :26.; Grant 2016 :55.
- ↑ Dervishi 2012 :26., 211.
- ↑ Dervishi 2012 :211.
Források
[szerkesztés]- ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018
- ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225
- ↑ Grant 2016: Hugh G. Grant: I saw it all: Italy’s invasion of Albania in 1939: A U.S. diplomat’s account. Ed. by Ilir Ikonomi. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2016. ISBN 9789928195111